Kiss László
Tévézni necesse est




Ikon
 

       (Egy nagy költő egyszer úgy fogalmazott: normális ember tévében régóta már csak meccset néz.)

       A rettenetes népszerűségnek örvendő belhoni tévécsatorna valamelyik fázósabb áprilisi szombat estén úgy találta jónak, hogy a Rambo első részével kedveskedik híveinek. A gesztus nem igényel különösebb kommentárt. A messze legigényesebbnek csupán cinikus jóindulattal nevezhető kereskedelmi egység célja, úgy véljük, egyértelmű: kitartásból példát adni a nehéz gazdasági helyzetben lévő ország lakóinak.

       Rambo különös személyiség. Vietnámi veterán, aki hazatérve börtönbe kerül, ahol társai sértegetik, ezért megszökik, és a hegyekbe tart. A rendőrség a nyomába ered, de hiába: Rambo mindenkinél erősebb. Felfittyedt ajka kíméletlen – ám őszinte! – brutalitásról árulkodik. Filmtörténeti a pillanat, amikor a nála lévő túlélőcuccal maga varrja össze a sebet a karján. A szerelmi értelemben véve csalódott, ám kétségbeejtően jóképű Dr. Udo Brinkmann ugyanezt megcsinálja majd szemöldökével a Klinikában, miután egy beindult motoros képen törli – a jelenet üzenete ez volt: nem nyúljuk le más nőjét.

       A Rambo-film után hetekig nem mertünk bemenni a házunk előtti kiserdőbe. Mi van, ha ott bujkál. A kiserdőt azóta leölte a tehetős – de jóindulatú! – építkezési vágy, Rambótól tehát megmenekültünk. A csatorna azonban még mindig van.




Barátom, Arshavin
 


       Hetek óta ment a morfondír a tavalyi nyár elején, milyen az a bőr, amelyet még nem húztak le a foci Eb-ről. Hogy legszívesebben egy szót se róla, hallgatni inkább fegyelmezetten, mondjuk, Vivaldit, úgyis az (ő) dübörgött akkortájt a kocsiban.

       De hogyan mehettünk volna el szó nélkül a hajmeresztő olasz-spanyol mellett – tényleg hiheti valaki, hogy büntetőkkel elaraszol a fináléig? Vagy Ibrahimovics, a szerb viking – akkor is köpött, amikor mutatta a tévé. Aztán kiderült, hogy Deco nem felejtett el focizni, s hogy a cseheknél még mindig Hrabal a legnagyobb. A görögök kiesése bizonyított ezt-azt arról, amit jobb helyeken igazságnak neveznek. A törökök teljesítménye a legszebb tizenhatodik századi pillanatokat idézte, százötven év minden borzalma kétszáz percbe sűrítve: martalócok és várostrom és dzsizje, nyomunkban ötszáz halál.

       Amikor egyszer csak beütött a ruszkik himnusza.

       Az ismerős dallam láttán, akár a Vörös Hadsereg, rohamoztak az emlékek: bújócskázó hatodikosok a lilasuli zsibongójában, gigáig fölcsomozótt nyakkendő, csapat, vigyázz!

       Bozse moj, lehet, hogy Arshavinnal leveleztem? Vagy faterom az övével? Meghívta Leningrádba?

       Vigyázó szemünk keletre vetjük.

       Szóval a morfondír, hogy inkább egy szót se az egészről. Ám legyen.

       (A németek győzelmére fogadtunk, cseréptörést nem vállaltunk. A többi nem érdekes.)

  



Klinika
 
                                                                            
i.m. K. W. 

       Amikor Udo, a Bundesliga-sármmal megvert doki szájából elhangzottak az apjának célzott súlyos szavak, csönd telepedett az albérletünkre. Az aggódó kérlelés álruhájába bújtatott imperatívusz üzenete – Nem kéne annyit szívnod! – nehezen volt összeegyeztethető a bölcs doktor szerepét megformáló Klausjürgen Wussow-ról bennünk kialakított képpel. Összenéztünk. Létezik, hogy az öreg Brinkmann szív? Esténként, dolgozószobájának magányában, reszketeg kézzel tekeri a spanglit? A kórház alagsorában mentősnek álcázott dílerekkel spannol? A kardigán pajzsát magára öltve, továbbképzés ürügyén, ópiumpipa után kajtat a müncheni ócskapiacon? Mátyás a nép között? Hol itt az igazság!

       A fölhorgadt kétely – Mühlmann úr határozottságán túl, Michaelis asszony kérlelhetetlenségén innen – egyikünket sem hagyta nyugodni. Udo a győztesek fölényével lobogtatta a tüdőszűrő-leletet. Apja félrenézett. A feszültség tapintható volt. Arra számítottunk, összeverekszenek. De semmi nem történt.

       Mert ez volt a Klinika igazsága, az über-hegeli üzenet: nincsenek történetek és nincsenek csattanók sem. Csordogálás van. Ereinkben a vér. Ami viszont előbb-utóbb meghűl.



 





Összes munkatársi tárca:

Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű körüljárására műelemzések útján VIII. - A Golgota
Elek Tibor: A maradék reményért - húsz év után
Erdész Ádám: Az elveszett csapat
Szabo Tibor Benjámin: Kisnapló. A 10.20-ason, Csabára
Grecsó Krisztián: Szint alatt
Kiss László: Zempléni vitézkedés
Kiss Ottó: Az elmerült kert (IV.)
Elek Tibor: Magyar is, meg kultúra is
Gyarmati Gabriella: Péreli Zsuzsa kiállítása
Erdész Ádám: Repkény
Grecsó Krisztián: Akár a tévében
Szabó Tibor: Kisnapló. Fehér()folyás
Kiss László: Totti és én
Gyarmati Gariella: Gera Katalinról
Kiss Ottó: Az elmerült kert (III.)
Kiss László: Az én történelmem
Erdész Ádám: Az elhallgatott múlt nyomában
Grecsó Krisztián: Nők, szöcskék
Szabó Tibor: Kisnapló. Fiamnak
Kiss Ottó: Az elmerült kert (II.)
Kiss László: Búcsúzó
Elek Tibor: A pályakezdés zavarai
Gyarmati Gabriella: A Munkácsy-életmű... VI.
Erdész Ádám: Húsz év után
Grecsó Krisztián: Érkezési oldal
Kiss Ottó: Az elmerült kert (I.)
Kiss László: Valami a fülnek
Szabó Tibor: azonosító: vendég; jelszó: nyugalom
Elek Tibor: Volt neki egy talapalatnyi földje
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű körüljárására képelemzések útján V.
Grecsó Krisztián: Don Quijote ebédel
Erdész Ádám: Egy elfeledett párbeszédről
Kiss László: A harmadik év
Kiss Ottó: Esztergom felett az ég
Szabó Tibor: Nyilatkozat
Elek Tibor: Szabadság(Ir)ód(i)a
Grecsó Krisztián: Kopogós viharsarki jelleg
Gyarmati Gabriella: Kohán György kiállítása
Erdész Ádám: Egy alföldi polgárház kapuja mögött
Elek Tibor: A békési szonettkirály
Szabó Tibor: Rövidítés
Kiss László: Második síelés
Kiss Ottó: Irgalom
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű (...) 5.
Grecsó Krisztián: Tánciskola
Szabó Tibor: Lesszdenziorou
Elek Tibor: Noé bárkája felé
Kiss László: A temetés
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű (...) 4.
Erdész Ádám: 942 kép
Kiss Ottó: A másik ország
Grecsó Krisztián: Családi csomagolás
Szabó Tibor: Alibi
Kiss László: Megtudja a halálhírt
Elek Tibor: Szavak, a magasban
Gyarmati Gabriella: Képzőművészeti kiállítások (...)
Erdész Ádám: Egy szelet közelmúlt
Grecsó Krisztián: Hungarusz-tudat
Szabó Tibor: Valami a télről
Kiss László: Rókázás
Elek Tibor: Siket irodalom?
Gyarmati Gabriella: Kohán és a "szoc. reál"
Erdész Ádám: Gercsó Krisztián: Nagymama ajándékba
Kiss Ottó: Ati és a holdvilág - Esti mese
Szabó Tibor: Testvérek, barátok
Kiss László: Őfelsége pincére
Gyarmati Gabriella: Csernus Tibor festményei először Békés megyében
Erdész Ádám: Bányászlámpa a templomkertben
Elek Tibor: 110 éve született Sinka István
Kiss Ottó: Feszt Berlin
Grecsó Krisztián: Főnökösdi
Kiss László: Fesztkörkép
Elek Tibor: Magyaróra
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű körüljárására képelemzések útján III.
Kiss Ottó: Mondta Feri
Szabó Tibor: Hámori Bianka hiába első
Grecsó Krisztián: Mínusz egy halál
Elek Tibor: Horgász irodalom
Erdész Ádám: Kolozsvártól Szegedig
Kiss Ottó: Nyári medveségek
Szabó Tibor: Fenekező angyalozás - eredményesen
Kiss László: A térképnek háttal
Grecsó Krisztián: Egy koldus adósa
Elek Tibor: Kívülállás vagy benne levés?
Gyarmati Gabriella: Bohus Zoltánról
Erdész Ádám: Majolenka
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű körüljárására képelemzések útján II.
Kiss Ottó: A giliszta és a kígyó
Szabó Tibor: Tavaszi minden
Kiss László: Első síelés
Grecsó Krisztián: Kerthelyiségre fel!
Elek Tibor: Primum vivere
Gyarmati Gabriella: Munkácsy Csabán és Colpachon
Erdész Ádám: Az ünnep színeváltozásai
Kiss Ottó: Matuzikné Amál berendezi
Szabó Tibor: Lőni a gépen a kékeket
Kiss László: Haza
Grecsó Krisztián:
Farsangi kiskáté
Elek Tibor: Konkrét halál
Erdész Ádám: Derelye és suvikszos csizma
Kiss Ottó: Az elviselhetetlen könnyűségről
Szabó Tibor: Miért kell egyáltalán verset írni?
Kiss László - Trip
Grecsó Krisztián - Hazai ízek
Elek Tibor- Ablak a kortárs magyar irodalomra

2009. március 30.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Újból pályázható a JAKkendő-díjÁtadták a Déry-díjakatFerdinandy György estje BékéscsabánMegnyílt a Frankfurti Könyvvásár Méhes György tehetségkutató pályázat
Útról való
Benedek Szabolcs útról valójaFekete Vince útról valójaTarján Tamás útról valójaBalázs Imre József útról valója Halász Margit útról valója
Versek
Fecske Csaba verseiJuhász Tibor versei Nagy Gábor verseiÁfra János verseiPapp-Für János versei
Prózák
Benedek Szabolcs regényrészlete 1956-rólSchreiner Dénes: IdőszakadékAz érckakas szélrózsája BirodalomGrendel Lajos elbeszélése
Kritikák, esszék
Papp Attila Zsolt VízimozijárólFerdinandy György esszéjeFényűző átkelés a transzerdélyi expresszel„Otthon” és „idegenben” Csehy Zoltán Villányi László kötetéről
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Bejelentkezés
A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA