Tárca




Elek Tibor
A pályakezdés zavarai 



       Szerkesztőként és kritikusként is gyakorta akad dolgom pályakezdőkkel, bár pontosan meg sem tudnám határozni, hogy kik is tartoznak a pályakezdői körbe. Az első szövegeiket farigcsálók bizonyára, de hogy a kötettel, kötetekkel rendelkezők meddig, arra nincs egyértelmű válaszom. A Tokaji Írótábor ez évi tanácskozásán mások mellett én is tartottam egy előadást a pályakezdés, érvényesülés, értékrendek témakörben, ott is elmondtam, hogy a pályakezdéssel kapcsolatosan két egymással szögesen ellentétes álláspontot egyaránt jogosultnak és érvényesnek vélek. Egyrészt sok igazság lehet abban, hogy nem könnyű ma íróként pályát kezdeni, főként a magyar irodalom eltömegesedésének jelensége miatt. Bár én rögtön visszakérdeznék, hogy miért, mikor volt könnyű? Ugyanakkor sok igazság lehet abban is, hogy az irodalmi pályakezdés számára még soha nem voltak ilyen kedvező lehetőségek, mint manapság, elsősorban az alkotótevékenység korlátlan szabadsága miatt.
       A költők, írók száma, s még inkább a magukat költőknek, íróknak tartók száma valóban soha nem látott mértékben megnőtt az elmúlt két évtizedben. Lehet, tévedek, félrevezetnek a személyes szerkesztői élményeim, idősebb íróknak, szerkesztőknek kellene visszaigazolni (vagy cáfolni), de úgy látom, hogy soha ennyien nem koptatták még a tollat (billentyűzetet) a magyar irodalomban, illetve annak környékén, mint napjainkban. Más művészeti ágakban is megfigyelhető ez, például a festéssel foglalkozó emberek száma, vagy a színészeké szintén mértéktelenül megnőtt. Érdekes ellentmondása ez korunknak, mert a művészetek eltömegesedése párhuzamos a leértékelődésükkel, a társadalmi presztízsük, rangjuk látványos csökkenésével. Vagy nincs is itt ellentmondás, ez így természetes, és az elitkultúra és a tömegkultúra közötti távolságok csökkenésével is összefügg mindez? Ebben is lehet igazság, de ugyanakkor egy másik nézőpontból az elitkultúra és a tömegkultúra egymástól való rohamos távolodásáról is joggal beszélhetnénk. Miközben ezzel összefüggésben is akár, újra kérdés lehet az, hogy egyáltalán mi a művészet, mi az irodalom, mi az, ami még nem irodalom, s mi az, ami már igen, mi a magyar irodalom, kik tartoznak, tartozhatnak e fogalom körébe, honnantól, kit s miért nevezhetünk költőnek, írónak? Nem valamiféle álnaivitás soroltatja velem ezeket a kérdéseket, hanem éppen az a tény, hogy olyan sok irodalmi (jellegű) alkotótevékenységet folytató ember él manapság, hogy ma már különböző íróiskolák is ontják a tanítványaikat, hogy az Internet, de akár a könyvkiadás korlátozatlansága révén is korlátlan lehetőségek nyíltak az irodalmi (jellegű) szövegek publikálása számára. (Több olyan alkotót is ismerek például, aki az elmúlt két évtizedben féltucatnyinál több vers- és/vagy prózakötetet megjelentetett, a költő, író volta, a magyar irodalomhoz tartozása mégsem egyértelmű, legalábbis számomra, miközben lehet, hogy mások számára már igen.) Hosszan lehetne még folytatni az eltömegesedés jeleit, s ha elfogadjuk a tényét, akkor érthető, ha egy pályakezdő ebben az irodalmi tengerben vagy dzsungelben –  mert ráadásul számtalan irányzata és csoportosulása, az esztétikai, ideológiai, területi, intézményi tagoltsága, megosztottsága, a legkülönbözőbb érdekellentétek által keresztül-kasul szabdaltsága miatt a kívülálló, kívülről közelítő számára irodalmunk átláthatatlan dzsungelnek is tűnhet – reménytelennek, kilátástalannak látja a helyzetét.
       Miközben láthatná úgy is egy pályakezdő, és hiszem, sokan úgy is látják, hogy az irodalmi pályakezdés számára még soha nem voltak ilyen kedvező lehetőségek, mint manapság, mert nincsenek sem előírások, sem elvárások, és a szerkesztői szűrőkön kívül semmilyen természetű akadályai nincsenek az alkotások nyilvánosság elé juttatásának. Ráadásul számtalan folyóiratnál lehet próbálkozni, ha az egyiknél nem is, a negyediknél-ötödiknél bizonyára befogadásra talál az arra érdemes alkotás. Miközben az irodalmi intézményrendszer hagyományos fórumai, a folyóirat-szerkesztőségek, kiadók akár meg is kerülhetők ma már, ott az Internet és a magánkiadás lehetősége. Számtalan fórumtól, intézménytől lehet segítséget kérni a pályakezdéshez (a folyóiratok mellett lásd a fiatal írók szervezeteinek tevékenységét), iskolákban lehet tanulni a mesterség alapfogásait, közvetlenül lehet igazi mesterekhez fordulni tanácsért, a legkülönbözőbb irányzatokhoz, csoportokhoz lehet csatlakozni, vagy azoktól függetlenül újakat lehet indítani stb. Mindezek miatt, s mert az irodalmi intézményrendszer minden eleme a tehetségek felkarolásában, pályára állásának segítésében érdekelt, kevés az esély az igazán tehetséges pályakezdő elkallódására. A pályakezdés nehézségeivel kapcsolatos igazságok létjogosultságát meg nem kérdőjelezve, magam is a pályakezdés kedvező lehetőségeinek igazsága felé hajlok inkább.
       Eközben látom azonban, hogy az első folyóirat-publikációktól milyen rögös út vezethet mégis az igazi, rangos kiadónál megjelent első kötetig. Nem először próbálok kötethez segíteni valakit, s újabban is azt tapasztalom, hogy nem könnyű. Az utcáról, úgymond, kapcsolatok nélkül, még a JAK vagy a FISZ könyvsorozatába sem könnyű bekerülni, részben a kiadható kötetek számának korlátozottsága miatt. Nevesebb kiadók pedig még ritkábban vállalkoznak névtelen pályakezdő kötetének kiadására, nagyon tudatosan és perspektivikusan építkező kiadó, és nagyon jó kézirat kell ahhoz. Pedig lehet, hogy egy a tehetségről még csak árulkodó, de nem annyira fenomenális első kötet fogja igazi szárnyalásra ösztönözni azt a tehetséget. Elvileg születhet akár előzetes publikációk megjelenése nélkül is olyan olyan elementáris erejű szöveganyag (akár próza, akár vers), amely a legnevesebb kiadók szerkesztői szerint is kötet után kiált. A hagyományosabb vagy inkább szokványosabb (s talán járhatóbb) út mégis inkább az, hogy folyóirat-publikációkkal próbálnak a pályakezdők megágyazni az első kötetüknek, de a gyakorlat azt mutatja, hogy ez sem feltétlenül jelent garanciát a majdani kötetkiadásra. Talán azért is kezdik a pályakezdők a folyóiratoknál, mert ahogy fentebb is utaltam rá, az első folyóirat-publikációig (részben a folyóiratok nagyobb száma és a szerkesztők kisebb felelőssége miatt) viszonylag könnyebb eljutni, mint egy kiadóhoz. A folyóiratok egyik alapvető funkciója éppen a pályakezdés elősegítése, a tehetségek felkarolása és gondozása. A folyóirat-szerkesztők elvileg örömmel adnak teret a tehetséges pályakezdők indulásának, de gyakorlatilag az ő lehetőségeik is korlátozottak. A Bárka legújabb, 5. számát nyitó Osikovitz Edit Ágnes ugyan már húszévesen eljutott az első publikációjáig, de (csak nálunk) egy négyéves előtörténet után, s a következő számunkban sem az első jelentkezése eredményeként fog bemutatkozni a huszonegy éves Bondár Zsolt. Nem vagyok biztos azonban abban, bármilyen tehetségeseknek is látom őket, hogy ez volt a nehezebb, idáig eljutni, s majdan az első kötetet kiadni már könnyű lesz. Egy pályakezdő számára ez azonban csak az azután következő kihívás, amikor már megalkotta a kötetnyi remekművét…





Összes munkatársi tárca:

Gyarmati Gabriella: A Munkácsy-életmű... VI.
Erdész Ádám: Húsz év után
Grecsó Krisztián: Érkezési oldal
Kiss Ottó: Az elmerült kert (I.)
Kiss László: Valami a fülnek
Szabó Tibor: azonosító: vendég; jelszó: nyugalom
Elek Tibor: Volt neki egy talapalatnyi földje
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű körüljárására képelemzések útján V.
Grecsó Krisztián: Don Quijote ebédel
Erdész Ádám: Egy elfeledett párbeszédről
Kiss László: A harmadik év
Kiss Ottó: Esztergom felett az ég
Szabó Tibor: Nyilatkozat
Elek Tibor: Szabadság(Ir)ód(i)a
Grecsó Krisztián: Kopogós viharsarki jelleg
Gyarmati Gabriella: Kohán György kiállítása
Erdész Ádám: Egy alföldi polgárház kapuja mögött
Elek Tibor: A békési szonettkirály
Szabó Tibor: Rövidítés
Kiss László: Második síelés
Kiss Ottó: Irgalom
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű (...) 5.
Grecsó Krisztián: Tánciskola
Szabó Tibor: Lesszdenziorou
Elek Tibor: Noé bárkája felé
Kiss László: A temetés
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű (...) 4.
Erdész Ádám: 942 kép
Kiss Ottó: A másik ország
Grecsó Krisztián: Családi csomagolás
Szabó Tibor: Alibi
Kiss László: Megtudja a halálhírt
Elek Tibor: Szavak, a magasban
Gyarmati Gabriella: Képzőművészeti kiállítások (...)
Erdész Ádám: Egy szelet közelmúlt
Grecsó Krisztián: Hungarusz-tudat
Szabó Tibor: Valami a télről
Kiss László: Rókázás
Elek Tibor: Siket irodalom?
Gyarmati Gabriella: Kohán és a "szoc. reál"
Erdész Ádám: Gercsó Krisztián: Nagymama ajándékba
Kiss Ottó: Ati és a holdvilág - Esti mese
Szabó Tibor: Testvérek, barátok
Kiss László: Őfelsége pincére
Gyarmati Gabriella: Csernus Tibor festményei először Békés megyében
Erdész Ádám: Bányászlámpa a templomkertben
Elek Tibor: 110 éve született Sinka István
Kiss Ottó: Feszt Berlin
Grecsó Krisztián: Főnökösdi
Kiss László: Fesztkörkép
Elek Tibor: Magyaróra
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű körüljárására képelemzések útján III.
Kiss Ottó: Mondta Feri
Szabó Tibor: Hámori Bianka hiába első
Grecsó Krisztián: Mínusz egy halál
Elek Tibor: Horgász irodalom
Erdész Ádám: Kolozsvártól Szegedig
Kiss Ottó: Nyári medveségek
Szabó Tibor: Fenekező angyalozás - eredményesen
Kiss László: A térképnek háttal
Grecsó Krisztián: Egy koldus adósa
Elek Tibor: Kívülállás vagy benne levés?
Gyarmati Gabriella: Bohus Zoltánról
Erdész Ádám: Majolenka
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű körüljárására képelemzések útján II.
Kiss Ottó: A giliszta és a kígyó
Szabó Tibor: Tavaszi minden
Kiss László: Első síelés
Grecsó Krisztián: Kerthelyiségre fel!
Elek Tibor: Primum vivere
Gyarmati Gabriella: Munkácsy Csabán és Colpachon
Erdész Ádám: Az ünnep színeváltozásai
Kiss Ottó: Matuzikné Amál berendezi
Szabó Tibor: Lőni a gépen a kékeket
Kiss László: Haza
Grecsó Krisztián:
Farsangi kiskáté
Elek Tibor: Konkrét halál
Erdész Ádám: Derelye és suvikszos csizma
Kiss Ottó: Az elviselhetetlen könnyűségről
Szabó Tibor: Miért kell egyáltalán verset írni?
Kiss László - Trip
Grecsó Krisztián - Hazai ízek
Elek Tibor- Ablak a kortárs magyar irodalomra

2008. október 07.
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Versíró pályázatot hirdet a StarbucksÁllami díjak a nemzeti ünnepen – 2020Kárpát Körút 1.0Az Aegon Irodalmi Díj esélyesei
Ütőér
Szív Ernő tárcáiSzálinger Balázs tárcái Sándor Zoltán tárcáiSzabó T. Anna tárcái
Versek
Beck Tamás verseiSzilágyi András verseiPál Dániel Levente: Isten esteNádasdy Ádám versei
Prózák
Márton László: RudiMolnár Lajos: Hülye egy történetKiss Benedek: (Az Élettöredékekből)Tallér Edina: Időzítő
Kritikák
A lélekvándorlás plakátmagányaHazudni magunknak történelmetKis magyar rendszergazdák – Bödőcs Tibor könyvéről Végeláthatatlanul - Nevezd csak szeretetnek
Drámák
Csík Mónika: Az ember tragédiája - Nyolc és feledik színDarvasi László: Karády zárkájaAcsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A Szellemúrnő
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum
Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA