Darvasi László versei
|
Kiss László tárcái
|
„Neki elég a száguldás gyönyöre, / a köd arcába csapódó ütései. / De nincs sehol az, ahova indult. / Csak vadaspark, füvészkert és pálmaház, / hogyan is választhatná bármelyiket. / A képzeletét nem tudja domesztikálni.” Filip Tamás versei a Bárkából.
„Törökszentmiklóson is megvan még / a piros telefonfülke, ahonnan Baka Pistát fölhívtam, / egy szív remegése ezerkilencszázkilencvenöt augusztusából / egy aggódó lélek, / egy félőjajgatóeleldobbanószív, / tudom, meg fogsz halni, hogy vagy, / tudom, meg fogsz halni, mondd, hallottad, hogy? / tudom, meg fogsz halni, hétfőn fölugrok.” Darvasi László versei.
„Sarusi egyik ihletőforrása szülőhelye, Békéscsaba településrésze, a Corvinka, hiszen például – túl a konkrét megörökítésen – sorozatot nevezett el róla, amely a Corvinka Könyvek névre hallgat. Hogy a program nem afféle fellángolás, arra bizonyíték lehet, hogy a Végenincs… immáron a tizenegyedik a sorban.” Ványai Fehér József kritikája.
„A Lányos apa nem csak apáknak, sőt nem kizárólag szülőknek szól, de fennáll a veszélye, hogy az író rábeszél minket is a gyermekvállalásra. Vállaljuk ezt a kockázatot, és vegyük le a polcról a könyvet, mert a Grecsó-márkanévhez méltó színvonalú rövidtörténetekben nem fogunk csalódni.” Grecsó Krisztián könyvéről Szabó Fruzsina kritikája.
„Jobban örült volna, ha erre is lenne valami szabály, hogy az élettárs halála után mennyi ideig illik tartózkodni azoktól az ételektől, amiket kifejezetten rühellett az elhalálozott.” Herbert Fruzsina novellája a Hajóhídon.
Szeptember 28. és október 1. között zajlott a 28. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál. Alább a Bárka pillanatképei láthatók.
Az Írók Alapítványa – Széphalom Könyvműhely és a Magyar Írószövetség rendezésében mutatták be a Kísérlet 1970 – Egy nemzedék betiltott névjegye című könyvet. Szepesi Dóra tudósítása.
„Mellbevágó volt annak a felismerése – amire már fentebb utaltam is –, hogy ez a kötet igazából a különböző politikai, kulturális töréspontok mentén kettészakadt, saját buborékjába zárkózó, kommunikálni képtelen magyar társadalom látlelete.” Szijj Ferenc Ritka események című kötetéről Nagy Dániel írt nekünk.
„Ha nem is tudtunk semmit a Romániában történtekről, a szerző olyan kifinomultan sejteti a történelmi cselekményt és a mögötte álló érzeteket, hogy védtelen civilként vagy akár megvezetett tisztviselőként is lassan részesei leszünk az ottani mindennapoknak.” Muszka Sándor Idegen állat című kötetéről Szélyes-Pál Dániel írt.
„Előbb azt hittem, szakmai ártalom, múló bolondéria csupán. Aztán rájöttem, hogy másról van szó. Elmondásra váró történetekről. Olyanokról, amelyeket nekem kell szavakká formálnom, s amelyek engem is alakítanak közben. Idestova harminc esztendeje a saját bőrömön tapasztalom, hogy az irodalom útvesztő, óvóhely, játszótér. Pokol. Purgatórium. Paradicsom.” Beszélgetés Szakács István Péterrel Simó Márton beszélgetett.
„Számomra csak harmónia van Perlrott festészetében. Amit a kortársak esetleg diszharmóniának éreztek, az valójában egy újfajta, másfajta harmónia volt.” Gyarmati Gabriella interjúja Perlrott Csaba Vilmosról Szarvas Péterrel és Basics Beatrixszal.
„Arra is vigyázni kell, hogy mielőtt leszúrod, ne nagyon ijedjen meg, mert az meg vérbőséget okoz, aztán majd nem tudod rendesen kivéreztetni, és a hús hamar megromlik. Ügyesen kell ám ezt csinálni, nem csak annyi ám, hogy szurkálod meg ölögeted összevissza! Először is ki kell csalogatni szépen, nyugodtan, nehogy sejtsen valamit.” Tallér Edina regényrészlete a Bárkából.
„A sebesen futó patak mentén elmaradnak lassan a lombhullató fák, helyüket átveszi a fenyőrengeteg. A látványtól az ember kedve is megváltozik. Lukács vadőr vidámabbá válik. – Figyelj oldalra, nehogy én lássam meg a hiúzt helyetted, mert akkor megöl az irigység téged! – mondja. – Megfogadtam: ha meglátom, ki nem józanodom három napig – felelem.” Murányi Sándor Olivér novellája.
„Míg korábban szinte kizárólag a szorosabb értelemben vett szépirodalom érdekelt, ez az érdeklődés egyre jobban kiterjedt másfelé: többek közt a naplók, memoárok felé. És elkezdett érdekelni a saját szakmám, a szerkesztés mibenléte is.” Darvasi Ferencet Kiss László kérdezte.
„Idén amellett, hogy egy tavaszi klubturné és egy nyári fesztiválszezon keretében mind a zenekarral, mind szólóelőadóként összesen több mint ötven koncertet adtam szerte az országban, közös dalokat jelentettem meg Molnár Tamással (Nélkülem), Pajor Tamással (Szózene) és meszkával (Játsszál!) (...)” Bérczesi Róbertet Kiss László kérdezte.
„A gyökerek közösek voltak családom többi festőjével: hasonló értékrend, hasonló konyha, ugyanaz a szülőföld, mégis az életutunk és az azt kanyarító tapasztalatok másképp alakultak. Nem festhetünk egyformán. Abból a vízből merítünk, amit a bennünk lévő kútban találunk.” Mayer Hella képzőművészt Abafáy-Deák Csillag és Kölüs Lajos kérdezték.
Petőfi Sándor és unokatestvére, barátja, a mezőberényi Orlai Petrics Soma festőművész 200 évesek. Kettejük kapcsolatáról Farkas Wellmann Éva mondott felvezetőt, a környékbeli költők róluk, illetve művészetükről írtak verseket. Az április 14-ei est egy rövid videóban.
„Míg korábban szinte kizárólag a szorosabb értelemben vett szépirodalom érdekelt, ez az érdeklődés egyre jobban kiterjedt másfelé: többek közt a naplók, memoárok felé. És elkezdett érdekelni a saját szakmám, a szerkesztés mibenléte is.” Darvasi Ferencet Kiss László kérdezte.
„Idén amellett, hogy egy tavaszi klubturné és egy nyári fesztiválszezon keretében mind a zenekarral, mind szólóelőadóként összesen több mint ötven koncertet adtam szerte az országban, közös dalokat jelentettem meg Molnár Tamással (Nélkülem), Pajor Tamással (Szózene) és meszkával (Játsszál!) (...)” Bérczesi Róbertet Kiss László kérdezte.