|
Elek Tibor tárcái
|
Kovács István versei
|
|
|
Élet és mű – Gondolatok Ottlik olvasása közben
|
|
|
Jenei László: Műszak
|
|
|
Szövegkollázs – Bognár Péter két regényéről
|
„Letörlöm a hasamról a zselét, nyálkás, / mint halak teste, hunyorogva lépek ki az ajtón, / buszra szállok, és hazaviszem a testemben / bolyongó búvárt, hogy őrizzem tovább, mint víz / csöndjét a pohár, amíg ki nem zubog a fényre.” Szabolcsi Viktória versei.
„én Veletek maradok / hűségesen, hogy a hűségesek / ‒ az irodalom, a zene, a művészetek ‒ / évszakaimba hazatérhessenek / s a szívetekre célzott fegyvercsövekből / galambok repdessenek / mert nekem az életjelek / kedvesebbek, mint a mételyek” ‒ Banner Zoltán versei a Bárkából.
A verseskötetekkel induló, Petri-díjas költő, Bognár Péter az elmúlt években két, egymáshoz több ponton is kapcsolódó regényt írt és adott közre. A 2022-es Hajózni kell, élni nem kell és folytatása, a tavaly év végén megjelent Minél kevesebb karácsonyt nyomozások története, és mint minden jó detektívregényben, semmi sem az, aminek elsőre (és sokadikra) látszik. Nagygéci Kovács József kritikája.
„Új kötetében az időhorizontot tágra nyitja, és benne a 20. század elejétől, a felmenői emlékeitől napjainkig idézi fel családja múltját és személyes történetét.” Major László kritikája Szilasi László regényéről.
„A szívhez szóló nóta után rózsaeső, konfettizápor – a vendégek részéről – tíz perces álló vastaps, végül pedig a tűzijáték következett volna, ha Fiffy nem kezd el toporzékolni, mielőtt kirohan a kerthelyiségből." Boda Ábel Operettrománc című novellája a Hajóhídon.
Jó hangulatú kerti partyval zártuk a könyvhetet Békéscsabán. A rendezvény színes és tartalmas volt, és sokan voltak kíváncsiak rá. Íme, a képek:
„A sokat nevető, élesen ironikus Ferdinandy Györgyöt is látom, akinek minden gesztusán érezhető volt a megszenvedett huszadik század, a mindentől messze vetődés, a kívül-lét súlyos keresztje: a már-már harsány anekdotázás mélyén a csöndes szomorúság. A vagány barátságosság mögött a fegyelmezett, dolgos élet.” A Ferdinandy György-emlékestről Kiss László tudósítása.
„Kíméletlen pontossággal tárja elénk a versbeszélő (a költő?) életszakaszainak lírai lenyomatát, a felnőtté válás ismerős mozzanatait.” Tibély Orsolya Kötve hiszem című kötetét Lesitóth Csaba ajánlja.
„Egyszer a visszapillantó tükörben zsugorodunk, máskor a bűntudat savanyúcukorkáját szopogatjuk, vagy épp forró fürdőben tisztulunk meg. A kötet gondosan egymáshoz illesztett szabadversek gyűjteménye." Bukovenszki-Nagy Eszter debütkötetét Lesitóth Csaba ajánlja.
„Felszabadultan írtam, néha még mosolyogtam is közben. Annyiszor elmeséltem, hogy eszembe jutott, miért ne írnám le, a mondatok régóta készen voltak a fejemben. Ennyi idő távlatából jó volt visszagondolni arra, hogy nekem boldog gyermekkorom volt.” Kontra Ferenccel Luzsicza István beszélgetett.
„Előbb azt hittem, szakmai ártalom, múló bolondéria csupán. Aztán rájöttem, hogy másról van szó. Elmondásra váró történetekről. Olyanokról, amelyeket nekem kell szavakká formálnom, s amelyek engem is alakítanak közben. Idestova harminc esztendeje a saját bőrömön tapasztalom, hogy az irodalom útvesztő, óvóhely, játszótér. Pokol. Purgatórium. Paradicsom.” Beszélgetés Szakács István Péterrel Simó Márton beszélgetett.
„Száguldoztak a fejemben a gondolatok, próbáltam visszaemlékezni, van-e olyan előírás, ami kizárhatna a melóból. Nem rémlik sehol a kifogástalan külső szabatos leírása vagy egyfajta hibalista. Tisztaságról, ápoltságról, az egyenruha megfelelő viseléséről van szó, meg néhány hülyeség, elő kéne keresni a brosúrát.” Jenei László novellája.
„Azt már levélben írta meg a feleségének néhány hét múlva, hogy nincs kifogása az ellen, ha Szabó Géza, a Nagy Háború veteránja, akinek tizenkilenc évesen, a béke előtt két nappal lőtték el a bal lábát, hogy azóta is merev a térde, odaköltözik a házába.” Részlet Bene Zoltán Szép Heléna halála című, készülő kisregényéből.
„Nekünk, erdélyi magyar alkotó értelmiségieknek ‒ intézményemberekként kellett teljesítenünk. Az ember, a személy nem hagyhatja abba addig, amíg intézményként el nem végezte a dolgát.” Banner Zoltánt a Magyar Művészeti Akadémia Művészeti Írói Díjának átvétele alkalmából Farkas Wellmann Éva kérdezte.
„Ebben a korban mi más foglalkoztathatná az embert, mint az öregség problémái, az elmúlás félelme és szomorúsága. Azt hiszem, hogy ez természetes. De azért remélem, ez a kötet nem csupán önmagam elsiratása. A halálközeliség ezekből a versekből erősen kiérezhető, de az én viszonyulásom az elmúláshoz, a saját elmúlásomhoz is, természetes és békés.” Fecske Csabával új kötetéről, az Őszi napozásról Kégl Ildikó beszélgetett.
„A regény narrátora egy égetthalmi embernek tűnik a számunkra, aki nem ír, hanem beszél, nem a Balogh család tagja, nem a közvetlen közelükben él, viszont sok hozzájuk köthető információról tud, és a képzeletén keresztül kíváncsian merészkedik akár a legbelsőbb pillanataikba is.” A Kovács Dominik–Kovács Viktor szerzőpárost frissen megjelent regényükről Szabados Attila kérdezte.
A 2024-es Ünnepi Könyvhetet a Bárka és a Körös Irodalmi Társaság a Szlovák Tájház kertjében tartott rendezvényen zárta, június 17-én. A videóban a helyi szerzők közül öten szólalnak meg friss kötetük kapcsán: Kiss László, Banner Zoltán, Kiss Ottó, Ványai Fehér József és Molnár Lajos.
„Nekünk, erdélyi magyar alkotó értelmiségieknek ‒ intézményemberekként kellett teljesítenünk. Az ember, a személy nem hagyhatja abba addig, amíg intézményként el nem végezte a dolgát.” Banner Zoltánt a Magyar Művészeti Akadémia Művészeti Írói Díjának átvétele alkalmából Farkas Wellmann Éva kérdezte.
„Ebben a korban mi más foglalkoztathatná az embert, mint az öregség problémái, az elmúlás félelme és szomorúsága. Azt hiszem, hogy ez természetes. De azért remélem, ez a kötet nem csupán önmagam elsiratása. A halálközeliség ezekből a versekből erősen kiérezhető, de az én viszonyulásom az elmúláshoz, a saját elmúlásomhoz is, természetes és békés.” Fecske Csabával új kötetéről, az Őszi napozásról Kégl Ildikó beszélgetett.
