|
|
Mind kortárs és továbbélő – Négy és fél ősbemutató a Gyulai Várszínházban
|
„Ha le sem írhatnám, senkié nem lenne. / Csak lebegne fű, fa, bokor árnyán, / amíg be nem kapná a weöresi ármány (...)” Verebes Ernő versei a Bárkából.
„Az önismeret, / e labirintus, világ, / amelyben simogatnak, / s ha szűkülő bőröd felhasad, / zöld magok játszanak / alatta.” Beszédes István versei a Bárkából.
„Elsősorban azoknak ajánlanám ezeket a verseskönyveket, akik örömüket lelik a szerteágazó, ám formailag általában letisztult lírában, és nem riadnak vissza attól sem, hogy a humor mögött megérezzék az idegenség magányát.” Beszédes István és Verebes Ernő köteteiről Sulyok Valentina kritikája.
„a jól, tudatosan szerkesztett kötet időrendet követő írásai a korábbiakhoz képest új szerepet töltenek be: együttesen krónikaként, illetve mementóként olvashatók.” Tari István könyvéről Márkus Béla kritikája.
„A nyál is összefutott a számban, de akkor még nem kezdtem el újra festeni, csak titánfehérből és égetett szienából kikevertem bőrének árnyalatát.” Petres Kincső novellája a Hajóhídon.
„Hász Róbert kifejtette, hogy régen (a Kádár-korban) a politikával kellett megküzdeniük, most a pénzhiánnyal. Ám ha megszűnnének a folyóiratok, azzal az irodalom gerince roppanna össze. Azért van szükség a folyóiratokra – s ebben mindannyian egyetértettek –, mert ezek a műhelyek avathatják íróvá, költővé az alkotókat.” Oláh András tábori beszámolója.
Ünnepi Bárka-estet tartottunk február 7-én, szombaton a Sík Ferenc Kamaraszínházban. Az esemény fotóiból válogattunk, hogy azok is bepillantást nyerhessenek a rendezvénybe, akik nem lehettek jelen.
„autonómiahiány, erőszak, perspektívanélküliség, a sorsba való beletörődés, és a generációkon átívelő szabadság sem lesz több, csak az üres dobozt csomagolják be szebben.” Nagy M. Anna Czakó Zsófia új kötetéről, a Távoli rokonokról.
Szitált szavak címmel a Tiszatáj Könyvek sorozatban jelent meg Debreczeny György legújabb verskötete. Ványai Fehér József ajánlja az Olvasónaplóban.
„Nem éltem meg radikálisan az áttelepülésünket, hiszen magyar nyelvű közegből magyar nyelvű közegbe költöztünk. Ami megszokhatatlan és sérelmes volt, az a vidéki környezet, melyben nem találtam szellemi partnereket. Beregszásziként egyfajta központi szerepet, szeretetet és figyelmet éltem meg.” Finta Évával Kopriva Nikolett beszélgetett.
„Hogy mégis hol van valójában Sinistra és Verhovina? Azt hiszem, hogy mindjárt itt, a város határában, vagy még közelebb: bennünk, együtt minden fenyegetésével.” Bodor Ádámmal Elek Tibor főszerkesztőnk beszélgetett 2012-ben – ezzel köszöntjük a kilencvenéves szerzőt. Kívánunk neki egészséget és alkotókedvet!
„A Szájak Legjobbikában, ebben a kissé szűkös, mondhatni akolmeleg térben a népi hiedelmek jól működtek. Egy ideje azt beszélték, a fogak szuvasodását rontó szándékú boszorkány okozza. Egyes változatokban egy kívülről jött idegen, bacilus szerepelt. A többség mégis úgy gondolta, a károkozó a közösségük egyik tagja, egy fog, aki inkognitóban démonboszorkány.” Bencsik Orsolya prózája.
„Az egész falu tudta, hogy Marschall Gyurkába vagyok szerelmes, beléd, fordult Ómama a vendég felé, egyes legények nem bánták volna, ha otthagyod a fogad a fronton. De azért mindenki tiszteletben tartotta ezt, még Lendvai Bélus is, aki nagyon, de nagyon odavolt utánam.” Andrásy József regényrészlete.
„Azt gondolom, bár nem szerencsés ilyet mondani, hogy csak vígjátékokkal érdemes foglalkozni. Vígjáték alatt azt szeretném érteni, amit Csehov és Kafka értett. Pont ahogyan ők látták a világot, úgy kell a színházban is gondolkodni. Minden mulatságos, groteszk pillanat mélyén fájdalom és kétségbeesettség van.” Ifj. Vidnyánszky Attilát Elek Tibor kérdezte a DESZKA Fesztiválon.
„A nád inkább az otthonnal kapcsolódik össze, ami a körberajzolt szülőföld határán túl található: a Tisza holtágának partján, a folyó egykori medrében. Öntéstalajon. A kert végében ott a nád. A nappaliból, a teraszról, a kertből figyelem a nádat. Ha akarom, ha nem, ott van állandóan előttem, jelen van az életemben.” Kollár Árpádot Kiss László kérdezte.
„Én az életnek ezzel a gazdag könnyűségével a mediterrán vidékeken találkoztam, ott éreztem leginkább a megéltségét, megélhetőségét. Ami voltaképpen lényegtelen. Másnak ez egy hegyvidéken, az óceán közepén vagy éppen a naponta gondozott kiskert hátsó csücskében történik meg.” Mesterházy Balázst Kiss László kérdezte.
2026. május 11-én Sántha Attila költő, író volt vendégünk a Békéscsabai Jókai Színház Művész Kávéházában. A Magyarország Babérkoszorúja díjas szerző az est előtt pár mondat erejéig kameránk előtt beszélt arról, hogy miért foglalkoztatja a székely nyelvjárás elméletben és irodalmi értelemben is.
„Azt gondolom, bár nem szerencsés ilyet mondani, hogy csak vígjátékokkal érdemes foglalkozni. Vígjáték alatt azt szeretném érteni, amit Csehov és Kafka értett. Pont ahogyan ők látták a világot, úgy kell a színházban is gondolkodni. Minden mulatságos, groteszk pillanat mélyén fájdalom és kétségbeesettség van.” Ifj. Vidnyánszky Attilát Elek Tibor kérdezte a DESZKA Fesztiválon.
„A nád inkább az otthonnal kapcsolódik össze, ami a körberajzolt szülőföld határán túl található: a Tisza holtágának partján, a folyó egykori medrében. Öntéstalajon. A kert végében ott a nád. A nappaliból, a teraszról, a kertből figyelem a nádat. Ha akarom, ha nem, ott van állandóan előttem, jelen van az életemben.” Kollár Árpádot Kiss László kérdezte.
