|
Kovács Dominik és Kovács Viktor tárcái
|
Friss Bárka
|
|
|
A Portugál szerzője, Egressy Zoltán Békéscsabán
|
|
|
Megkérdeztük Papp Attila Zsoltot
|
|
|
Kovács Dominik és Kovács Viktor tárcái
|
„a bárzongorát hozzáhangolni / az életemhez, ennyit lehetne még, / megnézni, mi van a folyosón túl, / mint akit visz tovább a nehézkedés, / de útközben még vissza-visszafordul.” Papp Attila Zsolt versei a legújabb Bárkából.
„Meddig él egy diófa, / mi szabja meg / éveinek gyűrődését. // Elégedett-e a sajátjával, / vagy gyökeresen más / életről álmodik.” Orcsik Roland versei a Bárkából.
„Falcsik Mari kötete szíven üti olvasóját az időhöz való viszonyával, jelenlétével, emlékezetének fenntartásával, a szabadság óhajtásával, ahogyan újraírja emlékekkel teli önmagát és az általa megélt történelmet. Mindig többet sejtet, mint amennyit kimond, és ez a legtöbb, amit kortárs költő adni tud a közönségének.” Nagy M. Anna kritikája.
„A Hordozható óceán azonkívül, hogy egy fiatal srác megpróbáltatásairól szól, mindenekelőtt korlenyomat: a történelem, az ökológia és a társadalmi egyenlőtlenségek kultúrakritikája, amely végső fokon azt állítja, hogy az emberi természet ugyanannyira rút és alantas, mint egykor.” Orcsik Roland regényéről Nagy M. Anna kritikája.
„A bicikli lesüllyedt mélyen a folyó fenekére. Tóbiás pedig egyszer csak feltűnt vizet köpve, érthetetlenül kiabált, és a vizet csapkodta.” Csenge Rosner Christensen Békés megyei, de Norvégiában élő szerző novellája a Hajóhídon.
A Bárka a zEtna Beszélgetések a Vulkán alatt című rendezvénysorozatának részeként mutatta be legújabb, jórészt délvidéki kötődésű alkotók műveit tartalmazó lapszámát a Tisza-parti városban, a Zentai Alkotóházban, szeptember 26-án. Ungvári Judit tudósítása.
„Hász Róbert kifejtette, hogy régen (a Kádár-korban) a politikával kellett megküzdeniük, most a pénzhiánnyal. Ám ha megszűnnének a folyóiratok, azzal az irodalom gerince roppanna össze. Azért van szükség a folyóiratokra – s ebben mindannyian egyetértettek –, mert ezek a műhelyek avathatják íróvá, költővé az alkotókat.” Oláh András tábori beszámolója.
„Erősen életrajzi ihletésű, középpontjában a szülők (elsősorban az anya) és a lírai alany viszonya áll, a kifejezésmódot az egyes szám első személy uralja.” Horváth Florencia kötetéről Farkas Gábor írt az Olvasónaplóba.
„A téma az előző kötetek témáival azonos: a Balaton-felvidéket, a zalai falvakat járja be az emlékezet vagy a költői vízió." Sütő Csaba András új kötetéről Vörös Viktória írt az Olvasónaplóba.
„Nem látlelet a Portugál, de ezeket a figurákat ismerjük mindannyian. Kicsit elemelt lett az egész, a nyelve is, a karakterek is. De azt akartam, hogy közben mégis a lehető legreálisabb legyen.” Először mutatják be Békéscsabán a Portugált – ennek alkalmából idézzük meg Elek Tibor 2009-es beszélgetését a szerzővel, Egressy Zoltánnal.
„Nem éltem meg radikálisan az áttelepülésünket, hiszen magyar nyelvű közegből magyar nyelvű közegbe költöztünk. Ami megszokhatatlan és sérelmes volt, az a vidéki környezet, melyben nem találtam szellemi partnereket. Beregszásziként egyfajta központi szerepet, szeretetet és figyelmet éltem meg.” Finta Évával Kopriva Nikolett beszélgetett.
„Mit tehet a magányos bohóc egy olyan világban, amely elfelejtett örülni? Hogyan sírjon a bohóc egy olyan világban, amely a szomorúságot megveti? Mihez kezdjen magával a bohóc egy olyan világban, amely önmagát gyűlöli? Korunk sárba tiporva gúnyolja a szépséget, a gyengédséget és a költészetet.” Sándor Zoltán novellája.
„Amikor elvonult a zenekar, egy lány maradt járdán, rövid szoknyában, feltűzött, szőke hajjal, mint egy filmsztár. A nyakába akasztott dobozból szálanként füstszűrős cigarettát kínált. Persze nem igazit, csak éppen úgy nézett ki. A lány így reklámozta a rágógumit.” Kontra Ferenc novellája.
„itt kezdi el írni Mary Shelley monumentális művét, a Frankensteint, és itt születik minden Drakula-történetek ősmintája, A vámpír, Byron titkárának, John Polidorinak a tollából. Az európai kultúra különös pillanata, találkozási pontja ez: a modernitás küszöbén járunk, egyszerre van jelen a tudományos világkép és a romantikus eszképizmus, a féktelen képzelőerő, az irracionalitás kultusza (...)” Papp Attila Zsoltot Kiss László kérdezte.
„Azt gondolom, bár nem szerencsés ilyet mondani, hogy csak vígjátékokkal érdemes foglalkozni. Vígjáték alatt azt szeretném érteni, amit Csehov és Kafka értett. Pont ahogyan ők látták a világot, úgy kell a színházban is gondolkodni. Minden mulatságos, groteszk pillanat mélyén fájdalom és kétségbeesettség van.” Ifj. Vidnyánszky Attilát Elek Tibor kérdezte a DESZKA Fesztiválon.
„A nád inkább az otthonnal kapcsolódik össze, ami a körberajzolt szülőföld határán túl található: a Tisza holtágának partján, a folyó egykori medrében. Öntéstalajon. A kert végében ott a nád. A nappaliból, a teraszról, a kertből figyelem a nádat. Ha akarom, ha nem, ott van állandóan előttem, jelen van az életemben.” Kollár Árpádot Kiss László kérdezte.
Szeptember 10-én Verebes Ernővel is találkozhatott a közönség Békéscsabán, a Nexus Fesztivál keretén belül tartott Bárka-bemutatón. Az irodalmi beszélgetés előtt a sokoldalú művész arról beszélt, hogy a költészet milyen szerepet tölt be az életében.
„itt kezdi el írni Mary Shelley monumentális művét, a Frankensteint, és itt születik minden Drakula-történetek ősmintája, A vámpír, Byron titkárának, John Polidorinak a tollából. Az európai kultúra különös pillanata, találkozási pontja ez: a modernitás küszöbén járunk, egyszerre van jelen a tudományos világkép és a romantikus eszképizmus, a féktelen képzelőerő, az irracionalitás kultusza (...)” Papp Attila Zsoltot Kiss László kérdezte.
„Azt gondolom, bár nem szerencsés ilyet mondani, hogy csak vígjátékokkal érdemes foglalkozni. Vígjáték alatt azt szeretném érteni, amit Csehov és Kafka értett. Pont ahogyan ők látták a világot, úgy kell a színházban is gondolkodni. Minden mulatságos, groteszk pillanat mélyén fájdalom és kétségbeesettség van.” Ifj. Vidnyánszky Attilát Elek Tibor kérdezte a DESZKA Fesztiválon.
