|
Kovács Dominik és Kovács Viktor tárcái
|
Friss Bárka
|
|
|
Emlékezet és felejtés – Beszámoló az 54. Tokaji Írótáborról
|
|
|
Kovács Dominik és Kovács Viktor tárcái
|
|
|
A folyóiratok jövőjéről tanácskoztak Tokajban
|
|
|
Czeiner-Szücs Anita: Gyógyításból gyerekirodalom
|
„Hogy kérni jöttünk ide, nem vitás: / békét, bőséget, szerelmet rakással / de megtévedtünk a boldogulással / Uram, az élet is egy alkotás.” Finta Éva versei a friss Bárkából.
„Sűrű a levegő, vihar előtti csönd, / indián nyár. / Üres károgás, meddig, / meddig maradnak.” Graf Dorka verse.
„Fábri Anna érdeklődése középpontjában az a kérdés áll, miképpen lehet belakni az adottat, amelyet tehát nem akar azonnal és mindenáron meghaladni. Arra figyel, miképpen lehet egységbe fogni a széttartó sokszínűséget: közösséget, jellemet, művet, korszakot…” Sturm László kritikája.
„A kötet történeteire jellemző a szociografikus leíró jelleg. Oláh András hősein keresztül – akik mind kiszolgáltatott helyzetben vannak önmaguk vagy a közösség hibás döntései miatt – egyfajta társadalmi korrajzot ad.” Oláh András könyvéről Farkas Gábor kritikája.
„A nyál is összefutott a számban, de akkor még nem kezdtem el újra festeni, csak titánfehérből és égetett szienából kikevertem bőrének árnyalatát.” Petres Kincső novellája a Hajóhídon.
„Hász Róbert kifejtette, hogy régen (a Kádár-korban) a politikával kellett megküzdeniük, most a pénzhiánnyal. Ám ha megszűnnének a folyóiratok, azzal az irodalom gerince roppanna össze. Azért van szükség a folyóiratokra – s ebben mindannyian egyetértettek –, mert ezek a műhelyek avathatják íróvá, költővé az alkotókat.” Oláh András tábori beszámolója.
Ünnepi Bárka-estet tartottunk február 7-én, szombaton a Sík Ferenc Kamaraszínházban. Az esemény fotóiból válogattunk, hogy azok is bepillantást nyerhessenek a rendezvénybe, akik nem lehettek jelen.
„autonómiahiány, erőszak, perspektívanélküliség, a sorsba való beletörődés, és a generációkon átívelő szabadság sem lesz több, csak az üres dobozt csomagolják be szebben.” Nagy M. Anna Czakó Zsófia új kötetéről, a Távoli rokonokról.
Szitált szavak címmel a Tiszatáj Könyvek sorozatban jelent meg Debreczeny György legújabb verskötete. Ványai Fehér József ajánlja az Olvasónaplóban.
„Nem éltem meg radikálisan az áttelepülésünket, hiszen magyar nyelvű közegből magyar nyelvű közegbe költöztünk. Ami megszokhatatlan és sérelmes volt, az a vidéki környezet, melyben nem találtam szellemi partnereket. Beregszásziként egyfajta központi szerepet, szeretetet és figyelmet éltem meg.” Finta Évával Kopriva Nikolett beszélgetett.
„Hogy mégis hol van valójában Sinistra és Verhovina? Azt hiszem, hogy mindjárt itt, a város határában, vagy még közelebb: bennünk, együtt minden fenyegetésével.” Bodor Ádámmal Elek Tibor főszerkesztőnk beszélgetett 2012-ben – ezzel köszöntjük a kilencvenéves szerzőt. Kívánunk neki egészséget és alkotókedvet!
„Az egész falu tudta, hogy Marschall Gyurkába vagyok szerelmes, beléd, fordult Ómama a vendég felé, egyes legények nem bánták volna, ha otthagyod a fogad a fronton. De azért mindenki tiszteletben tartotta ezt, még Lendvai Bélus is, aki nagyon, de nagyon odavolt utánam.” Andrásy József regényrészlete.
„Csak valahogy kibírjam ezt az utat, fohászkodtam magamban, hazafele már sokkal könnyebb lesz, velünk lesz a nővérem is, ő többnyire könnyebben megtalálta az utat apámhoz, tudta oldani a feszültséget.” Zsidó Ferenc novellája.
„Azt gondolom, bár nem szerencsés ilyet mondani, hogy csak vígjátékokkal érdemes foglalkozni. Vígjáték alatt azt szeretném érteni, amit Csehov és Kafka értett. Pont ahogyan ők látták a világot, úgy kell a színházban is gondolkodni. Minden mulatságos, groteszk pillanat mélyén fájdalom és kétségbeesettség van.” Ifj. Vidnyánszky Attilát Elek Tibor kérdezte a DESZKA Fesztiválon.
„A nád inkább az otthonnal kapcsolódik össze, ami a körberajzolt szülőföld határán túl található: a Tisza holtágának partján, a folyó egykori medrében. Öntéstalajon. A kert végében ott a nád. A nappaliból, a teraszról, a kertből figyelem a nádat. Ha akarom, ha nem, ott van állandóan előttem, jelen van az életemben.” Kollár Árpádot Kiss László kérdezte.
„Én az életnek ezzel a gazdag könnyűségével a mediterrán vidékeken találkoztam, ott éreztem leginkább a megéltségét, megélhetőségét. Ami voltaképpen lényegtelen. Másnak ez egy hegyvidéken, az óceán közepén vagy éppen a naponta gondozott kiskert hátsó csücskében történik meg.” Mesterházy Balázst Kiss László kérdezte.
2026. május 11-én Sántha Attila költő, író volt vendégünk a Békéscsabai Jókai Színház Művész Kávéházában. A Magyarország Babérkoszorúja díjas szerző az est előtt pár mondat erejéig kameránk előtt beszélt arról, hogy miért foglalkoztatja a székely nyelvjárás elméletben és irodalmi értelemben is.
„Azt gondolom, bár nem szerencsés ilyet mondani, hogy csak vígjátékokkal érdemes foglalkozni. Vígjáték alatt azt szeretném érteni, amit Csehov és Kafka értett. Pont ahogyan ők látták a világot, úgy kell a színházban is gondolkodni. Minden mulatságos, groteszk pillanat mélyén fájdalom és kétségbeesettség van.” Ifj. Vidnyánszky Attilát Elek Tibor kérdezte a DESZKA Fesztiválon.
„A nád inkább az otthonnal kapcsolódik össze, ami a körberajzolt szülőföld határán túl található: a Tisza holtágának partján, a folyó egykori medrében. Öntéstalajon. A kert végében ott a nád. A nappaliból, a teraszról, a kertből figyelem a nádat. Ha akarom, ha nem, ott van állandóan előttem, jelen van az életemben.” Kollár Árpádot Kiss László kérdezte.
