|
Friss Bárka
|
Kontra Ferenc tárcái
|
|
|
Ásító – à la Miklya Gábor
|
|
|
Rekordszámú jelölés érkezett a Prima Primissima díjra
|
|
|
Friss Bárka
|
|
|
Megkérdeztük Krulik Zoltánt
|
„az elágazó ösvények kertjében / a melankólia és a rezignáció kié? / csak egy kis idő és megjön az ebéd / egy akaraton vagyok a szöveggel / bár munkaanyagként felhasználom / a hülyeséget” – Debreczeny György versei.
„Ha beleesnék egy aknába, utánam ugranál? / Vagy hagynád, hogy zuhanjak, merüljek, / és aztán ezzel a tátongó hiánnyal élnél? / Ha elkapna egy ragadozó madár hajamtól, / utánam repülnél, hogy azonnal kiszabadíts?” Borsodi L. László versei a Bárkából.
„De vajon nem az volna-e a kötet által felvillantott kérdés inkább, amely végül is nyitva marad, hogy a felnőtt hogyan tud visszatalálni a nyelven keresztül ahhoz az intenzitáshoz, amelyet a gyermek ösztönös létezésében felejtett?” Bánkövi Dorottya kritikája László Noémi kötetéről.
„Mit bír el a felezőszonett formája? Több mint 170 versben elég sok mindent. Szinte mindent. A kötet ezen, mennyiségileg is hangsúlyosabb felét (felezőszonettek) a szerző különböző négysoros snittekkel tagolta, melyek maguk is kitesznek egy önálló verset (...)” Szabados Attila kritikája Zalán Tibor könyvéről.
„Ezeken a szombatokon máshogy kopognak az esőcseppek, lassabban fő le a kávé, és különösen feszes a tejszínhab. Ilyenkor nem mennek lenémítva a hírek a háttérben, és mintha a szőnyeg rojtjait is kifésülték volna.” Herbert Fruzsina novellája a Hajóhídon.
Az Irodalmi Magazin szeptember 6-án rendezte meg Gion Nándor-konferenciáját a Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermében, amelynek anyaga ‒ bővített formában ‒ hamarosan magazinformában is megjelenik. A konferenciáról Acsai Roland tudósít.
„Azt gondolom, hogy – bár számtalan kérdés nyitva maradt – de épp ezen van a hangsúly: vigyük haza az előszüremlő kérdéseket, felvetéseket, hogy legyen mit tovább gondolni…” Oláh András összefoglalója a Tokaji Írótáborról.
„Az Ágain megtart kicsit családi album, kicsit önéletrajz, kicsit magánmitológia, ám az ereje éppen abban van, hogy nem marad a családban, és nem ragad bele a magánszférába.” Luzsicza István kötetét Bene Zoltán ajánlja.
„Kíméletlen pontossággal tárja elénk a versbeszélő (a költő?) életszakaszainak lírai lenyomatát, a felnőtté válás ismerős mozzanatait.” Tibély Orsolya Kötve hiszem című kötetét Lesitóth Csaba ajánlja.
„Nem csak a felezőszonettek alkotói korszaka zárult le, hanem egy alkotó versalkotói korszaka is lezárult vele. Öröm és büszkeség, hogy a Kortárs Kiadó a könyvvel méltó keretet adott ennek a búcsúnak.” Zalán Tiborral Szabados Attila beszélgetett.
„Felszabadultan írtam, néha még mosolyogtam is közben. Annyiszor elmeséltem, hogy eszembe jutott, miért ne írnám le, a mondatok régóta készen voltak a fejemben. Ennyi idő távlatából jó volt visszagondolni arra, hogy nekem boldog gyermekkorom volt.” Kontra Ferenccel Luzsicza István beszélgetett.
„Folyamatosan kell dolgozni, és jegyzetelve, tanulmányokat és esszéket írni, tanítványokat fogadni és elengedni, kéziratokat olvasni és véleményezni, ütni, dolgoztatni a billentyűket, szüntelen.” Kiss László szövege 2024. szeptember 26-án a Nyitott Műhelyben hangzott el, a Fried István tanár urat 90. születésnapján köszöntő rendezvényen.
„Kinyitja a szemét, felül. Épp akkor néz ki az ablakon, amikor villámlik. Várja a mennydörgést, de hiába. Viszont a csecsemő elhallgatott. Jó lusta anyja lehet, gondolja a férfi, szegény kisgyerek.” Berka Attila novellája.
„Verset, prózát egyaránt olvasok. De a dalszövegnek való verset keresni kell. Ha úgy tűnik, megtaláltam, olvasgatom, mondom hangosan, magamban, mormogom, s előbb-utóbb megszólal, csak ekkor fogok hozzá a komponáláshoz. Hagyni kell, hogy megszólaljon benned a szöveg. A vers dominál. Akkor jó, ha úgy tűnik, hogy a vers és a zene együtt született.” Krulik Zoltánt Acsai Roland kérdezte.
„A vér a családi kötődés (ősiség, vérség, kapocs stb.) egyik legkézenfekvőbb motívuma, és épp ezért volt kérdéses is: nem túl elhasznált, bejáratott-e. Ugyanakkor ezzel azt is kilátásba helyezem, mi történik, ha a kapocs fellazul, megtörik.” Szabados Attilát első kötetéről, a Vérsűrűségről Kiss László kérdezte.
„Nekünk, erdélyi magyar alkotó értelmiségieknek ‒ intézményemberekként kellett teljesítenünk. Az ember, a személy nem hagyhatja abba addig, amíg intézményként el nem végezte a dolgát.” Banner Zoltánt a Magyar Művészeti Akadémia Művészeti Írói Díjának átvétele alkalmából Farkas Wellmann Éva kérdezte.
Zalán Tibor köszöntő estjét tartottuk a Békéscsabai Jókai Színházban 2024. szeptember 9-én. A Bárka idei 4-es száma szintén a szerző életművét állítja fókuszba, így ezzel a lapszámmal is megismerkedhettek az érdeklődők. A videóban Zalán Tibor Magyarország Babérkoszorúja díjas költőt hallhatjuk, és néhány képkocka erejéig bepillanthatunk az estbe is.
„Verset, prózát egyaránt olvasok. De a dalszövegnek való verset keresni kell. Ha úgy tűnik, megtaláltam, olvasgatom, mondom hangosan, magamban, mormogom, s előbb-utóbb megszólal, csak ekkor fogok hozzá a komponáláshoz. Hagyni kell, hogy megszólaljon benned a szöveg. A vers dominál. Akkor jó, ha úgy tűnik, hogy a vers és a zene együtt született.” Krulik Zoltánt Acsai Roland kérdezte.
„A vér a családi kötődés (ősiség, vérség, kapocs stb.) egyik legkézenfekvőbb motívuma, és épp ezért volt kérdéses is: nem túl elhasznált, bejáratott-e. Ugyanakkor ezzel azt is kilátásba helyezem, mi történik, ha a kapocs fellazul, megtörik.” Szabados Attilát első kötetéről, a Vérsűrűségről Kiss László kérdezte.
