Tárca






Elek Tibor
A békési szonettkirály


Mert nem igaz, hogy csak a munka, a törődés, a fáradság, időnként a a kínos pillanatok és a szenvedés, jutnak a szerkesztőnek, aki mások leveleit, kéziratait olvassa, az előbbiekre válaszol, az utóbbiakkal bíbelődik nap mint nap, hanem, közben-közben azért a rátalálás, a felismerés, a megnyugvás öröme is, hogy na, ugye, azért mégis, lám csak, hoppá, heuréka! Mert van 16 éves, ismeretlenül jelentkező versíró leányzó, akinek első szövegeiben fel lehet ismerni a leendő költőt (ha azokat nem is kell még közölni, bármennyire is szeretné a leányzó), és évekig lehet izgulni érte, követni, hogyan is igazolja vissza az egykori felismerést (s várni, hogy most meg mikor akar-e már végre közölni is), s aztán lehet tervezni, előkészíteni a majdani bevezetését abba a valamibe, amit kortárs magyar irodalomnak nevezünk. Mert van olyan kézirat is, amiből, ha többszöri gyaluló, csiszoló munka eredményként bár, de egyszer csak előáll a közölhető mű. Mert az elfogadott kéziratokból ismételten lehet látni, hogy körvonalazódik egy új folyóiratszám, vagy ha mégsem, akkor lehet úgy alakítani, hogy mégis. Mert egy idő után elérkezik a pillanat, amikor a folyóirat megérik az arculatváltásra, a kívül-belül való megújításra, a jól bevált tartalom új köntösbe öltöztetésére, és ennek a tervezése, előkészítése, megvalósítása is öröm, de erről itt többet ne, lásd majd a Bárka új számát!
Inkább arról, hogy van kész költő is, aki akár ott is él a szerkesztő közelében, mondjuk az egyik szomszéd városban, Békésben, úgy hívják, hogy Nagy Mihály Tibor, és régóta tudható róla, hogy remek verseket ír (többnyire szonetteket), de ezt a szűkebb irodalmi környezetén kívül mégsem tudják mások, az a valami, amit kortárs magyar irodalomnak nevezünk, valahogy nem akar tudomást venni róla. És akkor a szerkesztő ismét úgy érzi, hogy hoppá, hát itten teendő van, majd hogy nem kötelesség, s a maga módján igyekszik is segíteni, nem is a költő nehéz sorsa miatt, amivel hellyel-közzel tisztában van, hanem, mert méltánytalannak érzi, hogy miközben ilyen-olyan kutyaütők a Parnasszus közelében sertepertélnek, az igazi értékek ismeretlenül, felfedezetlenül kallódnak. Épp ezért van is jó adag lelkiismeretfurdalás a szerkesztőben évek óta, hogy hát mégsem tesz ő sem eleget, még e konkrét esetben sem a világ (lásd irodalom!) rendjének helyrebillentése érdekében. És akkor eljön a pillanat, amikor a költő új kötet állít össze, és arra kéri a szerkesztőt, hogy írjon a hátsó borítójára néhány ajánló sort. Hát hogyne tenné meg, hiszen ez már nem is munka, hanem ismét a szerkesztő öröme, még ha az Ünnepi Könyvhétre csak egy békéscsabai, kevéssé ismert kiadónál (Magyar Téka Erkel Sándor Könyvesház) jelenik is meg az a kötet (A várható érkezése címmel), sőt, ezért talán még inkább megteszi. És az írt szöveget a közelgő könyvhét alkalmából ide is másolja, csak azért is a maga könyvhéti ajánlásaként:
„A lét gordonka hangja búg Nagy Mihály Tibor költészetében. A szonettekben éppúgy, mint a néhány soros szabad versekben. Mélyről felhangzó, tiszta, érett, a végső kérdésekkel kegyetlenül illúziótlanul számot vető, a lényegig hatoló hang ez. Nagy, súlyos, nehéz (világot építeni és bontani egyaránt képes) szavakat és szókapcsolatokat, „mondhatatlan mondatot” hordoznak a versek, és nagy szó, hogy nem roppannak össze önnön terhük alatt. Sőt, a kortárs lírából alig ismert katartikus erővel közvetítik az egzisztenciális magány, az elveszettség, a szenvedés, az elmúlás, a már-már a mindennel azonos „hiányhiány” élményét. Néhány évvel ezelőtt, egy nyilvános rendezvényen, talán éppen a Bárka-díj átadásakor, békési szonettkirályként mutattam be e versek íróját, mert már az előző, Szomjazó madár című kötetében is bravúrosan alkalmazta a klasszikus versformát. Ezúttal sem csalatkozhat az olvasó, de talán mégis velem együtt örül annak, hogy a költő nem zárta magát a szonett kalodájába, hogy a szétesés rendjét, „a szétesésben összetartozást” a szabadabb formák keretei között is keresi. E kötet különleges meglepetése a középre zárt szó-alakzatokhoz társított számítógépes grafikai alakzatok sorozata.”
S bár jó, hogy nem csak szonetteket ír Nagy Mihály Tibor (lásd például napokon belül a kívül-belül megújult Bárka legújabb számában közölt versét is!), mégis álljon itt egy gyöngyszem a szonettek közül figyelemgyújtásul!

kigyúl az alkonyat

varázsütésre
az elveszett idő hazatalál
és elsimul a percek szövevénye
a vágyakat föloldja a halál

és nem szorul többé a holnapokra
kialszik hirtelen a szép jelen
a dolgok rátalálnak önmagukra
és véget ér a véges végtelen

az aki él és vár vajon kire
hogy közelít elképzeli csupán
nem érkezik soha és senki se

a múlás mozdulatlan vonatán
az aki nincs az mindenütt közel
mindenha pillanat vele jön el




Összes munkatársi tárca:

Szabó Tibor: Rövidítés
Kiss László: Második síelés
Kiss Ottó: Irgalom
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű (...) 5.
Grecsó Krisztián: Tánciskola
Szabó Tibor: Lesszdenziorou
Elek Tibor: Noé bárkája felé
Kiss László: A temetés
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű (...) 4.
Erdész Ádám: 942 kép
Kiss Ottó: A másik ország
Grecsó Krisztián: Családi csomagolás
Szabó Tibor: Alibi
Kiss László: Megtudja a halálhírt
Elek Tibor: Szavak, a magasban
Gyarmati Gabriella: Képzőművészeti kiállítások (...)
Erdész Ádám: Egy szelet közelmúlt
Grecsó Krisztián: Hungarusz-tudat
Szabó Tibor: Valami a télről
Kiss László: Rókázás
Elek Tibor: Siket irodalom?
Gyarmati Gabriella: Kohán és a "szoc. reál"
Erdész Ádám: Gercsó Krisztián: Nagymama ajándékba
Kiss Ottó: Ati és a holdvilág - Esti mese
Szabó Tibor: Testvérek, barátok
Kiss László: Őfelsége pincére
Gyarmati Gabriella: Csernus Tibor festményei először Békés megyében
Erdész Ádám: Bányászlámpa a templomkertben
Elek Tibor: 110 éve született Sinka István
Kiss Ottó: Feszt Berlin
Grecsó Krisztián: Főnökösdi
Kiss László: Fesztkörkép
Elek Tibor: Magyaróra
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű körüljárására képelemzések útján III.
Kiss Ottó: Mondta Feri
Szabó Tibor: Hámori Bianka hiába első
Grecsó Krisztián: Mínusz egy halál
Elek Tibor: Horgász irodalom
Erdész Ádám: Kolozsvártól Szegedig
Kiss Ottó: Nyári medveségek
Szabó Tibor: Fenekező angyalozás - eredményesen
Kiss László: A térképnek háttal
Grecsó Krisztián: Egy koldus adósa
Elek Tibor: Kívülállás vagy benne levés?
Gyarmati Gabriella: Bohus Zoltánról
Erdész Ádám: Majolenka
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű körüljárására képelemzések útján II.
Kiss Ottó: A giliszta és a kígyó
Szabó Tibor: Tavaszi minden
Kiss László: Első síelés
Grecsó Krisztián: Kerthelyiségre fel!
Elek Tibor: Primum vivere
Gyarmati Gabriella: Munkácsy Csabán és Colpachon
Erdész Ádám: Az ünnep színeváltozásai
Kiss Ottó: Matuzikné Amál berendezi
Szabó Tibor: Lőni a gépen a kékeket
Kiss László: Haza
Grecsó Krisztián:
Farsangi kiskáté
Elek Tibor: Konkrét halál
Erdész Ádám: Derelye és suvikszos csizma
Kiss Ottó: Az elviselhetetlen könnyűségről
Szabó Tibor: Miért kell egyáltalán verset írni?
Kiss László - Trip
Grecsó Krisztián - Hazai ízek
Elek Tibor- Ablak a kortárs magyar irodalomra

2008. május 26.
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Ütőér
Karácsonyi Zsolt tárcáiVári Fábián László tárcáiMolnár Krisztina Rita tárcái Bék Timur tárcái
Versek
Berta Ádám: Aki szeretne részt venniTatár Sándor verseiHorváth Eve: Margarita! Darvasi László: Vidám mondatok III.
Prózák
Légrádi Gergely novellái Géczi János: EzeregyéjszakaBenedek Szabolcs: Az Arany Alma héjaDarvasi László: Egy tehén halála
Drámák
Csík Mónika: Az ember tragédiája - Nyolc és feledik színDarvasi László: Karády zárkájaAcsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A Szellemúrnő
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum
Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA