Változatos múlt

 

 

Erdész Ádám

 

Változatos múlt ismét

 

A Bárkaonline felületén közel másfél évig írtam rövid ismertetőimet a friss történeti irodalom számomra érdekes darabjairól. Olykor könyvekről, máskor csak egy-egy tanulmányról. Mindig kíváncsian figyeltem, mi foglalkoztatja a kollégákat, s jó írásokban sosem volt hiány. A szerkesztőség a rovat elindításakor úgy gondolta, hogy az online irodalombarát olvasói szívesen vetnek egy-egy pillantást Clio tartományai felé is. S a történeti munkáknak sem árt, ha a nem túl széles szakmai közönség mellett egy irodalmi portálon is szó esik róluk.

Ment is a dolog nagyobb zökkenő nélkül tavaly májusig, ám akkor egyszerűen elfogyott az idő, pontosabban más került előtérbe. Egy barátom bemutatott egy amerikai úrnak, aki meglepően sokat tudott a magyar nyomdászat történetének legszebb fejezeteiről. Különösen Misztótfalusi Mentsége és a Kner család története érdekelte. Új ismerősömet Robert Brookernek hívták, és kiderült, hogy a ’90-es években rövid ideig Budapesten élt, sőt egy üzletláncot is alapított. Magyarországi tartózkodása idején ismerte meg a Knerek által teremtett tipográfiai kultúrát, és mint annyian mások, elkötelezett híve lett a Kner-univerzumnak. Robert személyében a képző- és iparművészet világában jártas, tág látókörű embert ismertem meg. Mintha csak egy amerikai film pozitív szereplője lépett volna elém: egy nyitott, érzékeny, jó szándékú, kíváncsisággal teli emberrel találkoztam.

 

Robert_brooker__a_lev__lt__rban.jpg
Robert Brooker a levéltárban

 

Együtt lapozgattuk a Széchenyi Könyvtárban a Mentség eredeti példányát, eljött Gyulára, a levéltárba, s órákon át nézegettük a Kner-dokumentumokat. Robert egyszer csak azzal az ötlettel állt elő, hogy mit szólnék egy közösen írott, Kner Albertről szóló monográfiához? Kner Albert a nyomdaalapító Kner Izidor legkisebb fia volt, aki 1940-ben családjával együtt kivándorolt az Egyesült Államokba, ahol amerikai mércével mérve is óriási karriert csinált. Albert itthon sem volt akárki, ő örökölt legtöbbet a semmiből piacvezető nyomdát teremtő apja kreativitásából és dinamizmusából. Már fiatalon nagyon sokat tudott a nyomdászatról, az alkalmazott grafikáról és a reklámról. A Hungária – a zenész Bródy János nagyapjának nyomdája – művészeti vezetője volt. Közel negyven éve kezdtem kutatni a Kner család históriáját – a szóban forgó Albertről is írtam egy kismonográfiát –, és mindig úgy éreztem, ez a történet az ország határain túl is érdeklődést kelthet. Ám a remélt nemzetközi figyelemnek halvány jele sem mutatkozott, úgyhogy magamban keresztet vetettem a dologra. S mint egy gondos dramaturgiával felépített filmben, a távlatosabb remények szétfoszlása után jött Robert ötlete.

Menet közben kiderült, Robert kezdeményezése mögött véletlenszerű személyes motiváció is rejtőzött. Kner Albert, amikor 41 évesen kivándorolt az Egyesült Államokba, szinte azonnal munkát kapott egy chicagói székhelyű, csomagolást gyártó vállalatbirodalomnál. A háború után a csomagolás és a marketing a piaci siker egyik kulcsa lett, a Container Corporation of America nevű cégnél Kner Albert alapította, majd fejlesztette naggyá a piackutatási, tervezési és marketing részleget. Utóbb a CCA elnöke élete egyik legjobb döntéseként emlegette Albert első találkozás utáni szerződtetését. Az észak-amerikai kontinenst behálózó nagyvállalat tulajdonosa az 1960–1970-es években Robert nagyapja lett. Volt tehát a Budapesten szerzett ismereteken túl személyes emlék, ami ehhez a világhoz kötötte.

 

Albert-k__nyv.jpg

 

Nekikezdtünk a közös munkának, jöttek-mentek a csatolmányokkal terhelt levelek, volt egy Robert által létrehozott dropboxunk, amely szabályos digitális levéltárrá fejlődött. Közgyűjtemények, folyóiratok anyagai jelentek meg a felületen, és Robert megkereste az Amerikában élő családtagokat is. Mindenütt segítő szándékkal fogadták, s a náluk szkennelt képek és iratok felkerültek a dropboxra. Ez a kutatásunknak a legizgalmasabb szakasza volt, már láttuk a nagy képet, sőt a legtöbb részletet is, de voltak még fehér foltok, amelyek különösen nyugtalanítottak bennünket. Egyik levelében Robert arról számolt be, hogy találkozott Kner Albert Chicagóban élő unokájával, Steve Frenkellel, és fotózott Albert hagyatékából. „Nézd meg az újdonságokat’ – tette hozzá. Amikor aznap este megnyitottam a felületet, elállt a lélegzetem. A telefonnal fényképezett dokumentumok között ott volt vagy 60–70 Kner Albertnek Magyarországról írott levél, 1940-től 1949-ig. A családtagok borítékjai mellett a budapesti nyomdász-iparművész világ fontos szereplőinek írásai. Érdekes, jól szerkesztett beszámolók arról, hogy milyen az élet Budapesten 1941-ben, milyen az a munkaszolgálat, amit barátjuk, Berci a kivándorlással elkerült. S azután megrendítő oldalak 1945-ből, 1946-ból arról, hogy mi történt Magyarországon, mi lett a családtagokkal, ismerősökkel. Mindez több regiszteren és több hangon szólalt meg. Elbeszélték a történteket a munkaszolgálatból az Auschwitzből hazatértek, s azok, akik Budapesten maradtak. Közvetlenül a trauma után, majd az idő múlásával más hangnemben.

Ezek a dokumentumok azért voltak olyan izgalmasak számomra, mert ismertem a párbeszéd másik felét. Az Amerikában írott levelek többségét már a Békés Megyei Levéltárban őriztük, és publikáltam is néhányat közülük. https://library.hungaricana.hu/hu/view/BEKM_Kv_03_1990/?query=sz%C3%A9tv%C3%A1l%C3%B3&pg=101&layout=s Most egymás mellé került egy páratlan, sokszereplős párbeszéd majd minden fontos darabja. Ettől a pillanattól kezdve két kézirat készült, a tervezett közös Kner Albert-monográfia mellett formálódott egy levelezéskötet. Végül a forráskiadványba 120 levél került be, a történet 1938-ban indul és 1949-ben zárul. A levelezés olyan, mint egy családregény, egy drámai időszakban játszódó szövevényes epikus történet, amely elmeséli egy család sorsát, és mindazt, ami mögötte van. A cselekmény több színtéren és több szálon fut: a háború, a holokauszt fordulatai Gyomán, a deportálás, Budapest ostroma, az újrakezdés gyötrelmei. Ezzel szemben a távoli színtérről, Amerikából sorjáznak a jó hírek: itt bőség és szervezettség van, olyan, mint az első háború előtti világ, csak minden modernizált, az egyéni szabadság sehol sem olyan teljes, mint itt. Az amerikai életet részletesen bemutató háború utáni levelekben Albert már arról írt, hogy 140 millió amerikaiból csak öt százaléknak magasabb a jövedelme, mint neki. Ám a sikert megkeserítette a család magyarországi tragédiája.

 

340018524_235276515671762_91783139_n.jpg

 

Robertnek és a vállalkozást támogató Erdős Ákosnak köszönhetően újabb, szisztematikus fotózások zajlottak. Hónapokon keresztül válogattam és rakosgattam a szövegeket, abban a reményben, hogy a végeredmény egyszerre lesz izgalmas olvasmányként forgatható „családregény”, ugyanakkor nagy forrásértékű történeti munka, amely a személyesség és az egyidejűség élményét adva mutatja meg, mi történt 1938 és 1949 között.  Az olvasók eldöntik, mindez sikerült-e.

Végül ez év áprilisában egyszerre jelent meg a Corvina és a bostoni Club of Odd Volumes kiadásában Robert Brookerrel közösen írt könyvünk angol nyelvű változata ALBERT KNER – Artist, Icon, Legend: Discovering his Legacy in Industrial Design címen és a Magvetőnél a Levelek a Kner család életéből című vaskos kötet. Könyvhétre az Albert-monográfia magyar változata is kijött. A szöveget és a rengeteg illusztrációt mesterien összeillesztő Erdélyi Sarolta Ágnes tipográfusnak köszönhetően gyönyörű könyv született. A hírek szerint az angol verzió már New York-ban Ronald Lauder Neue Galerie-jének könyvesboltjában is kapható.

 

347558365_6558728660828057_4868648_n.jpg
Könyvheti dedikálás

 

A kimondottan izgalmas munka hosszú időre teljesen lekötötte a figyelmemet. Először csak megcsúsztam a Változatos múlt határidejével, majd kimaradt a következő ismertető, s utóbb a sorozat megszakadt. De most, a kis kutatási beszámoló után, újraindul, egy bánáti német memoárról szóló írás lesz az első.


Főoldal

2023. augusztus 10.
Kontra Ferenc tárcáiHáy János tárcáiElek Tibor tárcáiCsík Mónika tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Csabay-Tóth Bálint: A sarjSzarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy verset
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Finta Éva verseiFarkas Wellmann Éva: Szanatóriumi emlékvázlatokKiss Ottó: Lieb MihályDávid Péter: Ecce homo
Tóth László: BúcsúzóZsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem volt
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png