Tárca
Fejléc



Kiss Ottó
Matuzikné Amál berendezi az új lakást



Apuka, meglett a gyűrűje, itt találtam a krokodilos vázában. Kicsit nyomott, mint maga, nem lehet semmire se használni, csak dísznek jó, de legalább megvan. És meglett a kékpöttyös bögre is tegnapelőtt, ezt még nem is mondtam, látja, mit tesz az emlékezet? Az hát, az, amelyiket a piacon vette, az a szép kékpöttyös, beesett a szekrény alá. Majd abban szolgálom fel magának a teát, ha meglesz az új lakás.
Tudja, apuka, hogy elegem van már ebből a házból, járni az egérfogók között meg tapasztani a falat kéthetente. És a boltban se történik semmi, mindig ugyanazok a vevők, ugyanazok a szállítófiúk, ráadásul mindegyik nős, kikérdeztem már őket ezerszer. Ide egy Matuzik Jani forma ember még véletlenül se teszi be a lábát, még kutya meg gyerek se, azok is csak a bolt előtt kergetik egymást a sok öregasszony között, hogy nincs jobb dolguk a randa vénasszonyoknak, azokat is ott eszi a fene egész nap, kifogják a vevőkört a bolt előtt az olcsó tojással meg a dáliákkal. Bezzeg a megyeszékhelyen fotocellás a boltajtó, ha a közelébe merészkedik valaki, egyből nyílik, mert ott nincsen ám kilincs, tárul ki magától, pontosan, mint a mennyország.
Ha eladjuk ezt a házat, apuka, alapjaiban lesz megreformálva az életünk. Felköltözünk a megyeszékhelyre, ketten veszünk egy másfél szobásat, első emeletit, hogy maga is fel bírjon menni. Veszünk fel kölcsönt – hitelre –, az most a divat, azt kell csinálni, ezt mondják a boltban is a vevők, különben zuhanunk le a szociális létrán, mint a pinty, éppen ahogy apuka mesélte, amikor lement a műsor tévében. Létra vagy háló, nem mindegy? A lényeg, hogy már elgondoltam, hogyan lesz. A folyosó kék lesz, de nem akármilyen kék, hanem királykék. A sarokban egy nagy váza lesz, az is kék, de az nem királykék, hanem nagyon kék. Lesz benne három hatalmas műanyag napraforgó. Lesz egy előszobafalam, az is kék. Szemben a fürdőszoba, mert az is lesz, az megint királykék. Jobbra a vécé, narancssárga, de nagyon-nagyon narancssárga, mert azt hallottam, hogy a narancssárga jót tesz a gyomornak, és mivel apuka eléggé gyomros, meg amúgy is sok időt tölt a vécén, kell a narancssárga. A konyha is kék lesz, a konyhaszekrény pedig napsárga. Jaj, apuka, nemcsak színek lesznek, a többi az úgy marad, visszük az ágyat, nem kell túlzsúfolni. És lesz külön hálószobám is, abban egy óriási ágy, skandináv típusú, fenyő, és egy nagy komód, az is fenyő, tükörrel, a falon meg pálmafás plakát kék tengerrel, sárga homokkal, forró homokkal, annyira forró, hogy égeti majd a talpát, apuka.
Aztán meg, amikor ez mind meglesz, szépen férjhez megyek, de nem ám akárkihez, hanem a Matuzik Janihoz. Mert akkor már el fog venni, bizony, apuka, nagyon is el fog venni, ne nevessen. És maga se fog többet Amálozni, majd szépen hozzászokik, hogy Matuzikné Amál, ha akar valamit, mert különben nem kap. Munka után meg kijárunk gombászni a Jánossal, gondolom, csak van ott a környéken valami erdő. Gombát szedünk, de nem mindegy, milyen gombát, hanem csiperkegombát. Hétvégén ejtőernyővel ugrunk, sárkányrepülőzünk, aztán meg az erdőben akarok aludni egyedül, már nem úgy, hogy egyedül, hanem hogy a Matuzik Janival. Nyáron elmegyünk búvárkodni, mert a Matuzik Jani búvárkodik, le szokott menni a tóra, és én még úgyse búvárkodtam. Lessük a sok halat a vízben, aztán meg, estefelé, a hullócsillagot, mert hullócsillagot se láttam még soha életemben, pedig tavaly is kinn álltam egész augusztusban, aztán mégse jöttek. Maga hőlégballonozni akar? Ne szóljon már bele megint az életembe, apuka! Az hiányozna még, hőlégballon, amikor járni se igen tud.
Na, amikor ez megvolt, megszületik a gyerek, a Lacika. Úgy hívják majd, hogy Matuzik Lacika. Jár szépen óvodába, iskolába, ahogy illik, és ha felnő, elmegy számítástechnikát tanulni, mert a megyeszékhelyen van számítástechnika iskola is. Én meg délutánonként elmesélek neki mindent, ami itt történt, meg ami a boltban, mesélek neki mindennap egy-egy esetet, hogy mondja csak szépen tovább a megyeszékhelyi népeknek, milyen is volt itt minekünk. Közben meg elmegyek a regressziós emberhez, aki megcsinál velem egy regressziós hipnózist, hogy visszamenjek az összes előző életembe, mindbe, ami volt, ebbe is, hogy megtudjam végre, mit csesztem el olyan nagyon, hogy még mindig itt kell éljek magával, apuka.



Láb

Kapcsolódó:

A Munka-társ rovat írásai

Kiss Ottó honlapja

Főlap

2007. március 10.
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások (4)
2007. március 17. 08:26
KissO
Köszi, zsaka - Amál bezzeg nem kapott ki anno, ő azóta is használja
2007. március 16. 22:52
zsaka
kellemes irás,üditő mondhatni
azonban eszembe jut, én mennyire kikaptam a \"bezzeg\" miatt,úgy emlékszem,mintha épitőipart kapcsolták volna hozzá-azóta se értem miért,bezzeg
2007. március 13. 06:40
KissO
Köszi, K. Poll - igyekeztem kedves főszereplőm vágyait figyelembe venni: legyen szép színes lakása
2007. március 12. 09:29
K. Poll
Teszett Jókat nevettem.
))) A folyosó kék lesz, de nem akármilyen kék, hanem királykék. A sarokban egy nagy váza lesz, az is kék, de az nem királykék, hanem nagyon kék.
Ütőér
Vári Fábián László tárcáiMolnár Krisztina Rita tárcái Bék Timur tárcáiKarácsonyi Zsolt tárcái
Versek
Tatár Sándor verseiHorváth Eve: Margarita! Darvasi László: Vidám mondatok III.Csillag Tamás versei
Prózák
Légrádi Gergely novellái Géczi János: EzeregyéjszakaBenedek Szabolcs: Az Arany Alma héjaDarvasi László: Egy tehén halála
Drámák
Csík Mónika: Az ember tragédiája - Nyolc és feledik színDarvasi László: Karády zárkájaAcsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A Szellemúrnő
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum
Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA