Tárca

Az MDF első elnöksége





Erdész Ádám
Egy szelet közelmúlt




A karácsonnyal kezdődő szünet, noha nem volt rövid, mégis oly gyorsan elröppent. Maradt utána néhány emlékezetes, szép pillanat: az izgalom, ahogy négy és fél éves lányom várta a karácsony estét, megilletődött áhítata, amikor megszólalt az egykori száncsengő, és az öröm, ami az egész estét betöltötte. A szilveszter éjszakába, másokhoz hasonlóan, én is beépítettem egy új programot. Ha véletlenül nem lennék otthon, éjfélre feltétlenül haza kell inalni, hogy jó kutyánknak ne egyedül kelljen végigrettegnie az egyre hosszabb és egyre hangosabb újévköszöntő tűzijátékot és petárdázást. Nyomasztó látvány, hogy egy jól megtermett, derűs lelkű németjuhász még a gazdája mellett is mennyire tud félni a szórványos lődözéssel induló, majd össztűzbe torkolló félórában. No, de ha az általános öröm kifejeződésének ez lett az új formája, akkor rendben van, úgy sincs rá túl sok alkalom.
A két ünnep közötti szabadság egyik nagy jótéteménye, hogy sorra lehet venni néhány, íróasztal sarkán várakozó olvasnivalót. Az év végén olvasott könyvek közül számomra a legérdekesebb Pintér M. Lajos Ellenzékben címen megjelent munkája volt. A fiatal szegedi történész, újságíró a Kádár-rendszer népi-nemzeti ellenzékének 1968 és 1987 közötti történetét foglalta össze. Hasonló tematikájú monografikus feldolgozás eddig nem született. Az úgynevezett demokratikus ellenzék történetét jól ismerjük: Csizmadia Ervin hármaskönyve – Dokumentumok, Interjúk, Monográfia – mellett rég megjelent a Naplóból, a Hírmondóból összeállított válogatás, a Beszélő összkiadása. Ezzel szemben a Magyar Demokrata Fórumot megalapító szellemi-politikai csoportról csak visszaemlékezéseket, interjúkat olvashattunk. Összegyűjtött formában a mozgalom alapdokumentumai sem jelentek meg.
A könyvről szólva az első alapvető kérdés, miként definiálja a szerző a „népi-nemzeti ellenzéket”? Pintér M. Lajos történeti, politológiai közelítésű munkát írt, a „nép-nemzeti ellenzéken” a Kiss Ferenc, Csoóri Sándor, Für Lajos és barátaik körül összeállt körből kinőtt politikai mozgalmat érti. Munkájában a hasonló értékeket valló, személyes szálakkal összekötött laza csoportosulás politizálódásának történetét és az első lakiteleki találkozó megszervezéséig vezető utat tárta fel. Vagyis ez a könyv nem a „népi”, „népi-nemzeti” fogalommal jelölt, pontosan nehezen definiálható szellemi irányzatról szól, hanem ezen irányzat egyik, mind határozottabb politikai törekvésekkel fellépő csoportjáról. A kutatás tárgya tehát nem az irodalom, hanem a politológia számára értelmezhető események és folyamatok: az akciók – aláírásgyűjtések, politikusoknak írt kollektív tiltakozó levelek –, az első és második nyilvánosság keretei között megszervezett tanácskozások, majd pedig a politika színterén való nyílt fellépés.
A ’60-as évek végén alakult ki az az önmagát ironikusan „Nagy Népi Hurálnak” nevező asztaltársaság, amelyben a harminc-negyven éves „öreg hajdúk” – Csoóri, Czine, Für generációja – és az egyetem padjait pár évvel korábban elhagyó „fiatal hajdúk” – Bíró Zoltán, Kiss Gy. Csaba, Bakos István, Kósa László – rendszeresen találkoztak. A sokszínű társaságot összekötötte a nemzeti sorskérdések iránti érzékenység és a határon túli magyarok iránt érzett felelősség. Az első időszakban irányító és meghatározó szerepet töltött be Kiss Ferenc. Pintér M. Lajos bemutatja, milyen tényezők indították el ezt a csoportot a politizálódás útján, milyen szervezeti keretek megteremtésével próbálkoztak. Különösen érdekesek azok a részek, amelyek népi-nemzeti ellenzék párton belüli pólusokhoz való viszonyának alakulását mutatják be. E kérdéssel párhuzamos a népi-nemzeti ellenzék és a demokratikus ellenzék viszonya. A két csoport közötti személyes kapcsolatoknak, a Bibó-emlékkönyv előkészületeinek és fogadtatásának, a monori találkozó eseményeinek, majd a két ellenzéki irányzat végleges eltávolodásának különösen nagy teret szentelt a szerző.
Az egyes kérdéskörök vizsgálatakor Pintér M. Lajos erőteljesen támaszkodott a Kádár-kori ellenzék történetét bemutató, immár meglehetősen gazdag irodalomra, a szereplők visszaemlékezéseire és a különféle politikai dokumentumokra. A levéltári források közül az MSZMP Politikai Bizottságának, Titkárságának iratait, a KB információs jelentéseit tanulmányozta. Mivel a kézirat 2004-ben zárult le, viszonylag kevés publikált titkosszolgálati anyagot tekinthetett át. Az olyan akciók iratai, amilyenekből épp itt, e lap hasábjain Ilia Mihály adott ízelítőt, alighanem árnyalják a legfontosabb kérdésköröket. A III/III-as ügyosztály bizonyára törekedett a csoporton belüli személyes kapcsolatok és főként a két ellenzéki irányzat viszonyának manipulálására. Hogy a bensőséges barátok közötti viszonyt a szolgálatok hogyan próbálták ellenségesre fordítani, azt Rainer János mutatta be az Antall Józsefre vonatkozó iratok segítségével. Meglepő, hogy Pintér M. Lajos a publikált interjúk és a visszaemlékezések mellett csak Bíró Zoltánnal beszélgetett. Főként a népi-nemzeti ellenzéken belüli erővonalak mutatkoznának meg világosabban egy interjúcsokor tükrében.
A sok érzékeny pontot érintő kötet hangneme távolságtartó és tárgyilagos. A szerző finom kézzel igazít ki mára már rögzült kronológiai tévedéseket, értelmezési hibákat, a vitás kérdéseknél inkább egymás mellé állítja az ellentmondó forrásokat és interpretációkat, lehetőségeket teremtve arra, hogy az olvasó mérlegeljen. Események és interpretációk korrekt felidézése közepette egy fontos tényező azért elsikkad. Az olvasó alig érzi, hogy a mozgalom vonzerejét és hatását nem kis mértékben köszönhette annak, hogy meg tudta mozdítani a társadalom érzelmeit. Ma már alig érthető, hogy a hetvenes–nyolcvanas években egy vidéki könyvtár zsúfolt olvasótermében a könyv legtöbb szereplője képes volt az ott ülők között tartós érzelmi közösséget teremteni. Ez az érzelmi közösség e csoport láthatatlan, de érzékelhető politikai tőkéje volt. Esetenkénti visszafogottságukat, a konfrontáció kerülését nem kis mértékben magyarázza az, hogy tisztában voltak ezzel az erővel és a rájuk háruló felelősséggel is.
Pintér M. Lajos könyve bizonyára elindít néhány diskurzust, elvitathatatlan érdeme viszont, hogy először adott képet a rendszerváltozás előkészítésében kulcsszerepet játszó politikai mozgalomról.






Kapcsolódó:

Szabó Tibor: Valami a télről
Kiss László: Rókázás
Elek Tibor: Siket irodalom?
Gyarmati Gabriella: Kohán és a "szoc. reál"
Erdész Ádám: Gercsó Krisztián: Nagymama ajándékba
Kiss Ottó: Ati és a holdvilág - Esti mese
Szabó Tibor: Testvérek, barátok
Kiss László: Őfelsége pincére
Gyarmati Gabriella: Csernus Tibor festményei először Békés megyében
Erdész Ádám: Bányászlámpa a templomkertben
Elek Tibor: 110 éve született Sinka István
Kiss Ottó: Feszt Berlin
Grecsó Krisztián: Főnökösdi
Kiss László: Fesztkörkép
Elek Tibor: Magyaróra
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű körüljárására képelemzések útján III.
Kiss Ottó: Mondta Feri
Szabó Tibor: Hámori Bianka hiába első
Grecsó Krisztián: Mínusz egy halál
Elek Tibor: Horgász irodalom
Erdész Ádám: Kolozsvártól Szegedig
Kiss Ottó: Nyári medveségek
Szabó Tibor: Fenekező angyalozás - eredményesen
Kiss László: A térképnek háttal
Grecsó Krisztián: Egy koldus adósa
Elek Tibor: Kívülállás vagy benne levés?
Gyarmati Gabriella: Bohus Zoltánról
Erdész Ádám: Majolenka
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű körüljárására képelemzések útján II.
Kiss Ottó: A giliszta és a kígyó
Szabó Tibor: Tavaszi minden
Kiss László: Első síelés
Grecsó Krisztián: Kerthelyiségre fel!
Elek Tibor: Primum vivere
Gyarmati Gabriella: Munkácsy Csabán és Colpachon
Erdész Ádám: Az ünnep színeváltozásai
Kiss Ottó: Matuzikné Amál berendezi
Szabó Tibor: Lőni a gépen a kékeket
Kiss László: Haza
Grecsó Krisztián:
Farsangi kiskáté
Elek Tibor: Konkrét halál
Erdész Ádám: Derelye és suvikszos csizma
Kiss Ottó: Az elviselhetetlen könnyűségről
Szabó Tibor: Miért kell egyáltalán verset írni?
Kiss László - Trip
Grecsó Krisztián - Hazai ízek
Elek Tibor- Ablak a kortárs magyar irodalomra

2008. január 06.
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Versíró pályázatot hirdet a StarbucksÁllami díjak a nemzeti ünnepen – 2020Kárpát Körút 1.0Az Aegon Irodalmi Díj esélyesei
Ütőér
Szív Ernő tárcáiSzálinger Balázs tárcái Sándor Zoltán tárcáiSzabó T. Anna tárcái
Versek
Beck Tamás verseiSzilágyi András verseiPál Dániel Levente: Isten esteNádasdy Ádám versei
Prózák
Márton László: RudiMolnár Lajos: Hülye egy történetKiss Benedek: (Az Élettöredékekből)Tallér Edina: Időzítő
Kritikák
A lélekvándorlás plakátmagányaHazudni magunknak történelmetKis magyar rendszergazdák – Bödőcs Tibor könyvéről Végeláthatatlanul - Nevezd csak szeretetnek
Drámák
Csík Mónika: Az ember tragédiája - Nyolc és feledik színDarvasi László: Karády zárkájaAcsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A Szellemúrnő
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum
Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA