Nem kötelező

 

A „kötelező” olvasmányokat szabadon értelmező rovatunkat néhány éve főként középiskolás diákok és pedagógusaik számára találtuk ki, hogy segítsük, színesítsük a munkájukat. Most újra közzéteszünk néhányat közülük, az online oktatás kiegészítéseként.

 

  Zrinyi.jpg

 

Czifrik Balázs

 

Jedik a 16. századi magyar irodalomban,

 avagy a Szigeti veszedelem című eposz

 

Réges-régen egy távoli galaxisban… kezdődhetne akár így az a „mese”, amelynek főszereplője I. Szulejmán. Az Oszmán Birodalom feje nem kevesebbet akart, mint hogy a világot leigázza és mindenkit alattvalójává tegyen. Sikeres keleti hódításai után hatalmas seregét, amely megközelítőleg 200 ezer főt számlált, nyugat felé fordította. Sikert sikerre halmozott, az ember- és szablyafolyam feltartóztathatatlanul hömpölygött országról országra, és minden várat, falut fölemésztett. Hogy stílszerűek maradjunk, úgy tűnt, a sötét erők hódításának semmi sem tud ellenállni, egészen addig, míg a sereg Szigetvár alá nem ért.

A majd 500 évvel ezelőtti történetet Zrínyi Miklós hadvezér-költő Szigeti veszedelem címen írta meg. Természetesen a nyelvezet miatt nem könnyű egy 21. századi középiskolásnak megértenie a 15 énekből álló eposzt, de „különös” egybeesések okán mégiscsak érdemes belevágni.

Számos párhuzamot találunk a 2000-ik év utáni könyvek és filmek világának történeteivel, hőseivel és mítoszaival. A hadviselés tudománya és logikája azt diktálta volna, hogy a szigeti védőknek ellenállás nélkül fel kellett volna adniuk a várat, hiszen 200 ezer török sorakozott föl az alig 2000 főt számláló védőkkel szemben, és ebbe a 2000-be már a nők és a gyerekek is beleszámoltattak.

A várkapitány Zrínyi Miklós azonban nem volt „ésszerű”, és a halált választotta. Egyrészről a katonai hősiesség, másrészről a keresztény és iszlám világ harca, harmadrészről, de legfőképpen a magyar állam megmentésének ügye motiválta döntését. Zrínyi és a várvédők halála realista szempontokat mérlegelve értelmetlen volt, de a nagy történetek és mítoszok nem a realista szempontok alapján születnek.

Dédunokája, a hadvezér-költő Zrínyi Miklós a történetben pontosan ezt a valóságon felüli szálat látta meg, mint ahogy Tolkien és George Lucas is azt a történetet írta meg és forgatta le, amely alapján olvasók és nézők milliói váltak eggyé A Gyűrűk Ura és a Csillagok háborúja reménytelennek tűnő vállalkozásaiba fogó szereplőivel.

Valójában a várkapitány Zrínyi Miklós a 16. század Európájának volt a Luke Skywalkere vagy Aragorn királya, I. Szulejmán annak a kornak volt a szó szerinti császára, egyben Sauronja. Ha pedig el akarjuk képzelni, milyen érzés lehet szembenézni a végeláthatatlan túlerővel, a török seregek sátrainak ezreivel, a harci ricsaj elviselhetetlenségével, gondoljunk csak a Helm szurdokbeli ostromra A Gyűrűk Urából.

Ha esetleg ezek után még mindig a nyelvi akadályoknál ragadnánk le, akkor jelezném, hogy ezzel a problémával nem vagyunk egyedül, ugyanis a maga korában az író Zrínyi Miklós sem egykönnyen boldogult a magyar nyelvvel. Erről így ír: „Török, horvát, deák szókat kevertem verseimben, mert szebbnek is gondoltam ugy, osztán szegény az magyar nyelv: az ki historiát ir, elhiszi szómat.” A magyar nyelv akkor is szegényes volt, csak éppen nem azért, mert külső hatásokra leépült volna, ellenkezőleg, nem volt olyan belső hatás, amely fejlesztette volna.

Talán ez lehet a pont, ahol Te, kedves olvasó összekapcsolódsz a reménytelennek tűnő vállalkozást végrehajtó várkapitány Zrínyivel, a hadvezér és költő dédunoka Zrínyi Miklóssal, és legyőzöd a nyelvi akadályokat, amely saját történelmedtől választ el. Megérted azt a különleges helyeztet, hogy a török világ miért ennél a jelentéktelennek tűnő kis magyar várnál emelt emléket I. Szulejmánnak, és hogyan vezet 2000 ember küzdelme, ha nem is egy birodalom bukásához – hiszen ez az eposz a valóságot beszéli el –, de mindenképpen a világ hajdanvolt egyik legnagyobb birodalmának gyásznapjához.

 

*


Új rovatot indítunk, főként középiskolás diákok és pedagógusaik számára, melyben a kötelező olvasmányokat egy-egy tanári gyakorlattal is rendelkező irodalmár értelmezi újra. Első alkalommal Czifrik Balázs írt a Szigeti veszedelemről, írását szeptember 7-én, a vár ostromának utolsó napjára emlékezve tesszük közzé. 

 


Főoldal

2012. szeptember 05.
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Átadták a Déry-díjakatHarag Anita kapta a 2020-as Margó-díjatMegnyílt a Frankfurti KönyvvásárLouise Glück amerikai költő és esszéista az idei irodalmi Nobel-díjas
Ütőér
Vári Fábián László tárcáiMolnár Krisztina Rita tárcái Bék Timur tárcáiKarácsonyi Zsolt tárcái
Versek
Simon Réka Zsuzsanna: GyászruhaBagi Iván verseiPoós Zoltán versei Tóth Erzsébet versei
Prózák
Nagy-Laczkó Balázs: KékszínkörMurányi Sándor Olivér: Halak közöttBene Zoltán: Isten, ítéletMárton László: Hű
Drámák
Téblábolók, avagy eszetlenül váltjuk a rendszertCsík Mónika: Az ember tragédiája - Nyolc és feledik színDarvasi László: Karády zárkájaAcsai Roland: Farkasok
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum
Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA