Prózák
Kiss László: Az olvasás
„Biztosan le lehet élni egy életet olvasás nélkül. De nagy lehetőséget szalaszt el, aki kihagyja ezt a ziccert. Hogy élhet ezen a bolygón, és még olvashat is. Mert például amikor olvasok, hipp-hopp,...
Oberczián Géza: Egyedül
„Hibiszkusz teát hoztam, kér, kérdezi a nő, kezében papírpohár. Kérek. Mézes, forró, kifejezetten kellemes. Álljon fel, szól rám határozottan. Felállok, nem is tudom, miért. Szétteríti a takaróját,...
Kovács Dominik – Kovács Viktor: Lesz majd minden
„Beszélték, hogy a tanítók a feleleteit követően meg se bírnak szólalni, annyit kérdeznek csak, hányast adjunk, te leány? Persze bőven voltak azért, akik kétségbe vonták a Balogh Anna képességeit, és...
Kontra Ferenc: A dalmaták fehéren születnek
„Az idős asszony azért magánál volt, és pontosan tudta, hogy egy gyerek előtt fekszik anyaszült meztelenül. Várakozott magatehetetlenül, mint egy borostyánba zárt bogár. Kócos ősz haját az arcába...
Ecsédi Orsolya novellái
„Eluralkodott rajta a pánik. Felugrott és menekült, vissza a felszínre, kettesével véve a fokokat az álló mozgólépcsőn. Már a legtetején járt, amikor egy unott hang, amelyik jól hallhatóan evett...
Tóth László: Búcsúzó
„Deák Laci három évvel a halála után megjelent Naplója akadt a minap kezembe, persze nem véletlenül, mert ha az ember kezébe kívánkozik könyvtárának valamelyik darabja, annak bizonyos, hogy valamilyen...
Zsidó Ferenc: Égig érő szénásszekér
„Beálltak a csűrbe, s nekifogtak felhányni az istállópadlásra a sarjút. Bíró János adogatta fel a szekérről, Anti rakta szét. Néha nem úgy sikerült megszúrni egy-egy villa sarjút, ahogy kellett volna,...
Haász János: A puskás ember
„Neki viszont se egyenruhája, se rozsdás puskája. Állt a botjára támaszkodva, nézte a kisfiút, akit egyre inkább magára hagytak a többiek. Ez a kis nyivászta gyerek, ez rúgta volna be? Hát majdnem...
Abafáy-Deák Csillag: Csók sem volt
„Nem csak nem sírt, hanem alig beszélt gyerekkorában. Nem volt néma, fogyatékos sem, az óvodában ő mondta legszebben a verseket, jó volt a hangsúly, a kiejtés. Úgy hallotta a saját hangját, mintha nem...
Háy János: Boldog boldogtalan
„Ez a szereplő hallotta ezt a mondatot, az első leckét, a vágyakról való lemondásról, a többiek, mármint a regény többi szereplője nem, mert nem tartózkodtak ott, illetve az egyik töritanár már meg is...
< >
Kontra Ferenc tárcáiHáy János tárcáiElek Tibor tárcáiKopriva Nikolett tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Mindák Dániel: CsokitortaCsabay-Tóth Bálint: A sarj
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Grecsó Krisztián: Középkorú szerelmesversBecsy András: FelhőszakadásPál Dániel Levente verseiBálint Tamás: Máj hagymalekvárral
Kiss László: Az olvasásOberczián Géza: EgyedülKovács Dominik – Kovács Viktor: Lesz majd mindenKontra Ferenc: A dalmaták fehéren születnek
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabanka-logo_v4.pngpku_logo.png