Tárca




Grecsó Krisztián
Don Quijote ebédel


Minden asztal tele volt, csak egy kopaszodó férfi ebédelt egyedül, és mikor ránéztem, mintha mosolygott volna. Az egykori pártházban működő, forgalmas kifőzdébe mentem, nagy volt ott a kockázat, hogy nincs üres asztal, és egy idegennel kell együtt enni. A kopaszodó férfit választottam, megkérdeztem, szabad-e, és jó étvágyat kívántam, rendes esetben ennyit beszélgetett egymással két idegen ember, de a kopaszodó férfi megörült nekem, megszólított, könnyben úszó halszemeiből elillant a fáradtság, megigazította kissé kopott, fekete bőrmellényét, és azt mondta, leveses vagyok. Orjaleves után, ha jól tálalják az orját, nem is hozatok semmit, tette hozzá. A jól tálalt orja húsos, úszik a gőzben és tormaágyon ül, fenséges, mondta. Körbenéztem a megyei pártházból okmányirodává lett épület kopott éttermében, a szürkére öregedett lambéria a duplaszárnyas lengő ajtónál levált a falról, ügyetlen diákok és visszeres lábú pincérek hozták ki a „kijárat” oldalon a menüt, gyakran ettem ott, volt fogalmam a tálalásról, tudtam, hogy a menzai leveses tányérok széle letört, de a lében, általában, nem volt porcelán. Azért bólintottam, hogy igen, a jól tálalt orja leves az valami, sőt a leves általában jó találmány, aztán ösztönös modortalansággal belepillantottam a tányérjába. Félig meghagyta a levest. Hazug alak, gondoltam. A taxisom már a körforgalomnál van, mondta; aztán nehogy valamit félreértsek, netán bunkónak véljem, hozzátette, tanárember vagyok. Matematika. Oldalról gondosan kopasz feje búbjára lapogatta hosszúra hagyott szöghaját. Egy sörre, egy mákosgubára, egy kávéra és egy kólára várt. A kólával kapcsolatban minden pincérnek elmondta, legyen olyan kedves megnyitni, ám visszazárni rá a kupakot, betétdíjastul tessék számolni, hideg legyen, kisüveges, a kóla a taxisának lesz, aki Gyuláról jön, már a leves előtt megrendelte.
A levest tanulók szolgálták fel, a tanulók csak levesesek voltak, semmit nem értettek és tudtak, nem érdekelte őket a betétdíj, és úgy láttam, nem értékelik kellőképpen a nagyvilági, pazar gesztust sem. Hogy a csabai étteremben ebédelő vendég vidékről hivatott taxit. Réveteg arccal, pattanásosan meredtek rá, és nem feleltek semmit. Kénytelen voltam magam menteni a menthetőt, és rákérdezni végre, hogy jól értettem-e. Gyuláról rendelt taxit? Alkalmi, tanárember ismerősöm fölvidult, mégiscsak van bennem élet, a leveses témát olyan fukarul rövidre zártam. A „taxisáról” szívesen értekezett. Régóta ismeri, mindig jön érte, akárhova, mesélte lelkesen, közben felszolgálták a mákosgubát, új ismerősöm szemfogai feketén villantak meg, mikor azt mondta, a taxi különben azért jó, mert csak negyed óra Gyula. Felszabadultan mosolygott. Ritkán, egészen ritkán a kurtizánságban is lehet öröm, gondoltam, jó lehet látni a törzsvendég örömét. Működik az a szerszám, na ugye. Szomorú szolidaritás volt bennem, hogy nekem ugyan nem jó, de legalább másnak örömet szerzek: ez a szolgáltatók jutalma. Ki kellett segítenem alkalmi barátom. Sznob nem lehet az ember egyedül. A gavallérsághoz társaság kell. Tanú. Egy Gyuláról rendelt taxihoz elképedt hallgató kell, és én végre valamire fogékonynak mutatkoztam. Mit számol egy úriember azzal, mennyibe kerül a fuvar? Hiszen csak negyed óra! Busszal, kötekedtem, úgy is csak húsz perc. Ugyan, dőlt hátra újdonsült ismerősöm, ne kicsinyeskedjek. Majd meglátom, ahogy ő kitelepszik, neki az előtérben szolgálják föl a kávét, kényelmes fotelban fogyasztja el, és közben elszív egy finom cigarettát. Taxisa addig jóízűen megissza a kólát, betétes, ő nem fukarkodik, vissza sem kell hozni, a Merciben van üvegtartó, elfér. Kinéztem a folyosón guggoló szakadt fotelokra, a bútorok az épületben működő okmányirodához tartoznak, végletekig elgyötört vállalkozók ültek ott, és reménykedő tekintetű roma fiatalasszonyok, karon ülő gyerekkel, hosszú és színes szoknyában. Sok-sok mindent képzeltem oda, kávézást nem.
Egy szomorú tekintetű férfi lépett be az étterembe, zavartan keresett valakit, éreztem, hogy ő a matematikatanár taxisa. Az övé, birtokos személyraggal, nem csak úgy egy taxis, a nagyvonalúsághoz errefelé családias kötődés dukál. A férfi zavartan magyarázott, türelmetlennek láttam, a kóla sem lelkesítette igazán, bár arra rákérdezett, betétes-e. Látod, lelkendezett új ismerősöm, az én taxisom. Olyan intelligens, hogy zavarban volt, bemutatkozzon-e neked. Azért nem mutattam be, mert vezetéknévről mi sem ismerjük egymást. A taxis kiment a kólával és leült az információs pult elé, a sorszámosztó automatával szemben. Kezdenek kicsúszni a kezemből a dolgok, gondoltam. Keserű a mák, mondta a tanárember. Aztán hirtelen fölállt és kezet nyújtott, de úgy tettem, mintha nem vettem volna észre. A tányéromba néztem, az egészen szimplán tálalt zöldbablevesbe. De még egyszer hátra fordultam, mi történik. Tényleg kivitték a kávét, és a férfi elégedetten füstölt, a taxis előtt üres kólás palack.
Még aznap megbántam, meg kellett volna ismerni a bőrmellényes gavallért. Jól esett volna, hogyha vonul a sétálóutcán, mint egy igazi úr, én, a sietős parasztfiú, a túloldalra átinthessek neki.







Összes munkatársi tárca:

Kiss László: A harmadik év
Kiss Ottó: Esztergom felett az ég
Szabó Tibor: Nyilatkozat
Elek Tibor: Szabadság(Ir)ód(i)a
Grecsó Krisztián: Kopogós viharsarki jelleg
Gyarmati Gabriella: Kohán György kiállítása
Erdész Ádám: Egy alföldi polgárház kapuja mögött
Elek Tibor: A békési szonettkirály
Szabó Tibor: Rövidítés
Kiss László: Második síelés
Kiss Ottó: Irgalom
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű (...) 5.
Grecsó Krisztián: Tánciskola
Szabó Tibor: Lesszdenziorou
Elek Tibor: Noé bárkája felé
Kiss László: A temetés
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű (...) 4.
Erdész Ádám: 942 kép
Kiss Ottó: A másik ország
Grecsó Krisztián: Családi csomagolás
Szabó Tibor: Alibi
Kiss László: Megtudja a halálhírt
Elek Tibor: Szavak, a magasban
Gyarmati Gabriella: Képzőművészeti kiállítások (...)
Erdész Ádám: Egy szelet közelmúlt
Grecsó Krisztián: Hungarusz-tudat
Szabó Tibor: Valami a télről
Kiss László: Rókázás
Elek Tibor: Siket irodalom?
Gyarmati Gabriella: Kohán és a "szoc. reál"
Erdész Ádám: Gercsó Krisztián: Nagymama ajándékba
Kiss Ottó: Ati és a holdvilág - Esti mese
Szabó Tibor: Testvérek, barátok
Kiss László: Őfelsége pincére
Gyarmati Gabriella: Csernus Tibor festményei először Békés megyében
Erdész Ádám: Bányászlámpa a templomkertben
Elek Tibor: 110 éve született Sinka István
Kiss Ottó: Feszt Berlin
Grecsó Krisztián: Főnökösdi
Kiss László: Fesztkörkép
Elek Tibor: Magyaróra
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű körüljárására képelemzések útján III.
Kiss Ottó: Mondta Feri
Szabó Tibor: Hámori Bianka hiába első
Grecsó Krisztián: Mínusz egy halál
Elek Tibor: Horgász irodalom
Erdész Ádám: Kolozsvártól Szegedig
Kiss Ottó: Nyári medveségek
Szabó Tibor: Fenekező angyalozás - eredményesen
Kiss László: A térképnek háttal
Grecsó Krisztián: Egy koldus adósa
Elek Tibor: Kívülállás vagy benne levés?
Gyarmati Gabriella: Bohus Zoltánról
Erdész Ádám: Majolenka
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű körüljárására képelemzések útján II.
Kiss Ottó: A giliszta és a kígyó
Szabó Tibor: Tavaszi minden
Kiss László: Első síelés
Grecsó Krisztián: Kerthelyiségre fel!
Elek Tibor: Primum vivere
Gyarmati Gabriella: Munkácsy Csabán és Colpachon
Erdész Ádám: Az ünnep színeváltozásai
Kiss Ottó: Matuzikné Amál berendezi
Szabó Tibor: Lőni a gépen a kékeket
Kiss László: Haza
Grecsó Krisztián:
Farsangi kiskáté
Elek Tibor: Konkrét halál
Erdész Ádám: Derelye és suvikszos csizma
Kiss Ottó: Az elviselhetetlen könnyűségről
Szabó Tibor: Miért kell egyáltalán verset írni?
Kiss László - Trip
Grecsó Krisztián - Hazai ízek
Elek Tibor- Ablak a kortárs magyar irodalomra

2008. augusztus 04.
Csík Mónika tárcáiKiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Farkas Wellmann Éva: Akit nem találszFarkas Arnold Levente: Ywon KerépolMolnár Lajos verseiGéczi János versei
Zsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalan
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png