Elek Tibor
Horgász irodalom

Mi köze a horgászatnak az irodalomhoz? De kérdezhetném fordítva is: az irodalomnak a horgászathoz? Többször is gondoltam erre az elmúlt hétvégén a Magyar írók I. horgásztáborában Nagyrábén, egy takaros kis alföldi, bihari-sárréti faluban, a Gémes fogadóban, a hivatalosan üzemen kívül helyezett (csak barátilag igénybe vehető) Malom horgásztó és a Keleti-főcsatorna partján. Túlzás lenne azt állítani, hogy gondolkodtam is rajta, mert horgászás közben én általában nem tudok semmin sem gondolkodni, pláne végiggondolni valamit nem, ahogy írtam is volt már egyszer (lásd a Sporik című netnapló-részletemet a Literán, amely innen, a Bárka online-ról is elérhető!). Időnként gondolni rá viszont azért is kénytelen voltam, mert már első este megfogalmazta Török-Szofi László, a miskolci Spanyolnátha szerkesztője, hogy micsoda marhaság ez: írók horgásztábora, hogyhogy, és miért pont? Nem pontosan így mondhatta, de ez volt az értelme. Akkor csak legyintettem rá, mert a kiszuperált, kibelezett Trabant karosszériák festése, amire a táborlakók másik (képzőművész, részben író-képzőművész) fele (köztük Szofi Laci Vass Tibivel) vállalkozott, se látszott elsőre értelmesebbnek. A kész művek láttán már nem erősíteném meg előfeltevésemet, de a tábor ezen tevékenységi körével foglalkozzon inkább a Spanyolnátha, ha lett volna közönségszavazat, valószínűleg úgy is az ő alkotásuk nyert volna. Annak a kérdésnek a megválaszolását pedig, hogy a Trabant- festőknek mi köze a horgász írókhoz, (vagy író horgászokhoz?), meghagynám a táborszervező és -vezető pajtás, Kocsi Csaba író, fotóművész, gitáros-énekes, helyi művelődésiház-igazgató barátunknak. A közös együttlétek alkalmával mindenesetre békében és szeretetben megvoltunk egymással (és Vass Tibiékkel beszélgetve legalább kiderült, hogy a Parnasszus nemrég lezajlott irodalmi online, online irodalom témájú tanácskozásán várták a Bárkát, szerepeltünk a programban, igaz, hogy senki nem hívott meg bennünket, így aztán nem is tudtunk róla, ezúton kérek tehát elnézést a jelenlévőktől ((adjátok tovább, ha olvassátok!)) a szervezők helyett) – de vissza a fő témához!
Azért sem láttam értelmét sokat gondolkodni a felvetésen: mi köze a horgászatnak az irodalomhoz (vagy fordítva), mert a válasz azonnal beugrott: semmi. Há’ mi lenne? Vannak írók, akik szeretnek horgászni, és kész, passz. Mint ahogy vannak, akik mást szeretnek csinálni, de persze azok, akik horgászni szeretnek, ugyancsak szeretnek még mást is csinálni. Nem olyan nagy ügy ez, felejthető. Csakhogy adódik a következő kérdés: vajon írnak-e róla, mármint a horgászásról? Podmaniczky, Zalán és társaik, a professzionális írók, akik horgászok is mellesleg. Témája-e a kortárs magyar irodalomnak a horgászat? Mér lenne? Mér, mér? Azér. Amiért más a témája lehet, mondjuk, a foci, ahogy szoktuk mondani, a születéstől a halálig minden, a szerelem, a politika, akár az őszödi stilisztikai remekmű is. Azér. Mér ne? Persze, nem könnyű, mert igazán irodalommá, szépirodalommá csak akkor válik a szöveg, ha a félmázsás harcsa fárasztása, netán a törpeharcsa pucolása, s a horgászás egyéb örömeinek, szépségeinek leírása mellett, mögött mást is találunk benne, ha képes a konkrét tárgyától akár messze elrugaszkodni, megemelkedni vagy mélyre ásni, miként más irodalmi szöveg és tárgy esetében is így van ez. A horgászújságokban, horgászkalandokat elmesélő könyvekben található történetleírásokat általában épp ennek hiánya miatt nem tekintjük irodalmilag is értékes szövegeknek. A táborban egyszer rá is kérdeztem futólag Kőrössi P. Jóskára, aki a harmadik napon finom halászlét főzött a szerény közös zsákmányból – s aki mellesleg a váradiakat, Gittai Pistát és Szűcs Lacit erősítette (akikre rá is fért az erősítés, ami talán abból is látszik, hogy Szűcs Laci első kárásza megfogásakor így kiáltott fel: Az évezred első hala!) –, annyi antológiát állított már össze, hogyhogy nem jutott eszébe a horgászatról szóló írói antológia. Valami olyasmit válaszolt, hogy van már. Igen, én is tudom, de az inkább klasszikusok írásait tartalmazza. Akkor, persze, nem forszíroztam a dolgot, továbbléptünk, de az ötletem (stipi-stopi) megfogant bennem, s ezen már azóta is továbbgondolkodom, hogy lehetne-e kortárs magyar írók horgászattal kapcsolatos műveiből összeállítani egy kötetet? Egy ilyen kis jegyzetnek nem lehet a feladata a téma teljes körüljárása, de állítom, hogy igen, mert írnak ám a maiak is prózát, de még verset is, nem is kevesen, ismertek (a már említett Podmaniczky, Zalán és mások) is és kevésbé ismertek is. Az, hogy mi, itt a Körösök vidékén, a Bárkánál, írunk, talán természetes (Kiss Laci egyik első írása, amivel a szerkesztőségbe bekopogtatott, a Csukázás volt, s azóta sem szabadul a témától, újabban Szabó Tibi is pedzi, s lám én is, aki még író sem vagyok, már másodszor kerülgetem) – bár Grecsó kolléga egy vele készített interjúban egyszer odanyilatkozott, hogy nem nagyon érti a bárkás barátai mániákus őrületét (ilyen is van, de lásd majd a Bárka új, 2007/4. számában a regényrészletét!) –, nem is lehet véletlen, hogy meghívást kaptunk a táborba. Ugyanakkor, ha az ember egy kicsit horgászgat a nyomtatott és internetes irodalom óceánjában is, mindjárt látja, hogy milyen sokan írnak mások is. Ha jelentkezne egy kiadó, bizony Isten össze tudnék állítani egy szép és tartalmas kötetet a horgászat és az irodalom szerelmeseinek örömére! Nem most, persze, majd ha ráérek, a sok horgászás mellett.

Erdész Ádám: Kolozsvártól Szegedig
Kiss Ottó: Nyári medveségek
Szabó Tibor: Fenekező angyalozás - eredményesen
Kiss László: A térképnek háttal
Grecsó Krisztián: Egy koldus adósa
Elek Tibor: Kívülállás vagy benne levés?
Gyarmati Gabriella: Bohus Zoltánról
Erdész Ádám: Majolenka
Kiss Ottó: A giliszta és a kígyó
Szabó Tibor: Tavaszi minden
Kiss László: Első síelés
Grecsó Krisztián: Kerthelyiségre fel!
Elek Tibor: Primum vivere
Gyarmati Gabriella: Munkácsy Csabán és Colpachon
Erdész Ádám: Az ünnep színeváltozásai
Kiss Ottó: Matuzikné Amál berendezi
Szabó Tibor: Lőni a gépen a kékeket
Kiss László: Haza
Grecsó Krisztián: Farsangi kiskáté
Elek Tibor: Konkrét halál
Erdész Ádám: Derelye és suvikszos csizma
Kiss Ottó: Az elviselhetetlen könnyűségről
Szabó Tibor: Miért kell egyáltalán verset írni?
Kiss László - Trip
Grecsó Krisztián - Hazai ízek
Elek Tibor- Ablak a kortárs magyar irodalomra

Főlap