Tárca






Kiss László
Totti és én



„mint fénykép szobám falán”
(Majakovszkij)

Grande Capitano

Meccset nézünk, a pihenés napja.

Róma, bizonygatom Attilának, három dologról híres. És hogy a sorrend kronologikus, semmint fontossági: a) Colosseum; b) pápa; c) Totti.

Az Örök Várost megjárt turisták szerint Rómában minden út Tottihoz vezet.

Ilyen névvel, nincs is mit csodálkozni. A jénai fölött összeütünk két tojást: Totti. A hátsó udvaron baromfi gubbaszt, nyomában: Totti. A teljesség felé: Totti.

Beívelés érkezik jobbról. A sastekintetű római kapásból – gyanús: gondolkodás nélkül – a hosszú sarokba bombázza a labdát. A mozdulat arisztokratikus és fönséges: lábfej leszorítva, rüszt előkészítve. Tűz.

Grande Capitano! Congratulazione, confessio, collapsus!

A genovai drukkerek, középütt sálas leány, felállva tapsolnak. Mutatom Attilának, meghúznám, mondja.

Totti úgy járkál a középpályán – Marcus Aurelius a kvádok között –, mintha a labdának hálát kéne rebegnie, hogy egyáltalán hozzáér. Ehhez képest mindenfajta sztoicizmustól mentes (sajnálatunkat fejezzük ki), ahogy a nagy vetélytárs Di Canio karlendítős duce-izmusa is távol áll tőle (örömünket fejezzük ki).

A gól után – freudi elszólás – szájába dugja hüvelykujját, úgy szaladgál. Totti, akár anya, csak egy van.

(Et ceterum censeo, et ceterum censeo.)



He’s back


Az olasz foci, hát nem is tudjuk. Csodáljuk, ámde. Kockázatok és mellékhatások tekintetében ugyanakkor kedvenc időtöltésünk a Roma-Inter rangadó (és fordítva), amely a fenti kontextusban általában az év legizgalmasabb pillanatait okozza, gólilag, feszültségileg egyaránt.

A közelmúltbéli derbi egyik nagy tétje a hazaiak Claudiusa, Totti májsztró visszatérése volt, az újbóli debüt azonban finoman szólva felemásra sikerült: a milánóiak hatvan perc alatt császármorzsává aprították a bordó-sárga fővárosi csapatot.

Sose értettük, mit lehet ünnepelni egy 4:0-s győzelmen. A győztes öröme mindig gyanús.

Láttuk már a Roma játékosait ilyen szituációban bevadulni, átgázolni élőn-életlenen – s évek óta úgy tűnik, mindennek rákfenéje a római csapatkapitány, és az ő acélos mentalitása.

Totti hosszan tartó sérülés után lépett újra pályára, nem véletlen, hogy a második félidőben lecserélték. A rezignált, tisztelettudó arc, amellyel elhagyta az imádott gyepszőnyeget, Velazquez ecsetjére való. Percekkel később csapattársa, Taddei úgy rúgja fel a zseniális Ibrahimovicsot, hogy az arról koldul. Utána, a totális vereség tudatában, úgy segíti fel, hogy megrendülünk. Alighanem a langaléta svéd is csodálkozik.

Szép, torokszorító halál. Mester-munka.



Találkozás

Azt mondja a haverom, volt kint Kolozsváron, megtekinteni a Roma elleni meccset. A haverom ilyen cizellált fiú, ő nem egyszerűen meccsre jár, ő megtekinti.

És hogy milyen pazar ez az új stadionja a Kolozsvári Vasutasnak: hűvös, de pompás vityilló a város peremén. És a dermesztő kolozsvári novemberben lefagytak a tökei, meg lila taknyot fújt, de őneki feledhetetlen élmény, hogy látta bekanyarodni a vendégek buszát a parkolóba, egyenként előkászálódni belőle a spílereket, és integettek neki, meg kezet rázhatott a Roma kapitányával, Tottival, és nemcsak kezet rázhatott, beszélgettek is, és Totti mesélt a barátairól, meg hogy mennyire szereti a várost, ahol él, van egy kutyája, és aggasztja, hogy a világban egyre többfelé fedezhető fel a rossz, meg a bunkóság.

Azt mondja a haverom, ha nincs meccs, Totti, ez a talján csávó, bizisten meghívja őt egy pizzára a közeli kertvendéglőbe. Addig éljek, mondja a haverom, de nem világos, kire érti.

Na, jó, végül is szerinte nem hívta volna meg, vallja be, miután a fejem csóválom. Oké, nem is mesélt neki sokat az életéről Totti. Vagyis hát, egyáltalán nem. Meg, hogy őszinte legyen, nem is rázott vele kezet. Igazából még csak szemügyre se vehette a Capitanót – a parkoló közelébe se engedték. De higgyem el, őrült jó fej. És hát a busz. Azt azért látta, messziről bekanyarodni. A csapat buszát.

Az nagy, mutatja, és fehér.


 







Összes munkatársi tárca:

Gyarmati Gariella: Gera Katalinról
Kiss Ottó: Az elmerült kert (III.)
Kiss László: Az én történelmem
Erdész Ádám: Az elhallgatott múlt nyomában
Grecsó Krisztián: Nők, szöcskék
Szabó Tibor: Kisnapló. Fiamnak
Kiss Ottó: Az elmerült kert (II.)
Kiss László: Búcsúzó
Elek Tibor: A pályakezdés zavarai
Gyarmati Gabriella: A Munkácsy-életmű... VI.
Erdész Ádám: Húsz év után
Grecsó Krisztián: Érkezési oldal
Kiss Ottó: Az elmerült kert (I.)
Kiss László: Valami a fülnek
Szabó Tibor: azonosító: vendég; jelszó: nyugalom
Elek Tibor: Volt neki egy talapalatnyi földje
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű körüljárására képelemzések útján V.
Grecsó Krisztián: Don Quijote ebédel
Erdész Ádám: Egy elfeledett párbeszédről
Kiss László: A harmadik év
Kiss Ottó: Esztergom felett az ég
Szabó Tibor: Nyilatkozat
Elek Tibor: Szabadság(Ir)ód(i)a
Grecsó Krisztián: Kopogós viharsarki jelleg
Gyarmati Gabriella: Kohán György kiállítása
Erdész Ádám: Egy alföldi polgárház kapuja mögött
Elek Tibor: A békési szonettkirály
Szabó Tibor: Rövidítés
Kiss László: Második síelés
Kiss Ottó: Irgalom
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű (...) 5.
Grecsó Krisztián: Tánciskola
Szabó Tibor: Lesszdenziorou
Elek Tibor: Noé bárkája felé
Kiss László: A temetés
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű (...) 4.
Erdész Ádám: 942 kép
Kiss Ottó: A másik ország
Grecsó Krisztián: Családi csomagolás
Szabó Tibor: Alibi
Kiss László: Megtudja a halálhírt
Elek Tibor: Szavak, a magasban
Gyarmati Gabriella: Képzőművészeti kiállítások (...)
Erdész Ádám: Egy szelet közelmúlt
Grecsó Krisztián: Hungarusz-tudat
Szabó Tibor: Valami a télről
Kiss László: Rókázás
Elek Tibor: Siket irodalom?
Gyarmati Gabriella: Kohán és a "szoc. reál"
Erdész Ádám: Gercsó Krisztián: Nagymama ajándékba
Kiss Ottó: Ati és a holdvilág - Esti mese
Szabó Tibor: Testvérek, barátok
Kiss László: Őfelsége pincére
Gyarmati Gabriella: Csernus Tibor festményei először Békés megyében
Erdész Ádám: Bányászlámpa a templomkertben
Elek Tibor: 110 éve született Sinka István
Kiss Ottó: Feszt Berlin
Grecsó Krisztián: Főnökösdi
Kiss László: Fesztkörkép
Elek Tibor: Magyaróra
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű körüljárására képelemzések útján III.
Kiss Ottó: Mondta Feri
Szabó Tibor: Hámori Bianka hiába első
Grecsó Krisztián: Mínusz egy halál
Elek Tibor: Horgász irodalom
Erdész Ádám: Kolozsvártól Szegedig
Kiss Ottó: Nyári medveségek
Szabó Tibor: Fenekező angyalozás - eredményesen
Kiss László: A térképnek háttal
Grecsó Krisztián: Egy koldus adósa
Elek Tibor: Kívülállás vagy benne levés?
Gyarmati Gabriella: Bohus Zoltánról
Erdész Ádám: Majolenka
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű körüljárására képelemzések útján II.
Kiss Ottó: A giliszta és a kígyó
Szabó Tibor: Tavaszi minden
Kiss László: Első síelés
Grecsó Krisztián: Kerthelyiségre fel!
Elek Tibor: Primum vivere
Gyarmati Gabriella: Munkácsy Csabán és Colpachon
Erdész Ádám: Az ünnep színeváltozásai
Kiss Ottó: Matuzikné Amál berendezi
Szabó Tibor: Lőni a gépen a kékeket
Kiss László: Haza
Grecsó Krisztián:
Farsangi kiskáté
Elek Tibor: Konkrét halál
Erdész Ádám: Derelye és suvikszos csizma
Kiss Ottó: Az elviselhetetlen könnyűségről
Szabó Tibor: Miért kell egyáltalán verset írni?
Kiss László - Trip
Grecsó Krisztián - Hazai ízek
Elek Tibor- Ablak a kortárs magyar irodalomra

2008. december 14.
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Versíró pályázatot hirdet a StarbucksÁllami díjak a nemzeti ünnepen – 2020Kárpát Körút 1.0Az Aegon Irodalmi Díj esélyesei
Ütőér
Szív Ernő tárcáiSzálinger Balázs tárcái Sándor Zoltán tárcáiSzabó T. Anna tárcái
Versek
Beck Tamás verseiSzilágyi András verseiPál Dániel Levente: Isten esteNádasdy Ádám versei
Prózák
Márton László: RudiMolnár Lajos: Hülye egy történetKiss Benedek: (Az Élettöredékekből)Tallér Edina: Időzítő
Kritikák
A lélekvándorlás plakátmagányaHazudni magunknak történelmetKis magyar rendszergazdák – Bödőcs Tibor könyvéről Végeláthatatlanul - Nevezd csak szeretetnek
Drámák
Csík Mónika: Az ember tragédiája - Nyolc és feledik színDarvasi László: Karády zárkájaAcsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A Szellemúrnő
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum
Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA