Tárca





Gyarmati Gabriella
Kísérlet a Munkácsy-életmű körüljárására képelemzések útján VIII. – A Golgota


           Azt az érdeklődést bizonyára lehetetlen egy kiállításnak felülmúlni, amit Leonardo képe, a Mona Lisa váltott ki az Egyesült Államok közönségéből, amikor a Louvre nagybecsű műtárgyát John F. Kennedy elnöksége idején bemutatták a tengerentúlon. De ne menjünk ennyire messze! Bár a v. Pákh Imre gyűjteményébe tartozó Munkácsy-képeket felvonultató vándorkiállítás látogatószáma elérte a nem csak magyarországi viszonylatban kuriózumnak tekinthető, bűvös egymilliós számot, az érdeklődés azóta mit sem csökkent. 2009. március 22-én 20500 látogató fogadása után bezárt a szekszárdi Művészetek Háza Munkácsy-képek Amerikából című tárlata. (És annak bizonyítékául, hogy nem csak a kiállításnézésre, hanem a szervezésre is rá lehet szokni, a szekszárdiak most, másodikként Székely Bertalan kiállításának létrehozásán dolgoznak.) A Munkácsy-anyag pedig – a Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága Munkácsy Mihály Múzeuma ötvenhét műtárgyával kiegészítve – folytatja útját. A következő tárlat Győrben, a Patkó Imre Gyűjteményben nyílik.[1]  

Az orvosi várókban és fodrásznál mindig fellelhető női magazinok hasábjain már nagyböjt idejére ajánlott húsvéti dekorációs ötletek megfontolása és esetleges megvalósítása helyett, és kis türelmet kérve még a pelyhes csibéktől és nyusziktól, erre a hétre – a figyelem lényegre terelésének nem titkolt szándékával –a Golgota című kép elemzését választottam.

 

Golgota (1883–1884; olaj, vászon; 460 x 712 cm; jelezve balra lent: M de Munkácsy; v. Pákh Imre gyűjteménye, USA)

A Munkácsy-életműben a Krisztus szenvedéstörténetét feldolgozó képek második, ám a szinoptikus evangéliumok kronológiája szerint a három képből álló műcsoport lezáró eleme a Golgota. A valószínűsíthetően a Krisztus Pilátus előtt sikere által ösztönzött vállalkozás – a Szentíráshoz hűen – a keresztre feszítés után e világra boruló sötétség óráiban lejátszódó történések legfontosabb jelenetét mutatja.

A Golgotán már jóval a kereszt felállítása utáni eseményeket látjuk a Kálváriaábrázolások hagyományát követve. Krisztus ruháit ekkorra elosztják, „És feje fölé illeszték az ő kárhoztatásának okát, oda írván: Ez Jézus, a zsidók királya.”[2] A tábla felirata: Iesus Nasarenus Rex Iudeorum, rövidítve INRI, azaz a Názáreti Jézus a zsidók királya. Ezt a munkát is a hóhér (ács) végzi el. Isten bűntelen fia a földi gyötrelmek végén jár, az ég felé tekint, ez a halál előtti utolsó pillanat lehet. Krisztus emberi szenvedésével szembesülünk, amit az is erősít, hogy glóriát Munkácsy nem fest a képre. Sem a Golgotára, sem a másik két táblára. Ez a jelenet realitásjellegét erősíti, bár a tábla nem mentes az idealizálásra való törekvés megjelenésétől sem.

           Mivel Munkácsy a festés során feltárásra kerülő jellemet és érzelmeket igyekszik empatikus képességei mozgósításával értelmi és érzelmi téren is megközelíteni, a Megváltó terhével való, akár csak pillanatnyi azonosulás nem nehéz elképzelnünk, milyen terhet róhat rá. Az azonosulásnak ezt a fájdalmát az az ember jól ismeri, aki tegező viszonyban van a Teremtővel. Viszont mint tudjuk, manapság is vannak, akik Krisztus gyötrelmében fizikai értelemben is osztozni akarnak, de ilyesmire persze Munkácsynak nincs szüksége, az átélés képességét és fokát önmagából termeli ki.

Nyilvánvaló, hogy a keresztre feszítés nem tartozik a gyors halált hozó egyszerű kivégzési módok közé. Az agónia hosszabb-rövidebb ideje alatt – talán ezért is alkalmazzák előszeretettel egyes társadalmakban – van ideje az elítéltnek megbánást tanúsítani, akik pedig látják, elborzadva a szenvedéstől még időben lemondanak bárminemű gaztett elkövetéséről. Más kérdés, hogy a jelenleg felidézett esetben a gaztettet nem az elítélt követi el.

Munkácsy ezt a művét is vázlatok és tanulmányok sorával készíti elő. Közismert az a több példányban is fennmaradó, a keresztre feszített alakjához készülő fotó, amelyen látható, hogy – a forrásokban visszatérően megjelenő információ szerint – modell hiányában a mester magát kötteti a feszületet imitáló gerendavázra.[3]

Munkácsy a keresztre feszített Krisztus ábrázolásakor azt a hagyományt követi, mely szerint a vasszöget a tenyérbe és nem az alsókar csontpárja közé, a csukló fölötti részbe verik be. Előbbi, egyébként elterjedt megoldás a művészetben, de a gyakorlatban nem alkalmazható, mert a test súlyát a tenyér izom- és ínrendszere nem képes megtartani.

A Krisztus Pilátus előtt és a Golgota című festményeket ugyanaz a gyűjtő vásárolja meg.[4] Mit tudunk róla? „A 19. századi nagy amerikai tőkések között John Wanamaker[5] (1838–1922) haladó szellemű személyiség volt. Munkácsyhoz hasonlóan neki is már egészen fiatal korában dolgoznia kellett. Apjának Philadelphiában egy kis téglaégetője volt, fiának már kilenc éves korában pénzt kellett keresni. Ebben az időben már Amerika legelső kereskedője, a modern kereskedelem és reklám úttörője, multimilliomos… (…) Negyvenes éveire ez a sokrétű elfoglaltság nem emésztette fel Wanamaker energiáját, utazni kezdett és a műgyűjtésre irányította figyelmét.”[6]

 


[1] Az intézmény névadója, Patkó Imre Békés megyében, Gyomán született 1922-ben. Az elismert munkássággal méltán büszkélkedő tudományos kutató, író és regényes életű műgyűjtő a többek között Mattis Teutsch János, Kassák Lajos, Bálint Endre és Kondor Béla műveit magában foglaló kollekcióját Győr városának adományozta. A XX. századi képzőművészeti anyag mellett Patkó Imre XVI–XX. századig tartó időszakot felölelő afrikai, óceániai, valamint távol-keleti etnográfiai és iparművészeti gyűjteményét is bemutatják a látogatóknak.

[2] Máté 27,3

[3] Nem vagyok teljességgel meggyőződve arról, hogy csupán azért vállalkozik Munkácsy a fotótanulmány elkészítésében aktív szerepre, mert nem talál a feladatot elvégezni akaró modellt.

[4] A Krisztus Pilátus előtt megvásárlására gyűjtés is indult Magyarországon, de Sedelmeyer ekkor még Trefort Ágoston kultuszminiszter közbenjárására sem volt hajlandó eladni a képet.

[5] A magyar szakirodalomban Wanemaker, Maass szövegében Wanamaker.

[6] Maass, John: Munkácsy Amerikában. A Krisztus Pilátus előtt új megvilágításban. In: Művészettörténeti Értesítő XXXVII. 1988/1–2. 43. p.






Összes munkatársi tárca:

Elek Tibor: A maradék reményért - húsz év után
Erdész Ádám: Az elveszett csapat
Szabo Tibor Benjámin: Kisnapló. A 10.20-ason, Csabára
Grecsó Krisztián: Szint alatt
Kiss László: Zempléni vitézkedés
Kiss Ottó: Az elmerült kert (IV.)
Elek Tibor: Magyar is, meg kultúra is
Gyarmati Gabriella: Péreli Zsuzsa kiállítása
Erdész Ádám: Repkény
Grecsó Krisztián: Akár a tévében
Szabó Tibor: Kisnapló. Fehér()folyás
Kiss László: Totti és én
Gyarmati Gariella: Gera Katalinról
Kiss Ottó: Az elmerült kert (III.)
Kiss László: Az én történelmem
Erdész Ádám: Az elhallgatott múlt nyomában
Grecsó Krisztián: Nők, szöcskék
Szabó Tibor: Kisnapló. Fiamnak
Kiss Ottó: Az elmerült kert (II.)
Kiss László: Búcsúzó
Elek Tibor: A pályakezdés zavarai
Gyarmati Gabriella: A Munkácsy-életmű... VI.
Erdész Ádám: Húsz év után
Grecsó Krisztián: Érkezési oldal
Kiss Ottó: Az elmerült kert (I.)
Kiss László: Valami a fülnek
Szabó Tibor: azonosító: vendég; jelszó: nyugalom
Elek Tibor: Volt neki egy talapalatnyi földje
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű körüljárására képelemzések útján V.
Grecsó Krisztián: Don Quijote ebédel
Erdész Ádám: Egy elfeledett párbeszédről
Kiss László: A harmadik év
Kiss Ottó: Esztergom felett az ég
Szabó Tibor: Nyilatkozat
Elek Tibor: Szabadság(Ir)ód(i)a
Grecsó Krisztián: Kopogós viharsarki jelleg
Gyarmati Gabriella: Kohán György kiállítása
Erdész Ádám: Egy alföldi polgárház kapuja mögött
Elek Tibor: A békési szonettkirály
Szabó Tibor: Rövidítés
Kiss László: Második síelés
Kiss Ottó: Irgalom
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű (...) 5.
Grecsó Krisztián: Tánciskola
Szabó Tibor: Lesszdenziorou
Elek Tibor: Noé bárkája felé
Kiss László: A temetés
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű (...) 4.
Erdész Ádám: 942 kép
Kiss Ottó: A másik ország
Grecsó Krisztián: Családi csomagolás
Szabó Tibor: Alibi
Kiss László: Megtudja a halálhírt
Elek Tibor: Szavak, a magasban
Gyarmati Gabriella: Képzőművészeti kiállítások (...)
Erdész Ádám: Egy szelet közelmúlt
Grecsó Krisztián: Hungarusz-tudat
Szabó Tibor: Valami a télről
Kiss László: Rókázás
Elek Tibor: Siket irodalom?
Gyarmati Gabriella: Kohán és a "szoc. reál"
Erdész Ádám: Gercsó Krisztián: Nagymama ajándékba
Kiss Ottó: Ati és a holdvilág - Esti mese
Szabó Tibor: Testvérek, barátok
Kiss László: Őfelsége pincére
Gyarmati Gabriella: Csernus Tibor festményei először Békés megyében
Erdész Ádám: Bányászlámpa a templomkertben
Elek Tibor: 110 éve született Sinka István
Kiss Ottó: Feszt Berlin
Grecsó Krisztián: Főnökösdi
Kiss László: Fesztkörkép
Elek Tibor: Magyaróra
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű körüljárására képelemzések útján III.
Kiss Ottó: Mondta Feri
Szabó Tibor: Hámori Bianka hiába első
Grecsó Krisztián: Mínusz egy halál
Elek Tibor: Horgász irodalom
Erdész Ádám: Kolozsvártól Szegedig
Kiss Ottó: Nyári medveségek
Szabó Tibor: Fenekező angyalozás - eredményesen
Kiss László: A térképnek háttal
Grecsó Krisztián: Egy koldus adósa
Elek Tibor: Kívülállás vagy benne levés?
Gyarmati Gabriella: Bohus Zoltánról
Erdész Ádám: Majolenka
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű körüljárására képelemzések útján II.
Kiss Ottó: A giliszta és a kígyó
Szabó Tibor: Tavaszi minden
Kiss László: Első síelés
Grecsó Krisztián: Kerthelyiségre fel!
Elek Tibor: Primum vivere
Gyarmati Gabriella: Munkácsy Csabán és Colpachon
Erdész Ádám: Az ünnep színeváltozásai
Kiss Ottó: Matuzikné Amál berendezi
Szabó Tibor: Lőni a gépen a kékeket
Kiss László: Haza
Grecsó Krisztián:
Farsangi kiskáté
Elek Tibor: Konkrét halál
Erdész Ádám: Derelye és suvikszos csizma
Kiss Ottó: Az elviselhetetlen könnyűségről
Szabó Tibor: Miért kell egyáltalán verset írni?
Kiss László - Trip
Grecsó Krisztián - Hazai ízek
Elek Tibor- Ablak a kortárs magyar irodalomra

2009. március 24.
Csík Mónika tárcáiKiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Farkas Wellmann Éva: Akit nem találszFarkas Arnold Levente: Ywon KerépolMolnár Lajos verseiGéczi János versei
Zsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalan
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png