Tárca






Szabó Tibor
Kisnapló. Fehér folyás


 
 

        Szakad veszettül. Le a betonra, fűre megolvad, szétfolyik. Nincs elég hideg.      

        A színház előtt toporognak este fél tíz után, a távolban minden vaksötét, a kisvárosi főtér viszont nagyon sárga, világít, a higanygőz-izzók metsző fénye áttöri a szél kavarta sűrű hóesést. Az autók tetején megmarad, fehér paplan, a járdán piszkosszürke kásában tunkolnak bőrcipők. Jól nevelt középkorúak társalognak köröttük öltönyben, sálban, erős sminkek a nőkön, rövid ruhák a tarka szőrmék alatt. Egy szakállas úr az esztétikát magyarázza, tudálékos, a rendezést dicséri, az elbeszélő pedig megöleli azt, aki mellette. Összenéznek, összecsókolóznak, kinevetik a szakállas sznobot, és füstös a szája a másiknak, a szeme csillog, Én csak egy göbe vagyok, mondja. A darabból idéz, amit ma láttak, mosolyog, a hasát simítja közben, hogy ott lehetne már a kilenc kismalac. Hogy jöhet, aminek jönni kell. Hogy nyitva áll az aranykapu – elfogadja a programot. Az elbeszélő nézi a gömbölyödni vágyó hasat, nem szól semmit. Ebből hogy lesz munka?, gondolja. Ha minden a helyén, ha nem változik, nem ráz az élet, abból hogyan lesz kalória, ideg? Mitől feszül? De szétpárolognak a kérdések is, fordul a világ, körülöttük, bennük, nem szédülősen, ringatva inkább, újabb ölelések vannak, olvadó kristályok a bőrön. Várakoznak a decemberi estében.
 
       A pite receptjére kell gondolni, részletekre, hány deka liszt, mennyi élesztő, vagy a készülő recenzió végére, a szórendek hogyan, a hangsúlyok problémája segít megmaradni. Ne vigyen át a túlsó partra a végső megoldás halál,  
csak később kell a földet földdel, igazat igazzal, egy karácsonyi izzósor hunyorog a másik sarokban, a fénye alig bír a vágható füsttel. Itt nem havazik, meleg van, szeretet, a zene hangos a szobában, 158. dicséret vagy Billy Idol, valami szól, a lágy kelttészta-halmok ütemre a táncot, mindig vadabbul, aztán már nem segít semmi, egy mennybéli kapcsoló állítja a mutatót a halálra, és a világot elsodorja a pelyhek nélküli belső hóesés. Fekszenek, várakoznak, Billy Idol levegőt vesz. Minden csak most kezdődik el.
 
        Még két nap az ünnepig, a elmén tejfehér köd, pantha rhei, a szövegszerkesztő világít bele a hajnalba, fehére bántó éles, a számlálatlan olasz kávék észvesztő csörömpölést csinálnak a mellkasban. A nyomdagépek már forognak valahol a távolban, de a képernyőn a reggelijük szétesve, darabokban, karakterszámokat ellenőriz az elbeszélő húsz percenként, az órát bámulja folyton, fél négy elmúlt, nyolcra meg kell lennie a szövegnek, ha törik, ha szakad, ítélet készül, argumentáció a más rakta esztétikumról, és okosan, ügyesen kibontva, kritikának hívják, de most valahogy nem megy. A másik épp fordul az ágyon, az igazak álma a száján kicsorog, sajátos nyelvi leleménnyel épített versbeszéd, üti a gépbe a sehová sem mutató panelt, a forma határozza meg a tartalmat, mint lét a tudatot, ha lenne utóbbi, de nincs, alig, megolvad, szétfolyik. A kezébe veszi a könyvet, üres lapok, hófehér minden -talan/-telen, a fosztás maga, de egyszerre két sort mégis meglát a könyvben, előlép, kiugrik a semmiből a kis szöveg, és az a két sor nagyon jó, az ujjak járni kezdenek, medret talál a szétfolyó, lépni bele ugyanabba, ugyanúgy, mint minden fájront előtti éjszakán, a határozott mondatok fonalasan az el nem kerülhető végső verdikt felé. Hétre kész a leltár, a send parancsra csíkok futnak, töltődik bele a véres szöveg az ablak előtt lengedező, zúzmarás vezetékbe. Várakozik. Felköltse a másikat? Hagyja még? Felkölti.      

       Csendes éj a magnóból, a jászolban nem kismalacok, de a szemben benne a gyermeki öröm, sugárzó, éhes.  Fenyő szaga levegőben, csomagolások szakadnak, lelkes húgatások fel gyomorból, őszintén,  a tökéletesség körberakva mézeskaláccsal és fűszeres teával, vakuk villannak néha, és a lépéseknél könnyű gyanú, furcsa kellemetlenség, előbb csak halványan, de éjszakára feltartóztathatatlanul, tűrhetetlenül a kegyetlen, ordenáré viszketés, az elbeszélő szentségel, a másikat sajnálja közben, hogy vele is ez lesz. A fürdőszobára gondol, az elmaradt, kispórolt, szerelembe forgatott időre, hogy rogyassza rá Isten az eget a tükörből visszanéző hülyére, nem használja az eszét, amikor kéne. Körmök sercegnek szőrtüszőkön, és mennyből a Canesten a megváltás a szent sötétben. A kedves göbe malackákkal álmodik biztos. Nem érzi még, jó neki. A vakarózóban pedig elhallgat a munka miatti félsz, mert íme, lesz, mert mindig akad változás a rendszerben, ami nem mozog. Tünetei vannak az életnek.

       Miközben a szétfolyt kása megfagy reggelre, és több is adódik, széles, gyönyörű: az alföldi tájra szikrázó fehér lisztet szitál a karácsony.


 





Összes munkatársi tárca:

Gyarmati Gariella: Gera Katalinról
Kiss Ottó: Az elmerült kert (III.)
Kiss László: Az én történelmem
Erdész Ádám: Az elhallgatott múlt nyomában
Grecsó Krisztián: Nők, szöcskék
Szabó Tibor: Kisnapló. Fiamnak
Kiss Ottó: Az elmerült kert (II.)
Kiss László: Búcsúzó
Elek Tibor: A pályakezdés zavarai
Gyarmati Gabriella: A Munkácsy-életmű... VI.
Erdész Ádám: Húsz év után
Grecsó Krisztián: Érkezési oldal
Kiss Ottó: Az elmerült kert (I.)
Kiss László: Valami a fülnek
Szabó Tibor: azonosító: vendég; jelszó: nyugalom
Elek Tibor: Volt neki egy talapalatnyi földje
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű körüljárására képelemzések útján V.
Grecsó Krisztián: Don Quijote ebédel
Erdész Ádám: Egy elfeledett párbeszédről
Kiss László: A harmadik év
Kiss Ottó: Esztergom felett az ég
Szabó Tibor: Nyilatkozat
Elek Tibor: Szabadság(Ir)ód(i)a
Grecsó Krisztián: Kopogós viharsarki jelleg
Gyarmati Gabriella: Kohán György kiállítása
Erdész Ádám: Egy alföldi polgárház kapuja mögött
Elek Tibor: A békési szonettkirály
Szabó Tibor: Rövidítés
Kiss László: Második síelés
Kiss Ottó: Irgalom
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű (...) 5.
Grecsó Krisztián: Tánciskola
Szabó Tibor: Lesszdenziorou
Elek Tibor: Noé bárkája felé
Kiss László: A temetés
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű (...) 4.
Erdész Ádám: 942 kép
Kiss Ottó: A másik ország
Grecsó Krisztián: Családi csomagolás
Szabó Tibor: Alibi
Kiss László: Megtudja a halálhírt
Elek Tibor: Szavak, a magasban
Gyarmati Gabriella: Képzőművészeti kiállítások (...)
Erdész Ádám: Egy szelet közelmúlt
Grecsó Krisztián: Hungarusz-tudat
Szabó Tibor: Valami a télről
Kiss László: Rókázás
Elek Tibor: Siket irodalom?
Gyarmati Gabriella: Kohán és a "szoc. reál"
Erdész Ádám: Gercsó Krisztián: Nagymama ajándékba
Kiss Ottó: Ati és a holdvilág - Esti mese
Szabó Tibor: Testvérek, barátok
Kiss László: Őfelsége pincére
Gyarmati Gabriella: Csernus Tibor festményei először Békés megyében
Erdész Ádám: Bányászlámpa a templomkertben
Elek Tibor: 110 éve született Sinka István
Kiss Ottó: Feszt Berlin
Grecsó Krisztián: Főnökösdi
Kiss László: Fesztkörkép
Elek Tibor: Magyaróra
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű körüljárására képelemzések útján III.
Kiss Ottó: Mondta Feri
Szabó Tibor: Hámori Bianka hiába első
Grecsó Krisztián: Mínusz egy halál
Elek Tibor: Horgász irodalom
Erdész Ádám: Kolozsvártól Szegedig
Kiss Ottó: Nyári medveségek
Szabó Tibor: Fenekező angyalozás - eredményesen
Kiss László: A térképnek háttal
Grecsó Krisztián: Egy koldus adósa
Elek Tibor: Kívülállás vagy benne levés?
Gyarmati Gabriella: Bohus Zoltánról
Erdész Ádám: Majolenka
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű körüljárására képelemzések útján II.
Kiss Ottó: A giliszta és a kígyó
Szabó Tibor: Tavaszi minden
Kiss László: Első síelés
Grecsó Krisztián: Kerthelyiségre fel!
Elek Tibor: Primum vivere
Gyarmati Gabriella: Munkácsy Csabán és Colpachon
Erdész Ádám: Az ünnep színeváltozásai
Kiss Ottó: Matuzikné Amál berendezi
Szabó Tibor: Lőni a gépen a kékeket
Kiss László: Haza
Grecsó Krisztián:
Farsangi kiskáté
Elek Tibor: Konkrét halál
Erdész Ádám: Derelye és suvikszos csizma
Kiss Ottó: Az elviselhetetlen könnyűségről
Szabó Tibor: Miért kell egyáltalán verset írni?
Kiss László - Trip
Grecsó Krisztián - Hazai ízek
Elek Tibor- Ablak a kortárs magyar irodalomra

2008. december 28.
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Versíró pályázatot hirdet a StarbucksÁllami díjak a nemzeti ünnepen – 2020Kárpát Körút 1.0Az Aegon Irodalmi Díj esélyesei
Ütőér
Szív Ernő tárcáiSzálinger Balázs tárcái Sándor Zoltán tárcáiSzabó T. Anna tárcái
Versek
Beck Tamás verseiSzilágyi András verseiPál Dániel Levente: Isten esteNádasdy Ádám versei
Prózák
Márton László: RudiMolnár Lajos: Hülye egy történetKiss Benedek: (Az Élettöredékekből)Tallér Edina: Időzítő
Kritikák
A lélekvándorlás plakátmagányaHazudni magunknak történelmetKis magyar rendszergazdák – Bödőcs Tibor könyvéről Végeláthatatlanul - Nevezd csak szeretetnek
Drámák
Csík Mónika: Az ember tragédiája - Nyolc és feledik színDarvasi László: Karády zárkájaAcsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A Szellemúrnő
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum
Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA