Tárca





Kiss Ottó
Az elmerült kert (II.)



       Tükörben

       – Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, ki a legszebb a vidéken? - kérdezte Pászthyné a tükörtől, aztán, amikor befejezte ajka rúzsozását, hozzátette: pöh, pöh.
       – Hogy nézel ki? – förmedt rá a szobába belépő Pászthy. – Már elkészülhettél volna, azonnal indulnunk kell.
       – Hogyhogy hogy nézek ki? - kérdezte Pászthyné.
       – Hogyhogy hogyhogy? – kérdezett vissza Pászthy, és az asszony mellé lépett. – Máskor mindig kikened magad, most meg, hogy együtt megyünk, egy kis rúzst sem teszel a szádra.
       – Az ajkaimra gondolsz? – kérdezte Pászthyné, aztán behunyta a szemét, és csücsörített.
       – Na jó, akkor is – mondta Pászthy, miután megnézte az ajkakat, s látta a rúzst, és közelről most már a púdert is az arcon.
       – Miért, nem tetszem? – kérdezte Pászthyné magabiztosan.
       – Hát, hogy őszinte legyek.... – felelte Pászthy bizonytalanul.
       – Szerintem évek óta nem voltam ilyen szép, nézd csak meg – vágott közbe Pászthyné, és férjét is a tükör elé vonta.
       Pászthy megdöbbent, amikor belenézett a tükörbe. Onnan az évtizedekkel fiatalabb Pászthyné nézett vissza rá, az a Pászthyné, aki akkor még nem is volt Pászthyné.
       Pászthy ismét ránézett az asszonyra, aztán a tükörbe pillantott, és megint megállapította: a két nő nem azonos.
       – Mindegy, indulnunk kell – mondta aztán tűnődve, de mielőtt kulcsra zárta volna a bejárati ajtót, visszament a szobába, leakasztotta a tükröt, és azzal együtt távozott.
       – Megőrültél? – kérdezte az asszony, amikor meglátta a falitükröt a férje hóna alatt.
       – Lehet – felelte Pászthy, és leintett egy taxit.



       Fapados történetek


       – Ücsörgök itt, nézem a lepkéket meg a madarakat, attól függ, hogy éppen nyár van, vagy ősz van, vagy tavasz van – mondta Béla bácsi. – És majdnem mindig mesélek, afféle fapados történeteket. – Mi az, hogy fapados történetek? – kérdezte Béla bácsi.
       – Hát, azok olyan történetek, amelyeket a fapadon lehet mesélni – felelte Béla bácsi. – Rövidek és kemények, hogy néhány perc után felállhasson az ember, ha kedve tartja, vagy ha feltöri az ülepét a pad. De ha bírja, órákig is ücsöröghet, mert a történetekből sok van. És csak a velejüket kell elmondani.
       – A velejüket – mondta Béla bácsi.
       – Azt. A velejüket – felelte.
       – De máshol is el lehet mondani a velejüket – erősködött Béla bácsi.
       – El – engedett Béla bácsi. – A villamoson. De onnan mindig rosszkor kell leszállni. Meg mostanában nincsenek is fapados villamosok.
       – Muszáj a fapad? – kérdezte Béla bácsi.
       – A pad mindenképpen – felelte Béla bácsi. – Az meg, akárhogy is, csak fából van. – És az ember olyan, mint a fapad – példálózott aztán. – Ha egyedül van, helyet ad, ha foglalt, kiközösít.
       – De az ember nem fából van – mondta Béla bácsi. – Az ember emberből van.
       – Hetven százalék víz – legyintett lekezelően.
       – Viszont érez – csapott le Béla bácsi.
       – Gondolkodik – felelte Béla bácsi.
       – Akkor meg miért nem érti, hogy miről van szó? – kérdezte Béla bácsi.
       – Miért, miről van szó? – mondta aztán, tűnődve.



A jegygyűrű


       Sulák hentes nem szerette látni a jegygyűrűt, mióta nem voltak ujjai. De bárhová tette is a lakásban, mindig rábukkant. Korábban, még a baleset előtt, az előszobaasztalon tartotta. Ha munkába ment, oda dobta le, ha máshová, onnan vette fel, s csúsztatta az ujjára.
      Amikor kijött a kórházból, a gyűrűt az előszobaasztalról a bárszekrénybe dugta. Néhány nap elteltével azonban inni kezdett, ezért a fürdőszoba polcára tette. De ott meg borotválkozáskor látta mindig. A lakásban az előszobaasztalon kívül csupán ez a két hely van, amely gyűrűnek való, ahol ékszert tartott valaha is a Sulák család. Ha más, nem illő helyre tette Sulák a jegygyűrűt, szinte mindennap megnézte, megvan-e még. Ám ha az ékszerre gondolt, pláne ha látta, eszébe jutott a baleset. Sokáig nem volt megoldás.
       Sulák hentes már nem iszik, és mostanában nem is borotválkozik. Amikor meghalt a felesége, úgy gondolta, teljesíti az asszony kívánságát, felhagy az itallal.
       Napokig töprengett, hogy a bárszekrénybe vagy a fürdőszoba polcára tegye-e a gyűrűt. Aztán végre talált neki helyet. Odaadta a szomszédasszonynak, cserébe azért, mert mos és főz rá. Nemrég pedig azt mondta a nőnek:
        – Levágnám a szakállam, de mióta meghalt a Mari, nincs, aki segítsen.






Összes munkatársi tárca:

Kiss László: Búcsúzó
Elek Tibor: A pályakezdés zavarai
Gyarmati Gabriella: A Munkácsy-életmű... VI.
Erdész Ádám: Húsz év után
Grecsó Krisztián: Érkezési oldal
Kiss Ottó: Az elmerült kert (I.)
Kiss László: Valami a fülnek
Szabó Tibor: azonosító: vendég; jelszó: nyugalom
Elek Tibor: Volt neki egy talapalatnyi földje
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű körüljárására képelemzések útján V.
Grecsó Krisztián: Don Quijote ebédel
Erdész Ádám: Egy elfeledett párbeszédről
Kiss László: A harmadik év
Kiss Ottó: Esztergom felett az ég
Szabó Tibor: Nyilatkozat
Elek Tibor: Szabadság(Ir)ód(i)a
Grecsó Krisztián: Kopogós viharsarki jelleg
Gyarmati Gabriella: Kohán György kiállítása
Erdész Ádám: Egy alföldi polgárház kapuja mögött
Elek Tibor: A békési szonettkirály
Szabó Tibor: Rövidítés
Kiss László: Második síelés
Kiss Ottó: Irgalom
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű (...) 5.
Grecsó Krisztián: Tánciskola
Szabó Tibor: Lesszdenziorou
Elek Tibor: Noé bárkája felé
Kiss László: A temetés
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű (...) 4.
Erdész Ádám: 942 kép
Kiss Ottó: A másik ország
Grecsó Krisztián: Családi csomagolás
Szabó Tibor: Alibi
Kiss László: Megtudja a halálhírt
Elek Tibor: Szavak, a magasban
Gyarmati Gabriella: Képzőművészeti kiállítások (...)
Erdész Ádám: Egy szelet közelmúlt
Grecsó Krisztián: Hungarusz-tudat
Szabó Tibor: Valami a télről
Kiss László: Rókázás
Elek Tibor: Siket irodalom?
Gyarmati Gabriella: Kohán és a "szoc. reál"
Erdész Ádám: Gercsó Krisztián: Nagymama ajándékba
Kiss Ottó: Ati és a holdvilág - Esti mese
Szabó Tibor: Testvérek, barátok
Kiss László: Őfelsége pincére
Gyarmati Gabriella: Csernus Tibor festményei először Békés megyében
Erdész Ádám: Bányászlámpa a templomkertben
Elek Tibor: 110 éve született Sinka István
Kiss Ottó: Feszt Berlin
Grecsó Krisztián: Főnökösdi
Kiss László: Fesztkörkép
Elek Tibor: Magyaróra
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű körüljárására képelemzések útján III.
Kiss Ottó: Mondta Feri
Szabó Tibor: Hámori Bianka hiába első
Grecsó Krisztián: Mínusz egy halál
Elek Tibor: Horgász irodalom
Erdész Ádám: Kolozsvártól Szegedig
Kiss Ottó: Nyári medveségek
Szabó Tibor: Fenekező angyalozás - eredményesen
Kiss László: A térképnek háttal
Grecsó Krisztián: Egy koldus adósa
Elek Tibor: Kívülállás vagy benne levés?
Gyarmati Gabriella: Bohus Zoltánról
Erdész Ádám: Majolenka
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű körüljárására képelemzések útján II.
Kiss Ottó: A giliszta és a kígyó
Szabó Tibor: Tavaszi minden
Kiss László: Első síelés
Grecsó Krisztián: Kerthelyiségre fel!
Elek Tibor: Primum vivere
Gyarmati Gabriella: Munkácsy Csabán és Colpachon
Erdész Ádám: Az ünnep színeváltozásai
Kiss Ottó: Matuzikné Amál berendezi
Szabó Tibor: Lőni a gépen a kékeket
Kiss László: Haza
Grecsó Krisztián:
Farsangi kiskáté
Elek Tibor: Konkrét halál
Erdész Ádám: Derelye és suvikszos csizma
Kiss Ottó: Az elviselhetetlen könnyűségről
Szabó Tibor: Miért kell egyáltalán verset írni?
Kiss László - Trip
Grecsó Krisztián - Hazai ízek
Elek Tibor- Ablak a kortárs magyar irodalomra

2008. október 20.
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Versíró pályázatot hirdet a StarbucksÁllami díjak a nemzeti ünnepen – 2020Kárpát Körút 1.0Az Aegon Irodalmi Díj esélyesei
Ütőér
Szív Ernő tárcáiSzálinger Balázs tárcái Sándor Zoltán tárcáiSzabó T. Anna tárcái
Versek
Beck Tamás verseiSzilágyi András verseiPál Dániel Levente: Isten esteNádasdy Ádám versei
Prózák
Márton László: RudiMolnár Lajos: Hülye egy történetKiss Benedek: (Az Élettöredékekből)Tallér Edina: Időzítő
Kritikák
A lélekvándorlás plakátmagányaHazudni magunknak történelmetKis magyar rendszergazdák – Bödőcs Tibor könyvéről Végeláthatatlanul - Nevezd csak szeretetnek
Drámák
Csík Mónika: Az ember tragédiája - Nyolc és feledik színDarvasi László: Karády zárkájaAcsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A Szellemúrnő
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum
Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA