Drámák

 

gyorei_schlachtovszky.jpg 
A szerzők előadják a művet a X. Irodalmi humorfesztiválon
(Fotó: Kiss Zoltán)

 

Győrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba

 

A gyulai vérfürdő

 

Kórus:      A Körösön innét s túl a hőgután

Dél sincs, de már bőrig áztat verejték,

Aszó tüdőm sípolva sír lég után,

Nem élek, de fagyos kripta se rejt még.

Mint a hattyúmadarak,

Vízbe ülöm magamat.

Öregek:    Nekem még a hőforrás is jó Gyulán,

Ha reumám, isiászom betegít,

Érdes térdem, csúzos csípőm gyógyul ám,

Meg nem unnám, ki se mászom hetekig.

Férfiak:    Laza gatya,

Nők:                            vagy épp feszes bikini.

Napra fekszem!

Férfiak:     Az árnyékban hűsölök.

Nők:         Aki szeret, a hátamat bekeni,

Férfiak:    Nem érek rá, várnak rám a hű sörök.

Gyerekek: Kólát inni, nyamnyogni egy Magnumon,

Van itt minden, mit a gyerek meg nem un.

Aztán csúszda meg a hullámmedence,

Hogy még élünk, az csak tiszta szerencse.

Kórus:      Míg száj tikkad s fül gőzöl,

Jobban jársz, ha fürdőzöl!

Peti:         Skubizz ide,

De jó buksza!

Jani:         Az a bige?

Guszta!

Dönci:      Azt figyeld! Egy királylány!

Jani:         Adom! Meg is csinálnám!

Dönci:      Világszám vagy, virágszál!

Jani:         Legyed legyek, ki rád száll!

Peti:         Az se vacak,

Az a maca!

A nyavalya tör tőle!

Jani:         Rádugnád a töltőre?

Dönci:      Szédületes, itt a strandon

Mennyi lány van!

Peti:         Szedjünk egyet fel most random!

Jani:         Induljunk el mell-irányban!

Peti:         Ott jön egy, ki gömbölyded

Strandlabdákat hömpölyget.

Két meseszép dinnyegerezd!

Jani:         Hajts rá, ne csak szemed mereszd,

Bűvöld el, oszt’ döngöld meg!

Csak ne hozzál szégyent ránk most.

Büfés:      Kész a lángos! Ki kért lángost?

Peti:         Menő duma, laza testcsel –

A nőnek ez kell,

S máris rajta fekszel.

Lessetek csak, megy a mester!

Kórus:      Kislány, ügyelj! Vidd magaddal apádat,

Ha a gyepre kiteszel egy napágyat.

Mert különben ha hetyke vagy, ha bágyadt,

Megpörgetnek, mint a jól kent csapágyat!

Peti odalép Tinához.

Peti:         Helló, bébi! Mi a pálya?

Magad halálra ne unjad!

Egymagában csak az punnyad,

Aki rusnya, és nincs párja.

Édes! Nem vagy túl beszédes!

Nem is kell sok hanta, látod!

Fizetem a Fanta lightod,

Aztán szó nélkül becézgess!

Vagy: öt perc, és jön a hullám,

Visongunk, míg ver a tajték,

Izgünk-mozgunk ott szimultán,

S a füvön folytatjuk majd még.

Ne félj, cica! Biztonságos medence!

Se cápa, se böszme rákok…

Tina:         Bocsánat, ha közbevágok,

De hol találok Erkel Ferencre?

Van egy szobra valahol a parkban.

Peti:         Ember! Baj van!

Lekókadt a farkam.

                 Ez nekem túl kacifántos.

Büfés:      Ki kért lángost? Kész a lángos!

Peti visszaoldalog a fiúkhoz.

Jani:         Mért ilyen kókadtan jössz, te?

                 Nem jött össze?

                 Lepattintott?

Peti:         Soha többet olyat, mint ott.

                 Totál zakkant.

Jani:         Te vagy lúzer.

                 A gyógyvízbe gyorsan húzz el,

                 Onnan less engem, a vadkant,

                 Hogy borzolom sörtémet,

                 És töröm be kocámat,

                 S ennyi volt a történet.

                 Csörtetek is, bocsánat.

Kórus:      Fiúk s lányok: mindig ez a csacskaság!

                 De mért kell megtaposni más matracát?

                 Úgy nyargal át, hogy rejtvényem megy vele,

                 Messze tűnik a molibdén vegyjele.

Jani odalép Tinához.

Jani:         Hi, kisanyám! Mi az ábra?

                 Képzeld, nem voltam még ma nővel.

                 Gondoltam: egy srég manőver,

                 S rád kapok, mint nyúl a tápra.

                 Harmincöt fok Celsiusnál

A hőmérő jelzi: ússz már!

                 Ne tököljünk. Szivi, ússz rám!

Tekeregjünk vízicsúszdán,

                 S ha épségben kimásztál,

                 Elérted a medencepartot,

                 Máson csúszhatsz, vigyázzál!

                 Elbabrálok teveled…

Tina:         Bocsi, szavad ne feledd,

                 Jól tudom, hogy kilence tartott

                 A vértanúknak innét Aradra?

Jani:         Fingom sincs. Számold meg magadba’.

                 Gyűrjed egyedül a vánkost.

Büfés:      Kié ez a hideg lángos?

Jani visszaoldalog a fiúkhoz.

Jani:         Van egy cigid?

Peti:         Csak nincs baj?

                 A kiscsaj

                 Egyet vakkant,

                 S a vadkan

                 Olyant koppant,

                 Máris kappan?

Jani:         Totál frigid,

                 Nemcsak zizi.

                 Annak ciki, aki viszi.

Dönci:      Pedig ha az arcát nézzük, szép a melle, nem vitás.

Peti:         Ugorj, Dönci, dobd be magad, s te kapod meg, senki más!

Jani:         Az ám, haver, ne tarts oly

Elánnal

A csajtól!

Peti:         Szimplán startolj,

S dűlőre jutsz e lánnyal.

Jani:         S ha nem épp ímmel-ámmal,

De rendesen kisajtol,

               Te leszel majd csak a nyerő.

Peti:         Döntsd ágynak, mint a kanyaró!

Dönci:      De azt mondta Jani is: tiszta dilis,

               Meg debil is, meg labilis…

Peti:         Hamvas vagy, mint egy kikerics.

Jani:         Egy numerát sikeríts

               Egyszer már az életben!

               Vagy a bicskád életlen?

Peti:         Vagy netán egy pasi kell?

               Az volna csak a siker?

Jani:         Bökd ki, szentem:

Nem vagy homár?

              Okleveles gyíkidomár?

Dönci:      Kopjatok le, gyíkok. Mentem!

Kórus:      Nőkebelért kél az ifjú bús hadra,

                 Bölcsebb vón’, ha forró vízben kushadna!

                 Hajdan bezzeg erkölcs dívott s tisztelet.

                 Megyek inkább, a masszázsban tvisztelek.

Dönci odalép Tinához.

Dönci:      Helló… bocsi… mit akartam mondani?

                 Az idő nem ronda, mi?

                 Süt a nap, a kedves, nyári napocska,

                 Gyorsan leég arcocska meg lapocka…

                 Bár te úgy is szebb lennél a szebbnél,

                 Ha korommá szenesednél.

                 Sőt: ha együtt pörkölődnénk,

                 Egy percig sem zsörtölődnék,

                 Ha kell, érted pörnye leszek.

Tina:         Nézd e kies környezetet,

                 Ez a kastély, ez a barokk

                 Nagyon tutkó.

                 A ballusztrád

                 Meg a stukkó

                 Megérne egy falmustrát.

Dönci:      S ha egy madár kupán fos?

Inkább hagyjuk. Nem zavarok.

Büfés:      Ki az anyám kérte ezt a kurva lángost?

                 Úgy éljek, hogy lenyomom a torkán!

                 Vagy az orrán!

Dönci visszaoldalog a fiúkhoz.

Jani:        Mi van? Megborultál, köcsög?

Peti:         Mégse jöttek be a csöcsök?

Dönci:      Ilyen az én formám.

                 Pedig nyomtam, mint a vöcsök.

Peti:         Rá se ránts.

Dönci:      Hát… megfordult a fejemben.

Jani:         Kergék a nők. Mint tehén, ha fejetlen.

                 Idejönnek, riszálnak,

                 Kipakolják melleik,

                 Magukat úgy kelletik,

                 Hogy a torkod kiszárad –

                 Fárasztó egy pávatánc.

Peti:           Ám, ha fennkölt érzelemmel,

                 Mint a méla tuba burrog,

                 Udvarolsz, e szende nők

                 Gőgösek és szenvedők,

                 Csupa angol, büszke lady,

                 Ki vérmesen,

                 Szemérmesen

                 Méltóságát küzdve védi,

                 S elbukik a félszeg ember –

                 Így halnak a trubadúrok.

Dönci:      Hogy éghet e begyekben

               Indulat, ily kegyetlen?

Jani:         Nincs lelkük a széptevéshez.

Peti:         Csak lábuk a széttevéshez.

Dönci:      Kár, hogy nekünk épp kevés ez.

Kórus:      Már a Nap is, úgy látom, lemenőben.

                 Hekket sütött, ropogósat, belőlem.

                 Könnyen lehet derű vége csak ború.

                 Ha naptej nem véd, jó magas faktorú.

Mielőtt a holnap titkát feltárnám,

                 Leeresztem matracom meg fejpárnám.

                 Isten hozzád, söröm, fagyim, termálom,

                 Ágyikómban szúnyog cincog – rémálom!

Egy vendég odalép a büféshez.

Vendég:   Büfés tata! Mármost

                 Megsütötte azt a lángost,

                 Amit reggel kifizettem?

Büfés:        Kifejezetten.

                 Meg is ettem sebten.

                 De gyere be a konyhába, te vén süldő,

                 S meglátod, hogy lesz még Gyulán vérfürdő!

 

VÉGE

 

Megjelent a Bárka 2021/5-ös számában.


Főoldal

2021. december 09.
Egressy Zoltán tárcái Banner Zoltán tárcái Gömöri György tárcáiVöröskéry Dóra tárcái
Erdész Ádám: Melyik a járható út?Mátkaság a dinasztikus érdekek árnyékában
Lakatos-Fleisz Katalin: HáthaFarkas B. Szabina novellái
Fogyatkozó fagyosszentekTerepi tapasztalat és turbolyológia kezdőknek
Závada Péter: Az illúzió gyarmatosításaPéter Erika verseiMolnár Dávid verseiNyerges Gábor Ádám: Kedves ismerős
Nagy Koppány Zsolt: Nincs már balzsam GileádbanEgressy Zoltán: Legyen akkor, ahogy te akarodMindák Dániel novellái Káli István: Túrókoktél
Zalán Tibor: MiskaGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: A gyulai vérfürdőMárton László: Nibelungok – Ötödik felvonásMárton László: Nibelungok – Negyedik felvonás
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA