Hét babszem

       Amikor a csoda megtörtént, K. Géza konyhájába már csak oldalazva lehetett bemenni, annyi mosatlan edény gyűlt fel. K. Géza nem szeretett mosogatni, ezt a munkát mindig aktuális barátnője végezte. Azt a napot megelőzően azonban már néhány hét óta K. Gézán kívül senki nem járt a lakásban. 
       – El kellene mosogatni – mondta mindig K. Géza, ha benézett a konyhába, ám ahogy teltek a napok, s egyre több lett a mosatlan, K. Géza egyre kevésbé hajlott arra, hogy elkezdje a munkát.
       Aznap délután azonban K. Géza lakásába becsengetett egy gyönyörű lány, s azt mondta:
       – Fogd ezt a hét babszemet, helyezd a szőnyegre, s meglátod, kívánságod teljesül.
       K. Géza úgy cselekedett, amint azt a fiatal lány tanácsolta.
       Amikor a nő elment, K. Géza gondosan elhelyezte a nagyszoba szőnyegére a hét babszemet, aztán bekukkantott a konyhába, de a mosatlan edényekből talán még többet látott ott, mint annak előtte.
       – Ez a világ sem a régi – mondta lemondóan K. Géza, és beoldalazott a konyhába.
       Másnap a lány visszajött, s azt kérdezte:
       – Kívánságod teljesült?
       – Tegnap csoda történt: elmosogattam – mondta keserűen K. Géza.

A párna

       A kérdés, hogy Zakics Gyuri meghaljon-e vagy sem, fel se merült. Pápai már az első sörnél eldöntötte: megöli. Ezt vele ne csinálja senki, főleg egy Zakics Gyuri ne, vagy ha mégis, meg kell halnia. Legyen ez elrettentő példa.
       A második sör után már azt is tudta, hogyan csinálja. 
       Először a durvább módszerekkel kezdte, de azokat az ötleteket sorban elvetette. A kés sok vérrel jár, nem bírja látni. A horgászzsinórnál sokáig elidőzött, aztán elképzelte, ahogy a damil átvágja Zakics Gyuri nyakát, és a fej elgurul. Ezt sem bírta volna végignézni. A lassú méregtől azért tartott, mert félt, hogy mire Zakics meghal, elpárolog a dühe, sajnálni kezdi a szerencsétlent. Gyorsan ölő mérget meg honnan szerez, ha?
       Maradt a párna. Zakics Gyurit álmában fojtja meg.
       A harmadik sörnél már a részleteket is kidolgozta.
       A negyedik sör után Zakics Gyuri halott volt.
       Pápai megkönnyebbült.
       Az ötödik sörnél úgy érezte, Zakics egyáltalán nincs, nem is volt soha, meg sem született. Ettől Pápainak elszállt a maradék dühe is, sőt, valami részvétfélét kezdett érezni Zakics Gyuri iránt. 
       – Hallotta, hogy meghalt a Zakics? – kérdezte óvatosan a csapost, aki poharakat mosott Pápai orra előtt.
       – Meghalt a Zakics? – kérdezett vissza az hitetlenkedve. – Hiszen tegnap még együtt söröztek! 
       – Az éjszaka megfojtották – mondta szomorúan Pápai, és a nyomaték kedvéért bólogatott is hozzá.
       – Párnával? – kérdezte a csapos.

Balzsam

       Özvegy Diósi Ferencné aznap rettenetesen elázott. A hideg őszi eső olyan hirtelen jött, hogy mire sikerült védett helyet találnia, már csurom víz volt. Először úgy gondolta, az eresz alatt kivárja, míg eláll az eső, de jó tíz perc elteltével fázni kezdett, annyira, hogy a foga is vacogott.
       Majdnem elsírta magát, amikor csapzott alakját felfedezte a szemközti illatszerbolt kirakatüvegében. Ráadásul az üvegen hatalmas betűk keresztezték Özvegy Diósi Ferencné testét: VÉGKIÁRUSÍTÁS!
       Átszaladt az utcán, és benyitott az üzletbe.
       – Jó napot, asszonyom – mondta egy kellemes férfihang.
       Özvegy Diósi Ferencné megborzongott. De most nem a hidegtől, hanem mert a férfi hangja ugyanolyan volt, mint valamikor a férjéé. 
       – Jó napot – mondta Özvegy Diósi Ferencné, és nézelődni kezdett.
       A hang tulajdonosa magakorabeli úriember volt.
       – Mit parancsol? – kérdezte a férfi.
       – Jó meleg van itt – mondta Özvegy Diósi Ferencné, aztán kiválasztott magának egy márkás sampont, és fizetett.
       Erős érzelmek dúltak benne, amikor kilépett a boltból. Özvegy Diósi Ferencné közel állt ahhoz, hogy valami őrültséget csináljon. Először arra gondolt, bekeni vizes haját a samponnal, kiáll az utca közepére, és a kíméletlen esőben sírni vagy ordítani kezd.
       Aztán összeszedte magát, és ismét benyitott az üzletbe.
       – Balzsam is van? – kérdezte.