Tárca

Kiss Ottó




Kiss Ottó
Az elmerült kert (III.)


 

Hét babszem


       Amikor a csoda megtörtént, K. Géza konyhájába már csak oldalazva lehetett bemenni, annyi mosatlan edény gyűlt fel. K. Géza nem szeretett mosogatni, ezt a munkát mindig aktuális barátnője végezte. Azt a napot megelőzően azonban már néhány hét óta K. Gézán kívül senki nem járt a lakásban. 
       –
El kellene mosogatni – mondta mindig K. Géza, ha benézett a konyhába, ám ahogy teltek a napok, s egyre több lett a mosatlan, K. Géza egyre kevésbé hajlott arra, hogy elkezdje a munkát.
       Aznap délután azonban K. Géza lakásába becsengetett egy gyönyörű lány, s azt mondta:
       –
Fogd ezt a hét babszemet, helyezd a szőnyegre, s meglátod, kívánságod teljesül.
       K. Géza úgy cselekedett, amint azt a fiatal lány tanácsolta.
       Amikor a nő elment, K. Géza gondosan elhelyezte a nagyszoba szőnyegére a hét babszemet, aztán bekukkantott a konyhába, de a mosatlan edényekből talán még többet látott ott, mint annak előtte.
       –
Ez a világ sem a régi – mondta lemondóan K. Géza, és beoldalazott a konyhába.
       Másnap a lány visszajött, s azt kérdezte:
       –
Kívánságod teljesült?
       –
Tegnap csoda történt: elmosogattam – mondta keserűen K. Géza.



A párna


       A kérdés, hogy Zakics Gyuri meghaljon-e vagy sem, fel se merült. Pápai már az első sörnél eldöntötte: megöli. Ezt vele ne csinálja senki, főleg egy Zakics Gyuri ne, vagy ha mégis, meg kell halnia. Legyen ez elrettentő példa.
       A második sör után már azt is tudta, hogyan csinálja. 
       Először a durvább módszerekkel kezdte, de azokat az ötleteket sorban elvetette. A kés sok vérrel jár, nem bírja látni. A horgászzsinórnál sokáig elidőzött, aztán elképzelte, ahogy a damil átvágja Zakics Gyuri nyakát, és a fej elgurul. Ezt sem bírta volna végignézni. A lassú méregtől azért tartott, mert félt, hogy mire Zakics meghal, elpárolog a dühe, sajnálni kezdi a szerencsétlent. Gyorsan ölő mérget meg honnan szerez, ha?
       Maradt a párna. Zakics Gyurit álmában fojtja meg.
       A harmadik sörnél már a részleteket is kidolgozta.
       A negyedik sör után Zakics Gyuri halott volt.
       Pápai megkönnyebbült.
       Az ötödik sörnél úgy érezte, Zakics egyáltalán nincs, nem is volt soha, meg sem született. Ettől Pápainak elszállt a maradék dühe is, sőt, valami részvétfélét kezdett érezni Zakics Gyuri iránt. 
       –
Hallotta, hogy meghalt a Zakics? – kérdezte óvatosan a csapost, aki poharakat mosott Pápai orra előtt.
       –
Meghalt a Zakics? – kérdezett vissza az hitetlenkedve. – Hiszen tegnap még együtt söröztek! 
       –
Az éjszaka megfojtották – mondta szomorúan Pápai, és a nyomaték kedvéért bólogatott is hozzá.
       –
Párnával? – kérdezte a csapos.



Balzsam


       Özvegy Diósi Ferencné aznap rettenetesen elázott. A hideg őszi eső olyan hirtelen jött, hogy mire sikerült védett helyet találnia, már csurom víz volt. Először úgy gondolta, az eresz alatt kivárja, míg eláll az eső, de jó tíz perc elteltével fázni kezdett, annyira, hogy a foga is vacogott.
       Majdnem elsírta magát, amikor csapzott alakját felfedezte a szemközti illatszerbolt kirakatüvegében. Ráadásul az üvegen hatalmas betűk keresztezték Özvegy Diósi Ferencné testét: VÉGKIÁRUSÍTÁS!
       Átszaladt az utcán, és benyitott az üzletbe.
       –
Jó napot, asszonyom – mondta egy kellemes férfihang.
       Özvegy Diósi Ferencné megborzongott. De most nem a hidegtől, hanem mert a férfi hangja ugyanolyan volt, mint valamikor a férjéé. 
       –
Jó napot – mondta Özvegy Diósi Ferencné, és nézelődni kezdett.
       A hang tulajdonosa magakorabeli úriember volt.
       –
Mit parancsol? – kérdezte a férfi.
       –
Jó meleg van itt – mondta Özvegy Diósi Ferencné, aztán kiválasztott magának egy márkás sampont, és fizetett.
       Erős érzelmek dúltak benne, amikor kilépett a boltból. Özvegy Diósi Ferencné közel állt ahhoz, hogy valami őrültséget csináljon. Először arra gondolt, bekeni vizes haját a samponnal, kiáll az utca közepére, és a kíméletlen esőben sírni vagy ordítani kezd.
       Aztán összeszedte magát, és ismét benyitott az üzletbe.
       –
Balzsam is van? – kérdezte.







Összes munkatársi tárca:

Erdész Ádám: Az elhallgatott múlt nyomában
Grecsó Krisztián: Nők, szöcskék
Szabó Tibor: Kisnapló. Fiamnak
Kiss Ottó: Az elmerült kert (II.)
Kiss László: Búcsúzó
Elek Tibor: A pályakezdés zavarai
Gyarmati Gabriella: A Munkácsy-életmű... VI.
Erdész Ádám: Húsz év után
Grecsó Krisztián: Érkezési oldal
Kiss Ottó: Az elmerült kert (I.)
Kiss László: Valami a fülnek
Szabó Tibor: azonosító: vendég; jelszó: nyugalom
Elek Tibor: Volt neki egy talapalatnyi földje
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű körüljárására képelemzések útján V.
Grecsó Krisztián: Don Quijote ebédel
Erdész Ádám: Egy elfeledett párbeszédről
Kiss László: A harmadik év
Kiss Ottó: Esztergom felett az ég
Szabó Tibor: Nyilatkozat
Elek Tibor: Szabadság(Ir)ód(i)a
Grecsó Krisztián: Kopogós viharsarki jelleg
Gyarmati Gabriella: Kohán György kiállítása
Erdész Ádám: Egy alföldi polgárház kapuja mögött
Elek Tibor: A békési szonettkirály
Szabó Tibor: Rövidítés
Kiss László: Második síelés
Kiss Ottó: Irgalom
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű (...) 5.
Grecsó Krisztián: Tánciskola
Szabó Tibor: Lesszdenziorou
Elek Tibor: Noé bárkája felé
Kiss László: A temetés
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű (...) 4.
Erdész Ádám: 942 kép
Kiss Ottó: A másik ország
Grecsó Krisztián: Családi csomagolás
Szabó Tibor: Alibi
Kiss László: Megtudja a halálhírt
Elek Tibor: Szavak, a magasban
Gyarmati Gabriella: Képzőművészeti kiállítások (...)
Erdész Ádám: Egy szelet közelmúlt
Grecsó Krisztián: Hungarusz-tudat
Szabó Tibor: Valami a télről
Kiss László: Rókázás
Elek Tibor: Siket irodalom?
Gyarmati Gabriella: Kohán és a "szoc. reál"
Erdész Ádám: Gercsó Krisztián: Nagymama ajándékba
Kiss Ottó: Ati és a holdvilág - Esti mese
Szabó Tibor: Testvérek, barátok
Kiss László: Őfelsége pincére
Gyarmati Gabriella: Csernus Tibor festményei először Békés megyében
Erdész Ádám: Bányászlámpa a templomkertben
Elek Tibor: 110 éve született Sinka István
Kiss Ottó: Feszt Berlin
Grecsó Krisztián: Főnökösdi
Kiss László: Fesztkörkép
Elek Tibor: Magyaróra
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű körüljárására képelemzések útján III.
Kiss Ottó: Mondta Feri
Szabó Tibor: Hámori Bianka hiába első
Grecsó Krisztián: Mínusz egy halál
Elek Tibor: Horgász irodalom
Erdész Ádám: Kolozsvártól Szegedig
Kiss Ottó: Nyári medveségek
Szabó Tibor: Fenekező angyalozás - eredményesen
Kiss László: A térképnek háttal
Grecsó Krisztián: Egy koldus adósa
Elek Tibor: Kívülállás vagy benne levés?
Gyarmati Gabriella: Bohus Zoltánról
Erdész Ádám: Majolenka
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű körüljárására képelemzések útján II.
Kiss Ottó: A giliszta és a kígyó
Szabó Tibor: Tavaszi minden
Kiss László: Első síelés
Grecsó Krisztián: Kerthelyiségre fel!
Elek Tibor: Primum vivere
Gyarmati Gabriella: Munkácsy Csabán és Colpachon
Erdész Ádám: Az ünnep színeváltozásai
Kiss Ottó: Matuzikné Amál berendezi
Szabó Tibor: Lőni a gépen a kékeket
Kiss László: Haza
Grecsó Krisztián:
Farsangi kiskáté
Elek Tibor: Konkrét halál
Erdész Ádám: Derelye és suvikszos csizma
Kiss Ottó: Az elviselhetetlen könnyűségről
Szabó Tibor: Miért kell egyáltalán verset írni?
Kiss László - Trip
Grecsó Krisztián - Hazai ízek
Elek Tibor- Ablak a kortárs magyar irodalomra

2008. december 01.
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Versíró pályázatot hirdet a StarbucksÁllami díjak a nemzeti ünnepen – 2020Kárpát Körút 1.0Az Aegon Irodalmi Díj esélyesei
Ütőér
Szív Ernő tárcáiSzálinger Balázs tárcái Sándor Zoltán tárcáiSzabó T. Anna tárcái
Versek
Beck Tamás verseiSzilágyi András verseiPál Dániel Levente: Isten esteNádasdy Ádám versei
Prózák
Márton László: RudiMolnár Lajos: Hülye egy történetKiss Benedek: (Az Élettöredékekből)Tallér Edina: Időzítő
Kritikák
A lélekvándorlás plakátmagányaHazudni magunknak történelmetKis magyar rendszergazdák – Bödőcs Tibor könyvéről Végeláthatatlanul - Nevezd csak szeretetnek
Drámák
Csík Mónika: Az ember tragédiája - Nyolc és feledik színDarvasi László: Karády zárkájaAcsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A Szellemúrnő
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum
Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA