Tárca

Péreli Zsuzsa: Kitelkintés a hihetőből




Gyarmati Gabriella
Péreli Zsuzsa kiállítása
Munkácsy Mihály Emlékház, Békéscsaba, 2009. január 22.1


Prológus gyanánt engedjék meg, hogy Péreli Zsuzsát azon két munkáján keresztül mutassam be, amelyek bár ezen a tárlaton nem szerepelnek, de amelyekkel még a középiskolában első ízben találkoztam.

A több Péreli-mű mellett a Szombathelyi Képtárban őrzött Motolla egy talált tárgyat, object trouve-t használ alapként. A fonal mérésére szolgáló forgó motollára felvetett fonal hordozza az emberi élet legfontosabb történéseit mutató szövött jeleneteket, többek között a születést, az esküvőt és a halált. A néző néhány percre a teremtő szerepében tetszeleghet, ahogyan az élet fonalának gombolyítását idézve megforgatja a motollát, lepergetve az emberi élet jeleneteit, mégpedig olyan ritmusban, ahogyan az csak tetszik neki.

Az Amnézia című kétoldalas kárpit tartalma, mondanivalója szerint nyitott. Szimbolikája életszagú, amellett azonban rendkívül és meglepő módon szellemes. Péreli Zsuzsa a szövés technikájának jellegzetességét veszi alapul, miszerint a gobelinszövés eljárása során az előoldal a szövet rajzát mutató színe, míg hátoldalán az egy-egy szín befejezésekor a kibomlás megakadályozása miatt meghagyott 2–3 centiméteres fonalvégek vannak. Az Amnézia két figurája a szövet két oldaláról készült, egyikük színe a másikuk fonákával kerül egy oldalra. A pár bár egy kárpiton (egy világban) szerepel, azaz él, mégsem találhatnak sohasem egymásra, nem érthetik egymás szavát, sohasem lesznek közös céljaik, hisz úgy tűnik, mindkettőjüknek kedves beszédtémát sem képesek találni. Ennek számos oka lehet. Ez a műalkotás remek lecke lehet a párok mindennapi életére vonatkozóan, de bármely emberi kapcsolatra érvényesíthető.

E két mű megmutatja, hogy jogos a befogadó részéről felmerülő kérdés: mit várhatunk egy műalkotástól, vagyis tulajdonképpen mit várhatunk egy művésztől. Az, hogy egyáltalán lehetnek elvárásaink, azt jelzi, hogy a kárpitművészet túljutott azon a több évszázadig tartó válságon, amikor is az eljárás csupán festmények szakképzett szövőmesterek által történő, kárpitba való átültetését, „leszövését” jelentette.

A kárpitszövés általában, Magyarországon konkrétan Ferenczy Noémi működése óta azon kevés iparművészeti technika közé sorolható, amely lehetőséget biztosít az alkotó számára gondolati tartalmak közlésére. Ezt azért szükséges kiemelnünk, mert míg előbbi a képzőművészeti technikák mindegyikében természetes módon benne rejlik, az iparművészet sok ágánál e kérdés fel sem merül.

A kárpitművészet a legmegfontoltabb műfajok egyike, rögtönzésre, hirtelen ötlettől vezérelt hatásos gesztusokra nem ad lehetőséget; valamint a technika jellegzetességéből fakadóan az alkotás folyamata meglehetősen munka- és időigényes. Részben erre utal Péreli Zsuzsa kortársa, Nagy Judit egyik művének címe: Szövés = Életmód. És igen, természetesen Péreli Zsuzsánál is a szövés életmód.

A békéscsabai válogatással különböző korszakait és az általa alkalmazott műfajokat kívánja bemutatni, valamint bizonyítani, hogy ő nem csupán textilművész, hanem képzőművész, ahogyan a több műfajú alkotókat – jobb híján – nevezni szoktuk.

Kitekintés a hihetőből. E mű címéből arra következtethetünk (akár anélkül, hogy látnánk a kárpitot), hogy az ábrázolás egyesíti magában a valóságosat és a valóságoson túlit. Ha viszont rápillantunk, azonnal szembetűnik, hogy már maga a hihető is képzeletszerű. Természetesen a nézőt is foglalkoztatja, hogy mi minden rejtőzhet a korlát mögött, vagy a levegőég sűrű sötétjének távolában. Magán a horizonton a baluszteres korlát párkánya feszül, amelyen az ábrázolás két szereplője kezét nyugtatja. E biztonságot nyújtó támasz mögül kitekintve pásztázzák az ismeretlent, a titkosat, a végtelent, amely tudjuk, olyannyira érdekli az embert ősidők óta.

A Déjà vu sorozat a művész saját kárpitjairól készült fotóreprodukcióinak felhasználásával született, amelyeket felvágva, mozaikdarabkákként montázsaihoz és kollázsaihoz nyersanyagként használ fel. E művek bár egyneműnek tűnnek, különböző műfajok fúziójából jönnek létre. A művész szóhasználatával élve „önmaga feldarabolása” azért szükséges, hogy önelemző céllal visszatekintsen az elmúlt évtizedek munkáira. Elsősorban azon vándormotívumokról, többek között felhők és fasorok jelenlétéről van szó, amelyek tíz-tizenöt év elteltével keze nyomán ma is visszatérnek. A kérdés, hogy miért. A választ persze csak önmaga, Péreli Zsuzsa fejtheti meg. E sorozat két eleme, a Déjà vu – Az angyal és a – Megszabadulás című munkák szerepelnek ebben a kiállításban.

Péreli Zsuzsa festészeti tevékenységének bemutatására a Magvető Kiadó gondozásában 2007-ben megjelent János vitéz illusztrációjának alapjául szolgáló tizenhét részes akvarellsorozat szolgál. A könyv borítóján János vitéz szerepében a szerzőt, Petőfi Sándort látjuk, de nem a közismert dagerrotípiáról bennünket néző borongós tekintettel, hanem inkább a költő barátja, Orlai Petrics Soma portréját idézve. A könyv végén Jancsi és Iluska királyfiként és királynéként szerepel blondel kerettel övezve. A művész elmondása szerint, ahogyan Petőfi egyszerre szürrealista és humoros, úgy igyekezett ő maga is e kettősséggel élni, természetesen saját lehetőségei szerint. Hogy miért? Talán hogy eszmény és valóság ellentétére utaljon. E gesztusával Péreli Zsuzsa tulajdonképpen közvetlenül a befogadóval/olvasóval/nézővel kíván szövetségre lépni. 
            Tudható, hogy 2009-ben (és már több évtizede) a művészetnek igazából nem kötelező szólnia semmiről. Ám magam is ahhoz a táborhoz tartozom, amely szerint azonban mégis jobb, ha – tradicionális módon – egy gondolat, bizonyos mondanivaló megfogalmazásának vágyával indul a műalkotás születése. Tartalom nélkül semmi sem elég figyelemreméltó. A csupán tetszetős sohasem lépheti át azt a határt, amely fel tudja kelteni a minőségi jellegű érdeklődést. Péreli Zsuzsa kiállítása egyértelmű állásfoglalás az előbbiek mellett.


[1] Péreli Zsuzsa képzőművésznek ez a második kiállítása Békés megyében. Első bemutatkozása 2002-ben, a Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága Munkácsy Mihály Múzeumában történt.







Összes munkatársi tárca:

Erdész Ádám: Repkény
Grecsó Krisztián: Akár a tévében
Szabó Tibor: Kisnapló. Fehér()folyás
Kiss László: Totti és én
Gyarmati Gariella: Gera Katalinról
Kiss Ottó: Az elmerült kert (III.)
Kiss László: Az én történelmem
Erdész Ádám: Az elhallgatott múlt nyomában
Grecsó Krisztián: Nők, szöcskék
Szabó Tibor: Kisnapló. Fiamnak
Kiss Ottó: Az elmerült kert (II.)
Kiss László: Búcsúzó
Elek Tibor: A pályakezdés zavarai
Gyarmati Gabriella: A Munkácsy-életmű... VI.
Erdész Ádám: Húsz év után
Grecsó Krisztián: Érkezési oldal
Kiss Ottó: Az elmerült kert (I.)
Kiss László: Valami a fülnek
Szabó Tibor: azonosító: vendég; jelszó: nyugalom
Elek Tibor: Volt neki egy talapalatnyi földje
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű körüljárására képelemzések útján V.
Grecsó Krisztián: Don Quijote ebédel
Erdész Ádám: Egy elfeledett párbeszédről
Kiss László: A harmadik év
Kiss Ottó: Esztergom felett az ég
Szabó Tibor: Nyilatkozat
Elek Tibor: Szabadság(Ir)ód(i)a
Grecsó Krisztián: Kopogós viharsarki jelleg
Gyarmati Gabriella: Kohán György kiállítása
Erdész Ádám: Egy alföldi polgárház kapuja mögött
Elek Tibor: A békési szonettkirály
Szabó Tibor: Rövidítés
Kiss László: Második síelés
Kiss Ottó: Irgalom
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű (...) 5.
Grecsó Krisztián: Tánciskola
Szabó Tibor: Lesszdenziorou
Elek Tibor: Noé bárkája felé
Kiss László: A temetés
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű (...) 4.
Erdész Ádám: 942 kép
Kiss Ottó: A másik ország
Grecsó Krisztián: Családi csomagolás
Szabó Tibor: Alibi
Kiss László: Megtudja a halálhírt
Elek Tibor: Szavak, a magasban
Gyarmati Gabriella: Képzőművészeti kiállítások (...)
Erdész Ádám: Egy szelet közelmúlt
Grecsó Krisztián: Hungarusz-tudat
Szabó Tibor: Valami a télről
Kiss László: Rókázás
Elek Tibor: Siket irodalom?
Gyarmati Gabriella: Kohán és a "szoc. reál"
Erdész Ádám: Gercsó Krisztián: Nagymama ajándékba
Kiss Ottó: Ati és a holdvilág - Esti mese
Szabó Tibor: Testvérek, barátok
Kiss László: Őfelsége pincére
Gyarmati Gabriella: Csernus Tibor festményei először Békés megyében
Erdész Ádám: Bányászlámpa a templomkertben
Elek Tibor: 110 éve született Sinka István
Kiss Ottó: Feszt Berlin
Grecsó Krisztián: Főnökösdi
Kiss László: Fesztkörkép
Elek Tibor: Magyaróra
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű körüljárására képelemzések útján III.
Kiss Ottó: Mondta Feri
Szabó Tibor: Hámori Bianka hiába első
Grecsó Krisztián: Mínusz egy halál
Elek Tibor: Horgász irodalom
Erdész Ádám: Kolozsvártól Szegedig
Kiss Ottó: Nyári medveségek
Szabó Tibor: Fenekező angyalozás - eredményesen
Kiss László: A térképnek háttal
Grecsó Krisztián: Egy koldus adósa
Elek Tibor: Kívülállás vagy benne levés?
Gyarmati Gabriella: Bohus Zoltánról
Erdész Ádám: Majolenka
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű körüljárására képelemzések útján II.
Kiss Ottó: A giliszta és a kígyó
Szabó Tibor: Tavaszi minden
Kiss László: Első síelés
Grecsó Krisztián: Kerthelyiségre fel!
Elek Tibor: Primum vivere
Gyarmati Gabriella: Munkácsy Csabán és Colpachon
Erdész Ádám: Az ünnep színeváltozásai
Kiss Ottó: Matuzikné Amál berendezi
Szabó Tibor: Lőni a gépen a kékeket
Kiss László: Haza
Grecsó Krisztián:
Farsangi kiskáté
Elek Tibor: Konkrét halál
Erdész Ádám: Derelye és suvikszos csizma
Kiss Ottó: Az elviselhetetlen könnyűségről
Szabó Tibor: Miért kell egyáltalán verset írni?
Kiss László - Trip
Grecsó Krisztián - Hazai ízek
Elek Tibor- Ablak a kortárs magyar irodalomra

2009. január 26.
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Balassi műfordítói nagydíj 2019Több mint 40 kiadó az őszi Margó fesztiválonPesText Fesztivál szeptember végén Géczi János kapta a Salvatore Quasimodo költőverseny fődíját
Ütőér
Szabó T. Anna tárcái Szív Ernő tárcáiSzálinger Balázs tárcái Sándor Zoltán tárcái
Versek
Halmai Tamás versei Vörös István versei Farkas Wellmann Éva: Inferno Oláh András versei
Prózák
Kötter Tamás: BosszúvágyTóth Erzsébet: Én lettem volnaSzilasi László: Kései házasságHaász János: Apa csak egy volt
Kritikák
Levelek a magyar hétköznapokrólMúlt(kút)ba merülés - Oláh András verseskötetéről Kárpátalja, a halott földTúl a teljességen - a 361°-ról
Drámák
Darvasi László: Karády zárkájaAcsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pere
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA