Tárca






Erdész Ádám
942 kép




Otthon, saját városában legtöbb ember nem ér rá nézelődni, a részletekkel bíbelődni. Ki-ki a maga tempójában célirányosan halad valamerre, s a hosszú ideje jól ismert kulisszákra kevés figyelem jut. Leginkább a romlást lehet észrevenni, de aztán azt is megszokjuk, mintha a „rossz térnyerése” természetes lenne. Ha a véletlen folytán idegen szemmel pillantunk a sokszor látott utcákra és terekre, olykor azért meghökkenünk. Például, ha ritka vendégünknek igazi lokálpatrióta polgárként városunk nevezetességeit mutogatjuk. Egyebek közt a belvárosban álló réges-régi szállodát, s meséljük, hogy ki mindenki megfordult ott, és micsoda élet folyt valamikor a vastag falak között. Kik ülték körül az asztalokat, ha egy neves művész érkezett fellépésre, mi volt a szokásrend az új főispán beiktatása utáni banketteken, mi a választások idején, amikor kortestanyaként működött, és mekkora vagyonok cseréltek gazdát a kártyaszobában. No, nem a dzsentrik között, hanem a gyulai vásáron megjelent kupecek ferblicsatáiban. Már-már lelkesedni kezdünk, amikor vendégünk közbekérdez: Erre a kopott homlokzatú épületre gondolsz, a kínai lampionokkal és bambuszokkal a bejárat mellett? – Igen-igen arra, no, menjünk tovább.
A módszeres nézegetés – legyen szó sétáról vagy képekről – kimondott meglepetéseket tartogat. A véletlen úgy hozta, hogy egy könyv illusztrációs anyagának válogatásakor több estén keresztül képeket böngésztem Gyuláról. Először egy CD-n 942 Bagyinszki Zoltán-fotót, aztán másokét, s végül a régi képeslapokat, metszeteket, rajzokat. A könyvben Dürer jóvoltából Gyula és Nürnberg kerül egymás mellé. Rögtön meg is billent az egyensúly: az egyik oldalon alig-alig kellett a régi metszetek között kutatni, a mai fotók is visszavittek a középkorba, a Dürer házhoz, a 14–15. századi várfalak, kaputornyok, régi piacterek és templomok közé. A másik oldalon a korból egyetlen épület, a vár maradt meg. És ez is micsoda páratlan szerencse ezen a vidéken. – Vajon milyenek lennénk, milyen szellemiség venne körül bennünket, ha mi is nap mint nap elballaghatnánk azok mellett az ötvösműhelyek mellett, amelyekben a tekintélyes nürnbergi polgárrá lett földink, idősb Dürer Albert tanulta a mesterséget? Ő az első gyulai polgár, akinek ismerjük az arcát. Cs. Szabó László különleges láttató erővel kötötte össze a századokat, ha egy erdélyi városban talált egy gótikus vagy reneszánsz épületet, vagy legalább egy szögletet, olvasójával elhitette, hogy mi is éppen olyanok vagyunk, mint azok, akik nap mint nap ilyen épületekkel szegélyezett utcákon ballagnak a piacra. Sőt, ő még azt is el tudta hitetni, hogy esetenként mi olyanabbak vagyunk, hiszen 1933 után nem akarta, hogy kedvenc városainak lakói hasonlítsanak azokhoz, akik éppen a Dürer ház előtt sétáltak. Továbbfűzte hát a gondolatot, s oda jutott, hogy az európai humanizmus inkább megmaradhatott ott, ahol a tömeg nem vált a történelem formálójává. Ő volt az, aki jó restaurátor módjára múltunk töredékeit tudta úgy összeilleszteni, mintha a megmaradt mozaikok egy bámulatos egészet rejtenének. Milyen kár, hogy nemcsak a múlt kövei, hanem a nagy restaurátor gondolatai is elsüllyedtek az időben. Jó lett volna húszas éveinkben, úgy 1980 körül, egy olyan hetilapot olvasni, ahol a fontos vagy kevésbé fontos eseményeket Cs. Szabó vagy Szabó Zoltán kommentálja, de sajna azokat az írásokat, amelyek születésük pillanatában lettek volna a legfontosabbak, keményborítós klasszikusként ismerhettük meg.
A régi és új képek azt is pontosan mutatták, hogy miként merül alá a múlt, amikor nem a történelem radírja működik, hanem generációk folyamatosan írják felül az örökül kapott hagyatékot. A gyulai Németváros a 18. századi megtelepüléstől 1857-ig önálló volt. Az első térképes ábrázolások egy szigetet mutatnak: a Fehér-Körös ágai veszik körül a várost. Magyargyulára több méteres árkon átívelő hídon jutottak át. Az ötven évvel későbbi ábrázolásokról eltűnik az árok, később az egyik Körös-ág is. A környékén szőlők zöldellnek, a mélyebben fekvő meder pedig, horribile dictu, szeméttel, trágyával töltődik fel. A 19. század végén ugyanez a hely a társas élet egyik fő színtere. Pavilon, padokkal szegélyezett barátságos sétautak. Az egykori németvárosi városháza képei azt mutatják meg, hogy a valaha impozáns, kiemelkedő épület funkciójának vesztésével, a környezete léptékének megváltozásával miként zsugorodik, látszik egyre kopottabbnak. Történetek sora bontakozik ki a képekből, az egykori árendás kocsma, a Nap-kocsma metamorfózisok során ment át. Valaha itt a város borának megnyugtató kortyolgatása közben olvasták fel a frissen felszabadított jobbágyoknak Táncsics újságját, hogy azután a karcostól és a hallottaktól felderülve induljanak haza a keskeny pallójárdán.
Az egyik legérdekesebb pillanat az, amikor egy valaha fontos, időközben megkopott objektum az emlékezet helyévé válik. Felújítják, új funkciót kap, amelynek része az emlékeztetés. Az emlékeztetés mindazokra, akik a „szigetre” érkezett első letelepedőktől fogva itt éltek. Születik valami: közös emlék a múltról, ami feltétele annak, hogy legyen közös tervünk a jövőre.
Amúgy az elsőre végigfutott 942 képből egyik jobb, mint a másik: nem is tudom láttam-e valaha az Élővíz-csatorna partját és környékét olyan szépnek, mint ezeken a képeken. Elegáns részletek, apró intimitások, otthonosság. Egy-két bambusz ide vagy oda, különösen szép város a mi Gyulánk, igazán megérdemli, hogy ahol a múltból csak töredékek maradtak vagy a nagy radír működött, amúgy Cs. Szabó László módjára restauráljuk a róla alkotott képet.









Kapcsolódó:

Kiss Ottó: A másik ország
Grecsó Krisztián: Családi csomagolás
Szabó Tibor: Alibi
Kiss László: Megtudja a halálhírt
Elek Tibor: Szavak, a magasban
Gyarmati Gabriella: Képzőművészeti kiállítások (...)
Erdész Ádám: Egy szelet közelmúlt
Grecsó Krisztián: Hungarusz-tudat
Szabó Tibor: Valami a télről
Kiss László: Rókázás
Elek Tibor: Siket irodalom?
Gyarmati Gabriella: Kohán és a "szoc. reál"
Erdész Ádám: Gercsó Krisztián: Nagymama ajándékba
Kiss Ottó: Ati és a holdvilág - Esti mese
Szabó Tibor: Testvérek, barátok
Kiss László: Őfelsége pincére
Gyarmati Gabriella: Csernus Tibor festményei először Békés megyében
Erdész Ádám: Bányászlámpa a templomkertben
Elek Tibor: 110 éve született Sinka István
Kiss Ottó: Feszt Berlin
Grecsó Krisztián: Főnökösdi
Kiss László: Fesztkörkép
Elek Tibor: Magyaróra
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű körüljárására képelemzések útján III.
Kiss Ottó: Mondta Feri
Szabó Tibor: Hámori Bianka hiába első
Grecsó Krisztián: Mínusz egy halál
Elek Tibor: Horgász irodalom
Erdész Ádám: Kolozsvártól Szegedig
Kiss Ottó: Nyári medveségek
Szabó Tibor: Fenekező angyalozás - eredményesen
Kiss László: A térképnek háttal
Grecsó Krisztián: Egy koldus adósa
Elek Tibor: Kívülállás vagy benne levés?
Gyarmati Gabriella: Bohus Zoltánról
Erdész Ádám: Majolenka
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű körüljárására képelemzések útján II.
Kiss Ottó: A giliszta és a kígyó
Szabó Tibor: Tavaszi minden
Kiss László: Első síelés
Grecsó Krisztián: Kerthelyiségre fel!
Elek Tibor: Primum vivere
Gyarmati Gabriella: Munkácsy Csabán és Colpachon
Erdész Ádám: Az ünnep színeváltozásai
Kiss Ottó: Matuzikné Amál berendezi
Szabó Tibor: Lőni a gépen a kékeket
Kiss László: Haza
Grecsó Krisztián:
Farsangi kiskáté
Elek Tibor: Konkrét halál
Erdész Ádám: Derelye és suvikszos csizma
Kiss Ottó: Az elviselhetetlen könnyűségről
Szabó Tibor: Miért kell egyáltalán verset írni?
Kiss László - Trip
Grecsó Krisztián - Hazai ízek
Elek Tibor- Ablak a kortárs magyar irodalomra

2008. február 29.
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Versíró pályázatot hirdet a StarbucksÁllami díjak a nemzeti ünnepen – 2020Kárpát Körút 1.0Az Aegon Irodalmi Díj esélyesei
Ütőér
Szív Ernő tárcáiSzálinger Balázs tárcái Sándor Zoltán tárcáiSzabó T. Anna tárcái
Versek
Beck Tamás verseiSzilágyi András verseiPál Dániel Levente: Isten esteNádasdy Ádám versei
Prózák
Márton László: RudiMolnár Lajos: Hülye egy történetKiss Benedek: (Az Élettöredékekből)Tallér Edina: Időzítő
Kritikák
A lélekvándorlás plakátmagányaHazudni magunknak történelmetKis magyar rendszergazdák – Bödőcs Tibor könyvéről Végeláthatatlanul - Nevezd csak szeretetnek
Drámák
Csík Mónika: Az ember tragédiája - Nyolc és feledik színDarvasi László: Karády zárkájaAcsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A Szellemúrnő
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum
Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA