Tárca






Kiss László
Megtudja a halálhírt


„Egy lány miatt, ki elhagyott”
(Magna Cum Laude)

Amikor Szindbád úr, immáron ezer- és még néhányszáz évesen, ismét a városkába érkezett, amely hajdani kalandjainak, emlékezetes tanóráinak, legendás futballmeccseinek, a Körös-vidéki erdőben tett sötétedésbe nyúló kirándulásainak, bolondulásig szeretett utcácskáinak: zavaros emlékeinek melegen dédelgetett színhelye volt, s amelyről a dicső Hrabal úr is több ízben megemlékezett, jóllehet nem volt tudatában, hogy sebtében lejegyzett sorai az apró alföldi oázist, Gyulát formálják újra a nyűrágta írógép kalimpáló karjai közül kibukó dohánysárga papiroson – amikor tehát Szindbád úr ismét hazaérkezett, s megtudta a halálhírt, első indulatában a közeli gimnázium leánykollégiuma felé vette az irányt. Langyos csend volt, téli szünet utáni.
Vajon mennyit ér egy átizgult érettségi vizsga, s mennyit egy hasznos tapasztalatokban gazdag külföldi tanulmányút. Vajon miről árulkodik egy karácsonyi ajándék, amelyet nem vesz át címzettje. És miről egy asztalon feledett leckekönyv, melynek utolsó rubrikáiba már soha nem kerülnek bele az érdemjegyek. Ilyeneken tűnődött Szindbád úr.
A park tölgyfáinak ágai közül előkúszó napfényhez igazította útját. Kegyelmesnek mutatta magát az új esztendő első néhány napja, akár egy Krúdy-regény halálos beteg madame-ja, aki parfümtől illatos szalonjában szamovárban forralt teát kínál a kártyaasztal körül pöfékelő vendégeinek, kik nem átallnak hamiskásan kacsintani, valahányszor a bóbitás komorna lehorgasztott fővel a társalgóba lép. Az árván maradt hószeplők szégyenlősen árulkodtak arról, milyen karácsonyt ünnepelt az a kevéske lélek, aki életét ehhez az aprócska településhez kötötte. A kollégium kerengőjének párkányán macska ugrott, a garázssor mögötti játszótéren varjak tapicskolták a sarat. A gimnázium felől bekanyarodó ételszállító-furgon Szindbád úr közelébe érve fölgyorsult, s kivágódott a zeneiskola előtti útra. Nyomában idegesen fröcskölt a piszkos hólé.
Egyenesen szembefutott vele a halálhír, s átkulcsolva a nyakát, mellkasára fonódott, akár gyermek anyja kebelére.
Hiszen mindent meg lehet szokni, jutott eszébe egy finom tárca, régről. Meg lehet szokni a hóba fulladt Körös-vidéki erdő tar fái közt bukdácsoló őz látványát, és meg a zúzmarától fénylő gátoldalon szaladgáló nyulakét, ahogy meg lehet szokni a január beköszöntével ragacsossá váló dűlőutakat és az ürességtől kongó kanálisok kellemetlen szagát. Mert meg lehet szokni azt, ha a lány, akit örökkévalónak ítéltünk, egy forró délutánon azzal áll elő: tekintsük semmisnek a létezését, ahogy meg lehet szokni azt is, ha ugyanő egy forró délutánon lesütött szemmel újra ajtónkban áll. Meg lehet szokni, ha megcsalnak, kifosztanak és átvernek. Meg lehet, ha besároznak és megaláznak. Meg, ha nem vesznek rólunk tudomást. De dédszüleink fölpúpozott nagyágyát, az udvar végébe tákolt füstölő csöndes elrothadását, a kamra polcán sorakozó paradicsomlevek lassú besavanyodását, azt nem lehet megszokni. Az asztalon feledett árva leckekönyv látványát, azt sem lehet megszokni. Ezt a furcsaságot, ezt a voltnincset, ezt nem lehet. A halált, a kurva anyját, nem lehet megszokni.
A leánykollégium kapujában Szindbád úr megtorpant, s bár eltökélt szándéka volt, nem nyomta meg a kapucsengő apró gombját. Odabent mozgást észlelt, de meg volt győződve, hogy csupán a szeme káprázik. Bárhogy meresztgette, a kapuzatba vágott üvegen kirajzolódó homályos folton kívül egyebet nem látott.
Percekig zavartan ácsorgott.
Ó, nyomorult élet! Sóhajtott egykor Móricz Zsiga bácsi.
Erre gondolt Szindbád úr a leánykollégium kapujában, mielőtt ismét visszafelé vette volna az irányt, mielőtt ismét végleg elsötétült.





Kapcsolódó:

Elek Tibor: Szavak, a magasban
Gyarmati Gabriella: Képzőművészeti kiállítások (...)
Erdész Ádám: Egy szelet közelmúlt
Grecsó Krisztián: Hungarusz-tudat
Szabó Tibor: Valami a télről
Kiss László: Rókázás
Elek Tibor: Siket irodalom?
Gyarmati Gabriella: Kohán és a "szoc. reál"
Erdész Ádám: Gercsó Krisztián: Nagymama ajándékba
Kiss Ottó: Ati és a holdvilág - Esti mese
Szabó Tibor: Testvérek, barátok
Kiss László: Őfelsége pincére
Gyarmati Gabriella: Csernus Tibor festményei először Békés megyében
Erdész Ádám: Bányászlámpa a templomkertben
Elek Tibor: 110 éve született Sinka István
Kiss Ottó: Feszt Berlin
Grecsó Krisztián: Főnökösdi
Kiss László: Fesztkörkép
Elek Tibor: Magyaróra
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű körüljárására képelemzések útján III.
Kiss Ottó: Mondta Feri
Szabó Tibor: Hámori Bianka hiába első
Grecsó Krisztián: Mínusz egy halál
Elek Tibor: Horgász irodalom
Erdész Ádám: Kolozsvártól Szegedig
Kiss Ottó: Nyári medveségek
Szabó Tibor: Fenekező angyalozás - eredményesen
Kiss László: A térképnek háttal
Grecsó Krisztián: Egy koldus adósa
Elek Tibor: Kívülállás vagy benne levés?
Gyarmati Gabriella: Bohus Zoltánról
Erdész Ádám: Majolenka
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű körüljárására képelemzések útján II.
Kiss Ottó: A giliszta és a kígyó
Szabó Tibor: Tavaszi minden
Kiss László: Első síelés
Grecsó Krisztián: Kerthelyiségre fel!
Elek Tibor: Primum vivere
Gyarmati Gabriella: Munkácsy Csabán és Colpachon
Erdész Ádám: Az ünnep színeváltozásai
Kiss Ottó: Matuzikné Amál berendezi
Szabó Tibor: Lőni a gépen a kékeket
Kiss László: Haza
Grecsó Krisztián:
Farsangi kiskáté
Elek Tibor: Konkrét halál
Erdész Ádám: Derelye és suvikszos csizma
Kiss Ottó: Az elviselhetetlen könnyűségről
Szabó Tibor: Miért kell egyáltalán verset írni?
Kiss László - Trip
Grecsó Krisztián - Hazai ízek
Elek Tibor- Ablak a kortárs magyar irodalomra

2008. január 27.
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Ütőér
Vári Fábián László tárcáiMolnár Krisztina Rita tárcái Bék Timur tárcáiKarácsonyi Zsolt tárcái
Versek
Tatár Sándor verseiHorváth Eve: Margarita! Darvasi László: Vidám mondatok III.Csillag Tamás versei
Prózák
Légrádi Gergely novellái Géczi János: EzeregyéjszakaBenedek Szabolcs: Az Arany Alma héjaDarvasi László: Egy tehén halála
Drámák
Csík Mónika: Az ember tragédiája - Nyolc és feledik színDarvasi László: Karády zárkájaAcsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A Szellemúrnő
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum
Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA