Tárca





Szabó Tibor
Kisnapló. Fiamnak




Apád az ablakban könyököl naphosszat. Esténként langyos vizekben üldögél, erős szeszt iszik az éji munkához, nem remél, álmában csönget egy picit. Nagy igazságok tudója. Három nagy igazságot tud apád. Hogy semmi se egyszerű, hogy nincs ezzel mit tenni. Ez kettő. És bennük, rejtve ott a harmadik. Hogy becsületen nem lehet boldogságot venni. Majd rájössz.

Apád szarik a világra, tévét nem néz, nem lottózik, lángot nem lehel deres ágra. Visszafelé jár, mint a bolondóra. A fej nélküli lovas az iskola moziban. Apád árulta a belépőt a gyerekeknek, hatodikos volt, és Szilágyi Bea kezébe olyan jegyet adott, hogy közvetlenül mellette üljön a sötét teremben. 1987, Szilágyi Bea a vágyak netovábbja, mellek királynője, a belső felindulás forrása. Apád készült feleségül venni azt a királynőt, gyereket akart csinálni neki, virágot ültetni a közös ház elé, de legalábbis felnyúlni a blúza alá a film alatt. Annyira félek, súgta Szilágyi Bea apád fülébe, a szeme csillogott, a vásznon egy gyolcsokba csavart, letépett fejű hulla ült a nyeregben. Apád átölelte akkor a félőst az egyik kezével, miközben a másikat csúsztatta felfelé a kislány hasán, és reszketett az a kéz, pedig vagy négyszer látta már a halott hőst meg a lovát. A mellre nem emlékszik már apád. Hogy milyen volt. Csak arra, hogy érezte egy másik ember szívének a dobogását, ta-tak-ta-tak-ta-tak-ta-tak. Szapora kicsi kalapács. Soha ilyet korábban. Aztán Szilágyi Bea eltűnt valahová, ténylegesen is, meg apád gondolataiból is elpárolgott, nem volt fontos többé, feleségül se akarta már. Furcsa ez. Nem apád a furcsa. Hanem, hogy elmúlnak a dolgok. Azok is, amik azt ígérik, hogy nem múlnak el soha. Majd rájössz.

Apád a gép előtt ült azon a nyári estén, levelekre válaszolt, a fejét vakarta, próbált úgy csinálni, mintha dolgozna, miközben te már aludtál. Anyád vasalt. Csorogtak a könnyei. A vasalódeszka mellett ült, meredt maga elé, a forró teflon sistergett néha. Meg is lehet bocsájtani, mondta anyád bőgős hangon. Akkor apád felnézett a képernyőről, a masnis tipegőt figyelte, ami a deszkán feküdt kiterítve, vasalatlan. Nem tudta, mit mondhatna. Mert van, amikor az ember nem akarja, hogy megbocsássanak neki. Majd rájössz.

Apádnak sokszor fáj a gyomra újabban. Akkor is, ha nem rád gondol. Anyád úgy mondaná, hogy emésztési panaszai vannak, de apád nem orvos, nem mondja úgy, sehogy se mondja, csak nyög nagyokat, amikor görcsbe rántja valami rossz nyavalya belül azt az izét, nagyon szar, gyógyszert is szedett rá apád évekig, meg egyszer lenyelt egy kibaszott vastag gumicsövet, hogy bele tudjanak kukucskálni oda, ahol a görcs szokott lenni, akkor majdnem megfulladt apád, konkrétan úgy érezte magát, mint akit karóba húztak fejtől kezdve, taknya, nyála folyt egybe, a szeme könnyezett, az öklendezéstől hullámzott mindene. A festett hajú doktornő pedig szigorúan csak annyit mondott apádnak, hogy ne rángassa a fejét, mert az akadályozza a vizsgálatot, nem látja rendesen a képet. Apád vonaglott az asztalon, a halált próbálta elkerülni, és később megtudta a festett hajútól, hogy eléggé nagy baj van. Egy szondát kéne ledugni a görcshöz, amit apád orrán keresztül vezetnének lefelé, három napig járni-kelni az orrból kilógó dróttal, az övre lehet csatlakoztatni a készüléket, amibe a drót bele, de nem fájdalmas, mondta a festett, sokszor csinálják, megmér valami értéket, meg a görcs oka is kiderülne talán. És apád erre udvariasan bólintott, hogy persze, érti, legyen, nincs ezzel mit tenni – aztán nem ment többé vissza abba a rendelőbe. És apádnak azóta is kurvára fáj a gyomra, rándul össze icipici gombóccá, miközben olyan hangot ad, hogy grhhhhhhhhhkkkkkkkrrrraaaaaaahhhhh, a világ forogni kezd néhány másodpercig attól a hirtelen fájástól, meg egyébként se szereti apád, ha hangok jönnek ki a belsejéből, mert az olyan hülye dolog. Be kellene vállalni a szondát, a festett nőt. Egyébként jó nő lehetett fiatal korában, olyan, mint most anyád, és látta apád a bugyiját a köpenyen keresztül, nem az anyádét (azt is), ezek a kórháziak soha nem vesznek a fehér alá semmit, télen se, taknyon-nyálon keresztül látta apád, lila bugyi volt, kevéssé érdekelte, pedig biztos azért mutatják a seggüket a doktornők, hogy legalább valami kellemes is legyen az ilyen rohadék helyzetekben. Majd rájössz.

Apádnak eszébe szokott jutni, hogy majd megtanulsz olvasni, ha nagyobb leszel. Hogy mi lesz akkor. Hogy mit fogsz gondolni. Ha majd elolvasod, amiket apád írni szokott. Ha meglátod majd a lényeget. Hogy apád egy szar ember. Persze, nem meglátás kérdése az ilyen. Ténykérdés. Vannak, akiknek ez a sorsuk. Hogy szar emberek legyenek. Majd rájössz.

Apád az ablakban könyököl naphosszat, rád gondol sokat, a nyári estére, amikor ott hagyott téged anyáddal egy vidéki házban, a gyomrát masszírozza, és közben mondogatja magának, hogy különbözik Istentől. Miben különbözik apád Istentől? A különbség jól látható. Isten mindenhol ott van. Apád viszont szintén mindenhol ott van, csak ahol te vagy – ott nincs.





Összes munkatársi tárca:

Kiss Ottó: Az elmerült kert (II.)
Kiss László: Búcsúzó
Elek Tibor: A pályakezdés zavarai
Gyarmati Gabriella: A Munkácsy-életmű... VI.
Erdész Ádám: Húsz év után
Grecsó Krisztián: Érkezési oldal
Kiss Ottó: Az elmerült kert (I.)
Kiss László: Valami a fülnek
Szabó Tibor: azonosító: vendég; jelszó: nyugalom
Elek Tibor: Volt neki egy talapalatnyi földje
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű körüljárására képelemzések útján V.
Grecsó Krisztián: Don Quijote ebédel
Erdész Ádám: Egy elfeledett párbeszédről
Kiss László: A harmadik év
Kiss Ottó: Esztergom felett az ég
Szabó Tibor: Nyilatkozat
Elek Tibor: Szabadság(Ir)ód(i)a
Grecsó Krisztián: Kopogós viharsarki jelleg
Gyarmati Gabriella: Kohán György kiállítása
Erdész Ádám: Egy alföldi polgárház kapuja mögött
Elek Tibor: A békési szonettkirály
Szabó Tibor: Rövidítés
Kiss László: Második síelés
Kiss Ottó: Irgalom
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű (...) 5.
Grecsó Krisztián: Tánciskola
Szabó Tibor: Lesszdenziorou
Elek Tibor: Noé bárkája felé
Kiss László: A temetés
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű (...) 4.
Erdész Ádám: 942 kép
Kiss Ottó: A másik ország
Grecsó Krisztián: Családi csomagolás
Szabó Tibor: Alibi
Kiss László: Megtudja a halálhírt
Elek Tibor: Szavak, a magasban
Gyarmati Gabriella: Képzőművészeti kiállítások (...)
Erdész Ádám: Egy szelet közelmúlt
Grecsó Krisztián: Hungarusz-tudat
Szabó Tibor: Valami a télről
Kiss László: Rókázás
Elek Tibor: Siket irodalom?
Gyarmati Gabriella: Kohán és a "szoc. reál"
Erdész Ádám: Gercsó Krisztián: Nagymama ajándékba
Kiss Ottó: Ati és a holdvilág - Esti mese
Szabó Tibor: Testvérek, barátok
Kiss László: Őfelsége pincére
Gyarmati Gabriella: Csernus Tibor festményei először Békés megyében
Erdész Ádám: Bányászlámpa a templomkertben
Elek Tibor: 110 éve született Sinka István
Kiss Ottó: Feszt Berlin
Grecsó Krisztián: Főnökösdi
Kiss László: Fesztkörkép
Elek Tibor: Magyaróra
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű körüljárására képelemzések útján III.
Kiss Ottó: Mondta Feri
Szabó Tibor: Hámori Bianka hiába első
Grecsó Krisztián: Mínusz egy halál
Elek Tibor: Horgász irodalom
Erdész Ádám: Kolozsvártól Szegedig
Kiss Ottó: Nyári medveségek
Szabó Tibor: Fenekező angyalozás - eredményesen
Kiss László: A térképnek háttal
Grecsó Krisztián: Egy koldus adósa
Elek Tibor: Kívülállás vagy benne levés?
Gyarmati Gabriella: Bohus Zoltánról
Erdész Ádám: Majolenka
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű körüljárására képelemzések útján II.
Kiss Ottó: A giliszta és a kígyó
Szabó Tibor: Tavaszi minden
Kiss László: Első síelés
Grecsó Krisztián: Kerthelyiségre fel!
Elek Tibor: Primum vivere
Gyarmati Gabriella: Munkácsy Csabán és Colpachon
Erdész Ádám: Az ünnep színeváltozásai
Kiss Ottó: Matuzikné Amál berendezi
Szabó Tibor: Lőni a gépen a kékeket
Kiss László: Haza
Grecsó Krisztián:
Farsangi kiskáté
Elek Tibor: Konkrét halál
Erdész Ádám: Derelye és suvikszos csizma
Kiss Ottó: Az elviselhetetlen könnyűségről
Szabó Tibor: Miért kell egyáltalán verset írni?
Kiss László - Trip
Grecsó Krisztián - Hazai ízek
Elek Tibor- Ablak a kortárs magyar irodalomra

2008. október 26.
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Versíró pályázatot hirdet a StarbucksÁllami díjak a nemzeti ünnepen – 2020Kárpát Körút 1.0Az Aegon Irodalmi Díj esélyesei
Ütőér
Szív Ernő tárcáiSzálinger Balázs tárcái Sándor Zoltán tárcáiSzabó T. Anna tárcái
Versek
Beck Tamás verseiSzilágyi András verseiPál Dániel Levente: Isten esteNádasdy Ádám versei
Prózák
Márton László: RudiMolnár Lajos: Hülye egy történetKiss Benedek: (Az Élettöredékekből)Tallér Edina: Időzítő
Kritikák
A lélekvándorlás plakátmagányaHazudni magunknak történelmetKis magyar rendszergazdák – Bödőcs Tibor könyvéről Végeláthatatlanul - Nevezd csak szeretetnek
Drámák
Csík Mónika: Az ember tragédiája - Nyolc és feledik színDarvasi László: Karády zárkájaAcsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A Szellemúrnő
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum
Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA