Tárca





Kiss László
Valami a fülnek



Panasz az emberekre

Fontos és szomorú tapasztalat, ezért föltétlen közölnünk kell, hogy különféle házibulikban végrehajtott zenei kísérleteink eredményei szinte kivétel nélkül arról tanúskodnak: az emberek jelentős része nem szereti a durva metálzenét. Nem, hogy nincs ínyére, de elviselni is nehezére esik. A döbbenetes – mindamellett szűklátókörűségre valló – intolerancia legszembetűnőbb megnyilvánulása a kábel ideges kihúzása a bömbölő hangfalból, hajnalban.
Van bizonyos előéletünk a szakmában. Egy időben életcélként tűztük ki magunk elé, hogy – többnyire hívatlan – vendégként rendet tegyünk egy-egy összejövetelen, ami az ott játszott zenét illeti. Ezt sokan tulajdon partijuk tönkretételeként, mi több, méltóságuk besározásaként élték meg, gőgösen elvonulva a konyhába vagy a nappaliba, nem egyszer hangot adva elégedetlenségüknek.
Ez a zene szar, így ők.
Ez a zene gyönyörű, így mi.
Megjegyzendő, az évek során higgadtabbá váltunk. Mostanság megvárjuk, amíg mindenki kellően kiszórakozza magát, majd nyugovóra tér, és csak ezután lépünk akcióba. Meglátásunk szerint ezt méltányolni volna illendő, de gesztusunk legtöbbször ugyanúgy ez elutasítás rigorózus reakcióit váltja ki a jelenlévőkből.
Van még mit tenni ebben az országban, nem középiskolás fokon.


Vigyázzunk a nőkkel!

Korda György, a magyar könnyűzenei élet Krúdy Gyula bácsija (és Uhrin Benedek?) nem átall időnként bizonyos meglepetésekkel előrukkolni. Néhány évvel ezelőtti durranásszerű comebackje, oldalán évről évre fiatalabb párjával, később a különféle fesztiválokon (SZIN, Sziget) aratott viharos sikerek olyan természetessé tették előfordulását a honi médiában, hogy már hollandiai drogkóstolása se megy unikumszámba.
Maradván tételmondatunknál: a jó művészember bármikor képes meglepni hívét.
A cinikus hangulatban lévő királyi televízió valamely könnyű tavaszi éjszakán közzétette a táncdalénekes egy harminc év előtti klipjét. A Haver, a nőkkel jól vigyázz! című opus igazi magyar temperamentumú darab a hetvenes évekből: lendületes vonalvezetés, könnyed prozódia, sallangmentes tónus. A kisfilmben Gyuri bácsi előbb függőágyon ringatózva dalol, majd némileg túlozva – A habokból kiemelkedő Korda – Zwackreklám-alakként bukik föl egyetlen tengerünkből (ekkoriban magyar ember nem mehetett külföldre). Vállát és felkarját szőrtetoválás borítja. A klip végén kemping biciklin menekül a lerázhatatlan nők elől, ám közben, akár Orpheusz, hátrapillant; ilyet nem szabad – természetes, hogy elvágódik. A csajok keresztbe-kasul rajta, megannyi Vénusz születése.
És mi, basszus, nézünk végig magunkon, ebben az évben születtünk.


Hangverseny

Mindannyiunk kedvence, a stand up comedy (egyelőre) koronázatlan hazai királya, Bödőcs Tibor a napokban (három hónapja, vagy hat – de hány hét a világ?!) azt találta mondani az ilyesmire fogékony közönségnek, hogy az ő falujában olyan pálinkát főznek, már előtte hányni kell.
Hogy mi köze mindennek John Lennonhoz? Nos, hetek (öt hónap) óta nem bírunk lejönni a cuccról. Hallgatván szeretett Jánosunk gyanúsan békési, karcos szilvapálinkán nevelkedett hangját, elfog bennünket a nosztalgia göthös kétségbeesése. Tvisztel a sok kis zacc a garatban.
Hülyére ittasulva vágyjuk a hajdani udvart, az udvar végében megbúvó fásszínt, a fásszín hátuljából nyíló kamrát, melynek mélyén egykor literszám (három feles) pakoltuk arcunkba a páleszt, hallatszott a loccsanás a garaton. Közben John Lennon énekel – a művház sarkába metszett homályos tükörben apáink ropják, a pulzusszám növekedése nyomán anyáink fejéről kis híján leesik a konty.
Ilyen nagy mifelénk mostanában a szomorúság. Reggelente biciklis emberek húznak el a házunk előtt, mindenki integet a saját kapujában. Oh, yes, wait a minute, Mr. Postman.
Gurul az életvíz lefelé, akár a hibátlanul megküldött tekegolyó. Verseny ez, a javából. Az esélykiegyenlítő győztese napokig (daktilusban mondom el) ingyen kapja a szeszt.
Dobogón a szív.


Pecazene
(pedagógiai vígkeserv)


Tanár-féle viszonya a nyárhoz: különös. Megkönnyebbült sóhaj a hosszúra nyúlt színdarab befejeztével. A bizonyítványosztás utáni állapot szalonnasütéses-borozós bája.
(Mit pattogol, ott van nektek [Nektek?] három hónap nyári szünet! Ott? Hol?)
Békésebb vizekre evezve, el kell ismerni: első nyári horgászatunkkor dolby surround-ban nyomatja a vízpart s környéke. Bal fülünkbe békák fuvoláznak (weöreses az ég alja), jobb fülünkben a tücskök citerazenéje. Szép nyári este. Hangszer a természet, élő oszlop benne minden egyes ember.
Árnyékunk sötét felkiáltójelként vetül a vízre. Horgászni ugyanis néha nehéz. A fára felakadt végólmos szereléket iparkodunk nem saját türelmetlenségünk és fáradtságunk számlájára írni – a horog karójába húzott csalihal bosszújaként teszünk róla említést, ha kérdik. Bokáig vízbe csúszni részegen szoktak, nekünk ártalmatlan szituációban (haltartó szák átöblítése) is sikerül. Már tényleg csak a hármashorog-piercing hiányzik.
Valahol felbőg egy kikötött tehén. A közelgő vihar ideges ritmusára a szemközti bokrok eszeveszetten karmolásszák a semmit, a fel-feltámadó szél végigsepri az erdőt.
Ilyen hangversenyek vannak arrafelé, amerre egykori voltunk, önmagunk égi mását kutatjuk – minek, tényleg minek ide SZIN, Sziget vagy bármi.

 





Összes munkatársi tárca:

Szabó Tibor: azonosító: vendég; jelszó: nyugalom
Elek Tibor: Volt neki egy talapalatnyi földje
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű körüljárására képelemzések útján V.
Grecsó Krisztián: Don Quijote ebédel
Erdész Ádám: Egy elfeledett párbeszédről
Kiss László: A harmadik év
Kiss Ottó: Esztergom felett az ég
Szabó Tibor: Nyilatkozat
Elek Tibor: Szabadság(Ir)ód(i)a
Grecsó Krisztián: Kopogós viharsarki jelleg
Gyarmati Gabriella: Kohán György kiállítása
Erdész Ádám: Egy alföldi polgárház kapuja mögött
Elek Tibor: A békési szonettkirály
Szabó Tibor: Rövidítés
Kiss László: Második síelés
Kiss Ottó: Irgalom
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű (...) 5.
Grecsó Krisztián: Tánciskola
Szabó Tibor: Lesszdenziorou
Elek Tibor: Noé bárkája felé
Kiss László: A temetés
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű (...) 4.
Erdész Ádám: 942 kép
Kiss Ottó: A másik ország
Grecsó Krisztián: Családi csomagolás
Szabó Tibor: Alibi
Kiss László: Megtudja a halálhírt
Elek Tibor: Szavak, a magasban
Gyarmati Gabriella: Képzőművészeti kiállítások (...)
Erdész Ádám: Egy szelet közelmúlt
Grecsó Krisztián: Hungarusz-tudat
Szabó Tibor: Valami a télről
Kiss László: Rókázás
Elek Tibor: Siket irodalom?
Gyarmati Gabriella: Kohán és a "szoc. reál"
Erdész Ádám: Gercsó Krisztián: Nagymama ajándékba
Kiss Ottó: Ati és a holdvilág - Esti mese
Szabó Tibor: Testvérek, barátok
Kiss László: Őfelsége pincére
Gyarmati Gabriella: Csernus Tibor festményei először Békés megyében
Erdész Ádám: Bányászlámpa a templomkertben
Elek Tibor: 110 éve született Sinka István
Kiss Ottó: Feszt Berlin
Grecsó Krisztián: Főnökösdi
Kiss László: Fesztkörkép
Elek Tibor: Magyaróra
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű körüljárására képelemzések útján III.
Kiss Ottó: Mondta Feri
Szabó Tibor: Hámori Bianka hiába első
Grecsó Krisztián: Mínusz egy halál
Elek Tibor: Horgász irodalom
Erdész Ádám: Kolozsvártól Szegedig
Kiss Ottó: Nyári medveségek
Szabó Tibor: Fenekező angyalozás - eredményesen
Kiss László: A térképnek háttal
Grecsó Krisztián: Egy koldus adósa
Elek Tibor: Kívülállás vagy benne levés?
Gyarmati Gabriella: Bohus Zoltánról
Erdész Ádám: Majolenka
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű körüljárására képelemzések útján II.
Kiss Ottó: A giliszta és a kígyó
Szabó Tibor: Tavaszi minden
Kiss László: Első síelés
Grecsó Krisztián: Kerthelyiségre fel!
Elek Tibor: Primum vivere
Gyarmati Gabriella: Munkácsy Csabán és Colpachon
Erdész Ádám: Az ünnep színeváltozásai
Kiss Ottó: Matuzikné Amál berendezi
Szabó Tibor: Lőni a gépen a kékeket
Kiss László: Haza
Grecsó Krisztián:
Farsangi kiskáté
Elek Tibor: Konkrét halál
Erdész Ádám: Derelye és suvikszos csizma
Kiss Ottó: Az elviselhetetlen könnyűségről
Szabó Tibor: Miért kell egyáltalán verset írni?
Kiss László - Trip
Grecsó Krisztián - Hazai ízek
Elek Tibor- Ablak a kortárs magyar irodalomra

2008. szeptember 01.
Csík Mónika tárcáiKiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Farkas Wellmann Éva: Akit nem találszFarkas Arnold Levente: Ywon KerépolMolnár Lajos verseiGéczi János versei
Zsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalan
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png