Tárca





Kiss László
Zempléni vitézkedés





                                                                                                  az ezredeshez

    Nem Pesten történt, amit mostan elmesélek neked. Ott ilyen regényes dolgok nem történnek.

    A Zemplénben kóboroltam a közelmúltban.

    A törmelékes regéci várról letekintve térkép a táj, akárha a történelem mélységes mélynek mondott kútjába bambulna bele az érdeklődő. Rákóczi Ferenc és megannyi kora újkori vitéz nyomdokain lépdeltem a huzatos csontvázban, fázós szeptembervég volt, fölborzolt hajam – mint a versben a költőét – a szél fürösztötte hűsen.

    Ahogy a szikkadt, széltépte falakba vágott sötét kapu s vele a históriás, kardcsörgetős nagymúlt magába szippantott, megilletődve gondoltam katonaéveimre.

    Illetve és vagyishogy: nekem nem voltak olyanjaim.

 

    Általános iskolában még őszinte ember voltam: délelőttönként a napfényes udvaron sétálgatva minden osztálytársamat elkápráztattam, hogy látható fáradtságomnak nem a késő éjjeli – titkos – tévénézés az oka, ó, dehogy. Ugyan szóra sem érdemes, de szívesen elmondom, hogy éjszakáim túlnyomó részét háborúban töltöm, ezért kések rendszeresen matekról – csak az másfél óra, amíg reggel édesapám kimasszírozza elmacskásodott lábaimból a könyörtelen hadviselés fáradalmait. Alapvető fegyvernemem a vállról indítható rakéta, hencegtem Réka nevű szerelmemnek, de a lövészárkon átugrást is simán bevállalom.

    Már akkor tisztában voltam vele, hogy egy majdani osztálytalálkozón be fogom vallani: mindez hazugság volt. Mért ne legyek tisztességes?

    Az igazsághoz ugyanakkor hozzátartozik: egyetlen tétova alkalommal velem is próbálkozott hazám.

A sorozásról értesítő papírt alapvető személyiségi jogaimat brutálisan sértő dokumentumként értelmeztem. Amikor az egészségügyi vizsgálatot levezénylő orvosdoktor csatos körömcipőben perdült elő, s kedvesen szobácskájába invitált egy ijesztőre melírozott srácot, szagot fogtam, gyanúm lett. Már csak a pszichológusban bízhattam. Kérdésére, mért nem akarok katona lenni, egyértelműnek hitt választ adtam: irodalom, lélek, igazság. Erre pályát tévesztett színészként kezdett óbégatni, s hozzá kalimpált a karjával: „Vitézek, mi lehet e széles föld felett szebb dolog az végeknél”. Felpattantam, és maradék néptánctudásom összeszedve csapkodtam a lábszáram: „A jó lovas katonának, be jól vagyon dolga”. Erre hörgésbe és öklendezésbe váltott. Az asszisztense vert belé lelket. De ezt már nem láttam.

 

    Jut eszembe: a regéci torzó lábánál terül el Mogyoróska, a csinos kis település. Hetvenen lakják, bár a lélekszámot nem merném megtippelni. Tíz éve, arra jártában, egykori osztálytársam, Csabi – biztos, ami biztos – negyvenhárom óvszert vitt magával, hátha. Hát, nem.

    Megjegyzem, láttam elterülni egy környékbeli komaurat is, de ő épp egy pincéből kotorta föl magát.

 

    Ezek után joggal kérdezheted, hogyan úsztam meg végül a besorozást. Nos, banális, minden izgalomtól mentes befejezése ez honvédelmi pályafutásomnak.

    A lélektani affér után pánikszerű gyorsasággal érkezett az elutasító válasz. A laktanya környékére se!

Mellékletben egy fürdőruhás kép a dokiról.

(Mért legyek én tisztességes?)


 





Összes munkatársi tárca:

Kiss Ottó: Az elmerült kert (IV.)
Elek Tibor: Magyar is, meg kultúra is
Gyarmati Gabriella: Péreli Zsuzsa kiállítása
Erdész Ádám: Repkény
Grecsó Krisztián: Akár a tévében
Szabó Tibor: Kisnapló. Fehér()folyás
Kiss László: Totti és én
Gyarmati Gariella: Gera Katalinról
Kiss Ottó: Az elmerült kert (III.)
Kiss László: Az én történelmem
Erdész Ádám: Az elhallgatott múlt nyomában
Grecsó Krisztián: Nők, szöcskék
Szabó Tibor: Kisnapló. Fiamnak
Kiss Ottó: Az elmerült kert (II.)
Kiss László: Búcsúzó
Elek Tibor: A pályakezdés zavarai
Gyarmati Gabriella: A Munkácsy-életmű... VI.
Erdész Ádám: Húsz év után
Grecsó Krisztián: Érkezési oldal
Kiss Ottó: Az elmerült kert (I.)
Kiss László: Valami a fülnek
Szabó Tibor: azonosító: vendég; jelszó: nyugalom
Elek Tibor: Volt neki egy talapalatnyi földje
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű körüljárására képelemzések útján V.
Grecsó Krisztián: Don Quijote ebédel
Erdész Ádám: Egy elfeledett párbeszédről
Kiss László: A harmadik év
Kiss Ottó: Esztergom felett az ég
Szabó Tibor: Nyilatkozat
Elek Tibor: Szabadság(Ir)ód(i)a
Grecsó Krisztián: Kopogós viharsarki jelleg
Gyarmati Gabriella: Kohán György kiállítása
Erdész Ádám: Egy alföldi polgárház kapuja mögött
Elek Tibor: A békési szonettkirály
Szabó Tibor: Rövidítés
Kiss László: Második síelés
Kiss Ottó: Irgalom
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű (...) 5.
Grecsó Krisztián: Tánciskola
Szabó Tibor: Lesszdenziorou
Elek Tibor: Noé bárkája felé
Kiss László: A temetés
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű (...) 4.
Erdész Ádám: 942 kép
Kiss Ottó: A másik ország
Grecsó Krisztián: Családi csomagolás
Szabó Tibor: Alibi
Kiss László: Megtudja a halálhírt
Elek Tibor: Szavak, a magasban
Gyarmati Gabriella: Képzőművészeti kiállítások (...)
Erdész Ádám: Egy szelet közelmúlt
Grecsó Krisztián: Hungarusz-tudat
Szabó Tibor: Valami a télről
Kiss László: Rókázás
Elek Tibor: Siket irodalom?
Gyarmati Gabriella: Kohán és a "szoc. reál"
Erdész Ádám: Gercsó Krisztián: Nagymama ajándékba
Kiss Ottó: Ati és a holdvilág - Esti mese
Szabó Tibor: Testvérek, barátok
Kiss László: Őfelsége pincére
Gyarmati Gabriella: Csernus Tibor festményei először Békés megyében
Erdész Ádám: Bányászlámpa a templomkertben
Elek Tibor: 110 éve született Sinka István
Kiss Ottó: Feszt Berlin
Grecsó Krisztián: Főnökösdi
Kiss László: Fesztkörkép
Elek Tibor: Magyaróra
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű körüljárására képelemzések útján III.
Kiss Ottó: Mondta Feri
Szabó Tibor: Hámori Bianka hiába első
Grecsó Krisztián: Mínusz egy halál
Elek Tibor: Horgász irodalom
Erdész Ádám: Kolozsvártól Szegedig
Kiss Ottó: Nyári medveségek
Szabó Tibor: Fenekező angyalozás - eredményesen
Kiss László: A térképnek háttal
Grecsó Krisztián: Egy koldus adósa
Elek Tibor: Kívülállás vagy benne levés?
Gyarmati Gabriella: Bohus Zoltánról
Erdész Ádám: Majolenka
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű körüljárására képelemzések útján II.
Kiss Ottó: A giliszta és a kígyó
Szabó Tibor: Tavaszi minden
Kiss László: Első síelés
Grecsó Krisztián: Kerthelyiségre fel!
Elek Tibor: Primum vivere
Gyarmati Gabriella: Munkácsy Csabán és Colpachon
Erdész Ádám: Az ünnep színeváltozásai
Kiss Ottó: Matuzikné Amál berendezi
Szabó Tibor: Lőni a gépen a kékeket
Kiss László: Haza
Grecsó Krisztián:
Farsangi kiskáté
Elek Tibor: Konkrét halál
Erdész Ádám: Derelye és suvikszos csizma
Kiss Ottó: Az elviselhetetlen könnyűségről
Szabó Tibor: Miért kell egyáltalán verset írni?
Kiss László - Trip
Grecsó Krisztián - Hazai ízek
Elek Tibor- Ablak a kortárs magyar irodalomra

2009. február 16.
Csík Mónika tárcáiKiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Farkas Wellmann Éva: Akit nem találszFarkas Arnold Levente: Ywon KerépolMolnár Lajos verseiGéczi János versei
Zsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalan
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png