A jó tanuló felel

 

 CsathGeza.jpg

 

Csepregi János

 

Mindennapi történet gyerekgyilkossággal

 

A kis Emma szerzője ismeretlen. A tankönyvben ugyan Csáth Géza neve szerepel, azonban maga Csáth jelzi a történet bevezetésében, hogy a szöveg nem tőle származik, ő csupán lerövidítette és csinált vele még valamit, aminek a neve most nem jut az eszembe. Mindez arra enged következtetni, hogy a könyv szerkesztői nem olvasták a tananyag részét képző alkotást, ami szakmai felkészültségüket és a pedagógusi pálya iránti elkötelezettségüket erősen megkérdőjelezi.

Pedig Csáth Géza nem árul zsákbamacskát, bár kár lenne tagadni, hogy vele is vannak bajok. Ő ugyanis a kis Emma történetét egy húszévesen öngyilkosságot elkövető rokona, egy távoli unokabátyja füzetekbe vezetett naplójából ismeri. Abban talán mindannyian egyetérthetünk, hogy mások naplóit olvasni nem túlzottan elegáns dolog. Persze ne legyünk képmutatók, kit ne kísértett volna meg soha, hogy beleolvasson valakinek a naplójába? Hogy átkutassa a szülei szekrényeit? De eljutni a harmadik füzetig, majd abból kivágni, átírni és megjelentetni egy részét, azért eléggé durva dolog.

Annak ellenére, hogy tudtommal az írót eléggé foglalkoztatták vagy talán foglalkoztatják még ma is a mindenféle kínzásokkal kapcsolatos dolgok, furcsa módon az általa átírt történet egyáltalán nem izgalmas. Vagy legfeljebb úgy izgalmas, hogy közben unalmas is, mert azért történnek benne dolgok, az kétségtelen. Míg azonban egy csomó könyvben, még A Pál utcai fiúkban is, vannak akciójelenetek, addig itt még a legdurvább részeknél se érzi azt az ember, hogy nem játszana inkább például a Diablo III-mal PS-en, ahelyett, hogy ezt olvassa.

Mindez több szempontból is érdekes! A Pál utcai fiúk például egy regény, ami regénységéből adódóan sokkal hosszabb. De annak ellenére, hogy a regények unalmasak, még úgyis sokkal pörgősebb! Ha tehát segítségül hívjuk a matematikából ismert arányosság (interdiszciplináris megközelítés!) fogalmát, kijelenthetjük, hogy az izgalom, akár egy egységnyi Pál utcait vagy Légy jó mindhaláligot veszünk is alapul, egy oldal A kis Emmából kevesebbet tartalmaz, mint amazokból. Ebből következik, hogy az akciótartalom alacsonyabb ebben az esetben, különben sokkal jobbnak kellene lennie. Ebből pedig két dolog következhet:

  1. Csáth vacak író volt. Ez nem annyira valószínű, mert akkor még ebbe, az egyébként sok szempontból megkérdőjelezhető tankönyvbe se került volna bele.
  2. Okkal lett, pontosabban maradt ilyen unalmas a történet. Hiszen Csáth, ahogy azt már korábban is megállapítottuk, maga számol be arról, hogy lerövidítette az eredeti történetet.

Eddigi irodalmi tanulmányaim során számomra egyértelművé vált, hogy véletlenül senki semmit nem tesz unalmassá, ha egyébként meg tudná írni sokkal érdekesebbre is. Ebből pedig az következik, hogy Csáth azért ábrázolja a legunalmasabb hétköznapok leghétköznapibb dolgaiként azt a sok-sok szörnyűséget, amiknek sora a gyerekeket egymással verető tanártól indul, majd a címben szereplő kislány halálával végződik, mert azt szeretné üzenni, hogy ezek a dolgok nagyon is mindennaposak. Hogy az emberi természet elválaszthatatlan részét képezi a kegyetlenség. Hogy nincs jelentős különbség a labdázás és a gyerekek a pince sötétjében váltott csókjai vagy a macskák késsel történő kettévágása, netán az udvarba beszökő kutya, végső soron pedig a kis Emma iskolatársai és barátai által elkövetett felakasztása között.

Bár véleményem szerint sokkal izgalmasabban is meg lehetett volna írni ezt a történetet, furcsa módon mégiscsak marad valami az emberben miután elolvasta. A kisebb gyerekeket pálcázó négy vagy öt évvel idősebb fiú képe, majd az, amikor az egykori kínzót fogják le a többiek, a nála kisebb, gyengébb, de egyesített erővel fölé kerekedő kisfiúk, hogy a tanár megalázhassa és véresre verhesse. Hogy miért jut eszébe gyerekeknek állatokat kínozni játékból? Hogy miért okoz örömet vagy remélt örömet, ha más fájdalmát nézhetik végig a szereplők? Hogy miként vehet részt valakinek a megölésében két ember úgy, hogy az egyikük szerelmes belé, míg a másik féltékeny rá, egyszerre gyűlöli és szeretné kisajátítani? Kicsit olyan ez az egész, mint a The Walking Dead, csak itt még zombiapokalipszisre sincs szükség.

 

A Csáth-novella elérhetősége:

http://mek.oszk.hu/00600/00630/00630.htm#18


 

Főoldal

2015. május 11.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Versek
Demus Gábor verseiIancu Laura verseiSzita Szilvia verseiÁrmos Lóránd versei
Prózák
Ferdinandy György: PortréfilmOravecz Imre: ÓkontriSzakács István Péter: A lányBeck Tamás prózái
Kritikák
Háta mögött délPárkapcsolati kórképA kör teljes megismeréséhez szükséges „π”Latin világban - Géczi János: Törek
Esszék, tanulmányok
Ilia Mihály: Háromszéki orvosokA radikális hasonlóság elve Csoóri Sándor költészetébenCsoóri Sándor és a „bartóki” modellHalmai Tamás: A Gangesz rabbija
Drámák
Vörös István: Pisztoly az asztalonMario és A VARÁZSLÓBartis Attila: RendezésV á r k e r t i J u l i s k a, avagy a szerelmi bűzfészek
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA