Tárca






Gyarmati Gabriella
Kohán György kiállítása


Kohán György életművének tanulmányozása során a szükségszerűségek és a lehetőségek vizsgálatát nem szabad mellőznünk. A kor, amelyben élt és alkotott, nem biztosított számára termékeny talajt, ezért is tartozott a nagy magányosok, a keveset kiállítók, a külföldi bemutatkozási lehetőségeket soha el nem nyerők közé. Igen, ezek a lehetőségek. De mire gondoljuk, amikor szükségszerűségekről beszélünk? A kifejezni, megfogalmazni, a közölni vágyás ez, melynek hátterében a szuggesztivitás fényudvara áll, azaz a festő világlátását, intellektusát, alkotói habitusát, műveiről könnyűszerrel, bárki által leolvasható lendületét, vérmérsékletét kell kiindulási alapként vennünk. A XX. századra ugyanis végképp megszűnt az a ma már kényelmesnek tűnő lehetőség, amit a témaválasztás külső determinációja és a forma előre meghatározottsága jelentett sok-sok évszázadon keresztül a festők számára. Mi marad tehát egy alkotónak? Forma és tartalom tekintetében egyaránt önmagából kell kinyernie az alkotás folyamata során felmerülő kérdésekre a megfelelő válaszokat.

A tanulmányait József Dezsőnél kezdő, majd rövid ideig a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkár keze alatt folytató Kohán György már fiatalon rátalált művészetének jellemző, azt mással össze nem téveszthetővé tevő alaphangjára. A tartalom és ahhoz kapcsolódva az ábrázolás stílusa egész pályáján végigvonuló kettős irányt mutat. Realisztikus stílusban, erőteljes, fénytüzű színekkel, súlyos ecsetvonásokkal beszél az alföldi, paraszti témáról, a földdel szoros kontaktusban élő emberek világáról. Az ábrázolás intenzitását növelendő eleve kevés képelemmel komponál. Gyakran nyúl a tájfestészet azon témáihoz, amelyeknek megörökítése vonzó, de veszélyes feladat. Ezek a lenyugvó Nap, a szivárvány és a Göncöl; ám szemléletéből adódóan a giccset meg sem közelítő, manírtól mentes, tiszta színépítést találunk nála. A Teremtő által létrehozott világ, a természet nagysága előtti tisztelgésként, csodálattal vegyes hódolatként is felfoghatók ezen művei. A kettősség másik irányát sokalakos, lírai tárgyú és hangulatú viasztempera képei és monumentális freskóterv-grafikái adják, amelyek konstruktivista hatásúak, kubisztikus jellegűek.

Kohánnak sikerül megvalósítani egy olyan alkotói programot, amely figyelemreméltóvá és autentikussá teszi az életművet. Az általa művelt monumentalista festészet előzmények nélkül való Magyarországon, de Európában is. Hasonló felfogású alkotásokat legközelebb a mexikói muralistáknál találunk, David Alfaro Siqueiros és José Clemente Orozco életművében. De hogy mi is adja konkrétan a különlegességét? Leginkább az, hogy ő tudta, a monumentalitás a festészetben elsősorban nem a nagy méretet jelenti, magam is csatlakozom ahhoz a táborhoz, amely szerint a monumentalitás egy, magában a kompozícióban rejlő arányrend. Előbbiből fakad, hogy a Kohán-művek többségének hatalmas aurája van, ezek a képek a kiállításban egy-egy teljes falszakaszt sajátítanak ki maguknak, és szétfeszíteni látszanak a szűk tereket. E táblák – láthatják önök is – sehogyan sem viselik el a szobalevegő léptékét.

Kohán termékeny alkotóink közé tartozik, szülővárosára, Gyulára 670 festményt és 2370 grafikai munkát hagyott. Hódmezővásárhelyen és környékén mintegy négyszáz művét regisztrálták az 1970-es években. Ebből a hatalmas, a közelben, Gyulán őrzött gyűjteményből válogatva, figyelmemet szándékosan egy tárgycsoportra, az életműből kiragadva csupán a realista szemléletű alkotások körére fókuszáltam, amelynek fényében töredékesnek tűnhet a jelenlegi tárlaton szerezhető élmény. Az egységes összhatás kedvéért az anyag válogatása során érdemesnek tűnt felvállalni ezt a kockázatot. De itt tulajdonképpen másról is van szó. Ez a kollekció a figyelemfelkeltés célját szolgálja, és invitálja a látogatót egy nagyformátumú festő életművének megismerésére.

Már korábban is hallottuk, mennyire dicséretes, hogy Békés Megye Képviselő-testülete Önkormányzati Hivatala elindította a Békés megye jelesei című kiállítássorozatát. De miért is olyan fontos ez, mire jó egy ilyen vállalkozás? Azt tükrözi, hogy az önkormányzat tudja: a kultúra és a képzőművészet is lehet érték, egy kiállítás lehet értékteremtő, mi pedig, a tárlat nézői részesei vagyunk ennek az értékőrző folyamatnak. (Persze a nézőnek van a legkönnyebb dolga.) A Békés megyéhez kötődő alkotók a mi kincseink, műveik, életművük az, ami hozzájárul a megye jellegéhez, formálja a térség karakterét. Ez a kiállítássorozat egy misszió, aminek a teljesítése példaértékű. Csak így tovább!





Összes munkatársi tárca:

Erdész Ádám: Egy alföldi polgárház kapuja mögött
Elek Tibor: A békési szonettkirály
Szabó Tibor: Rövidítés
Kiss László: Második síelés
Kiss Ottó: Irgalom
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű (...) 5.
Grecsó Krisztián: Tánciskola
Szabó Tibor: Lesszdenziorou
Elek Tibor: Noé bárkája felé
Kiss László: A temetés
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű (...) 4.
Erdész Ádám: 942 kép
Kiss Ottó: A másik ország
Grecsó Krisztián: Családi csomagolás
Szabó Tibor: Alibi
Kiss László: Megtudja a halálhírt
Elek Tibor: Szavak, a magasban
Gyarmati Gabriella: Képzőművészeti kiállítások (...)
Erdész Ádám: Egy szelet közelmúlt
Grecsó Krisztián: Hungarusz-tudat
Szabó Tibor: Valami a télről
Kiss László: Rókázás
Elek Tibor: Siket irodalom?
Gyarmati Gabriella: Kohán és a "szoc. reál"
Erdész Ádám: Gercsó Krisztián: Nagymama ajándékba
Kiss Ottó: Ati és a holdvilág - Esti mese
Szabó Tibor: Testvérek, barátok
Kiss László: Őfelsége pincére
Gyarmati Gabriella: Csernus Tibor festményei először Békés megyében
Erdész Ádám: Bányászlámpa a templomkertben
Elek Tibor: 110 éve született Sinka István
Kiss Ottó: Feszt Berlin
Grecsó Krisztián: Főnökösdi
Kiss László: Fesztkörkép
Elek Tibor: Magyaróra
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű körüljárására képelemzések útján III.
Kiss Ottó: Mondta Feri
Szabó Tibor: Hámori Bianka hiába első
Grecsó Krisztián: Mínusz egy halál
Elek Tibor: Horgász irodalom
Erdész Ádám: Kolozsvártól Szegedig
Kiss Ottó: Nyári medveségek
Szabó Tibor: Fenekező angyalozás - eredményesen
Kiss László: A térképnek háttal
Grecsó Krisztián: Egy koldus adósa
Elek Tibor: Kívülállás vagy benne levés?
Gyarmati Gabriella: Bohus Zoltánról
Erdész Ádám: Majolenka
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű körüljárására képelemzések útján II.
Kiss Ottó: A giliszta és a kígyó
Szabó Tibor: Tavaszi minden
Kiss László: Első síelés
Grecsó Krisztián: Kerthelyiségre fel!
Elek Tibor: Primum vivere
Gyarmati Gabriella: Munkácsy Csabán és Colpachon
Erdész Ádám: Az ünnep színeváltozásai
Kiss Ottó: Matuzikné Amál berendezi
Szabó Tibor: Lőni a gépen a kékeket
Kiss László: Haza
Grecsó Krisztián:
Farsangi kiskáté
Elek Tibor: Konkrét halál
Erdész Ádám: Derelye és suvikszos csizma
Kiss Ottó: Az elviselhetetlen könnyűségről
Szabó Tibor: Miért kell egyáltalán verset írni?
Kiss László - Trip
Grecsó Krisztián - Hazai ízek
Elek Tibor- Ablak a kortárs magyar irodalomra

2008. június 09.
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Versíró pályázatot hirdet a StarbucksÁllami díjak a nemzeti ünnepen – 2020Kárpát Körút 1.0Az Aegon Irodalmi Díj esélyesei
Ütőér
Szív Ernő tárcáiSzálinger Balázs tárcái Sándor Zoltán tárcáiSzabó T. Anna tárcái
Versek
Beck Tamás verseiSzilágyi András verseiPál Dániel Levente: Isten esteNádasdy Ádám versei
Prózák
Márton László: RudiMolnár Lajos: Hülye egy történetKiss Benedek: (Az Élettöredékekből)Tallér Edina: Időzítő
Kritikák
A lélekvándorlás plakátmagányaHazudni magunknak történelmetKis magyar rendszergazdák – Bödőcs Tibor könyvéről Végeláthatatlanul - Nevezd csak szeretetnek
Drámák
Csík Mónika: Az ember tragédiája - Nyolc és feledik színDarvasi László: Karády zárkájaAcsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A Szellemúrnő
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum
Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA