Tárca





Kiss László
Az én történelmem
egy polgár vallomásai




       Akkor tudtam meg, hogy értek a történelemhez, hogy bizonyos – és semmikképpen sem mellékes! – közöm van hozzá, amikor (vagy inkább: ahogy) Hamvas Béla pszicho-elégikus regényét, a Kalevalát el bátorkodtam olvasni, amely az életről szól, szenvedélyesen, svunggal, lendületesen. Némiképp hatást éreztem arra, hogy gondolataim rendszerré álljanak össze, és amikor a körülmények egybeállni látszottak, bízvást erőt és merítést éreztem hozzá. Nem ment könnyen. Megküzdöttem a feladattal, és ki merem állítani, hogy a történelem mindig fictio, sőt – továbbmegyek: – bölcseleti tézis, manoréma. A helyes és kiolvasható források összevetése olyan constructiot tesz lehetővé, melynek nyomát aligha lelni bárhol.

       Mert hát ki gondolta volna, hogy Danton írta az Isteni színjátékot, Anyegin meg a Puskint, ahogy azt tanítják! James Watt jut eszembe, aki, miután feltalálta az izzót, gondolkodóba esett a jövendő hozzáállásának, el- és befogadóképességének kulturáltsági, illetőleg recepciós fokát illetően. (nem úgy, mint pl. mint az aradi 6:3!). Ezért, Nyájas olvasó, hogy hozzászólok a történelemhez, hogy az alábbiak során megjegyzéseim csokrát nyújtom és nyújthatom, mialatt relativizálom azt, ami esedékes, és mindenekelőtt: valaha volt.

       Így Szűz Máriát, aki egy sötét kapualjban találkozott Á. Józseffel, aki (Sz. M.) később ikerpárnak adott életet, egy egyiknek és egy másiknak, akik közül az egyik jelentős karriert futott be. Napóleont, mert kiderült számomra, hogy nem a, ahogy az ismert és köztudott, jobb kezét dugta a kabátja zsebébe. Luther Mártont, aki 95 ponttal nyerte a bajnokságot, de az első helyen megosztozott Gömbös Gyulával, aki szintén pap volt, sőt lelkipásztor, s a Nemzeti Zsinagóga pénztáránál koncertjegyekért tolongott. Szekfű Gyulát, aki Bibó István volt, és fordítva. Szókratészt, aki vérrel, verítékkel és könnyes akarattal papírra vetette a Platónt, miközben Wordsworth (ez részben lyra!) táncoló fekete lakkcipőkről énekelt. XVI. Lajost, aki úgy nézett ki, mint egy disznó. Assisi Szt. Ferencet, aki farkasvadászaton vendégeskedett Ceauşescunál, Könyves Kálmánt, aki titokban boszorkányokkal hált, és a hős Rolandot, aki mobiltelcsin tájékoztatta trikolórban feszítő spanját, Nagy Károlyt, hogy gázos a szituáció. Gavrilo Principet, aki nem ölte meg Ferenc Józsefet, Margaret Thatcher viszont megalapította a Beatlest. Csák Mátét, akinek két fia volt, Chuck Norris és Nemcsák Károly, egy törvényes és egy törvénytelen. Koppányt, aki vallásos volt és tömény, ezért harcot indított a könnyű drogok legalizálásáért, amiben Saulus és Buddha is a segítségére volt. IV. Bélát, aki fölépítette Magyarországot, mert Dugovics Titusz a szegényekért szenvedett halálfiát. Az asszír fáraókat, akik élő pajzsként védték Európát a töröktől, Mária Terézia pedig hódoltatta Bizáncot, miután szentté ütötte a szélsőbalos Garibaldit, akiről Molnár Ferenc is megemlékezik egy regényben.

       Mind itt vannak, mind mesél és tanú, és rejteget valami fényességes titkot, mely a múlté, ahogy a változás. És arról tanúskodik, hogy mindnyájan addig élünk. Ámen!






Összes munkatársi tárca:

Erdész Ádám: Az elhallgatott múlt nyomában
Grecsó Krisztián: Nők, szöcskék
Szabó Tibor: Kisnapló. Fiamnak
Kiss Ottó: Az elmerült kert (II.)
Kiss László: Búcsúzó
Elek Tibor: A pályakezdés zavarai
Gyarmati Gabriella: A Munkácsy-életmű... VI.
Erdész Ádám: Húsz év után
Grecsó Krisztián: Érkezési oldal
Kiss Ottó: Az elmerült kert (I.)
Kiss László: Valami a fülnek
Szabó Tibor: azonosító: vendég; jelszó: nyugalom
Elek Tibor: Volt neki egy talapalatnyi földje
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű körüljárására képelemzések útján V.
Grecsó Krisztián: Don Quijote ebédel
Erdész Ádám: Egy elfeledett párbeszédről
Kiss László: A harmadik év
Kiss Ottó: Esztergom felett az ég
Szabó Tibor: Nyilatkozat
Elek Tibor: Szabadság(Ir)ód(i)a
Grecsó Krisztián: Kopogós viharsarki jelleg
Gyarmati Gabriella: Kohán György kiállítása
Erdész Ádám: Egy alföldi polgárház kapuja mögött
Elek Tibor: A békési szonettkirály
Szabó Tibor: Rövidítés
Kiss László: Második síelés
Kiss Ottó: Irgalom
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű (...) 5.
Grecsó Krisztián: Tánciskola
Szabó Tibor: Lesszdenziorou
Elek Tibor: Noé bárkája felé
Kiss László: A temetés
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű (...) 4.
Erdész Ádám: 942 kép
Kiss Ottó: A másik ország
Grecsó Krisztián: Családi csomagolás
Szabó Tibor: Alibi
Kiss László: Megtudja a halálhírt
Elek Tibor: Szavak, a magasban
Gyarmati Gabriella: Képzőművészeti kiállítások (...)
Erdész Ádám: Egy szelet közelmúlt
Grecsó Krisztián: Hungarusz-tudat
Szabó Tibor: Valami a télről
Kiss László: Rókázás
Elek Tibor: Siket irodalom?
Gyarmati Gabriella: Kohán és a "szoc. reál"
Erdész Ádám: Gercsó Krisztián: Nagymama ajándékba
Kiss Ottó: Ati és a holdvilág - Esti mese
Szabó Tibor: Testvérek, barátok
Kiss László: Őfelsége pincére
Gyarmati Gabriella: Csernus Tibor festményei először Békés megyében
Erdész Ádám: Bányászlámpa a templomkertben
Elek Tibor: 110 éve született Sinka István
Kiss Ottó: Feszt Berlin
Grecsó Krisztián: Főnökösdi
Kiss László: Fesztkörkép
Elek Tibor: Magyaróra
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű körüljárására képelemzések útján III.
Kiss Ottó: Mondta Feri
Szabó Tibor: Hámori Bianka hiába első
Grecsó Krisztián: Mínusz egy halál
Elek Tibor: Horgász irodalom
Erdész Ádám: Kolozsvártól Szegedig
Kiss Ottó: Nyári medveségek
Szabó Tibor: Fenekező angyalozás - eredményesen
Kiss László: A térképnek háttal
Grecsó Krisztián: Egy koldus adósa
Elek Tibor: Kívülállás vagy benne levés?
Gyarmati Gabriella: Bohus Zoltánról
Erdész Ádám: Majolenka
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű körüljárására képelemzések útján II.
Kiss Ottó: A giliszta és a kígyó
Szabó Tibor: Tavaszi minden
Kiss László: Első síelés
Grecsó Krisztián: Kerthelyiségre fel!
Elek Tibor: Primum vivere
Gyarmati Gabriella: Munkácsy Csabán és Colpachon
Erdész Ádám: Az ünnep színeváltozásai
Kiss Ottó: Matuzikné Amál berendezi
Szabó Tibor: Lőni a gépen a kékeket
Kiss László: Haza
Grecsó Krisztián:
Farsangi kiskáté
Elek Tibor: Konkrét halál
Erdész Ádám: Derelye és suvikszos csizma
Kiss Ottó: Az elviselhetetlen könnyűségről
Szabó Tibor: Miért kell egyáltalán verset írni?
Kiss László - Trip
Grecsó Krisztián - Hazai ízek
Elek Tibor- Ablak a kortárs magyar irodalomra

2008. november 25.
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Versíró pályázatot hirdet a StarbucksÁllami díjak a nemzeti ünnepen – 2020Kárpát Körút 1.0Az Aegon Irodalmi Díj esélyesei
Ütőér
Szív Ernő tárcáiSzálinger Balázs tárcái Sándor Zoltán tárcáiSzabó T. Anna tárcái
Versek
Beck Tamás verseiSzilágyi András verseiPál Dániel Levente: Isten esteNádasdy Ádám versei
Prózák
Márton László: RudiMolnár Lajos: Hülye egy történetKiss Benedek: (Az Élettöredékekből)Tallér Edina: Időzítő
Kritikák
A lélekvándorlás plakátmagányaHazudni magunknak történelmetKis magyar rendszergazdák – Bödőcs Tibor könyvéről Végeláthatatlanul - Nevezd csak szeretetnek
Drámák
Csík Mónika: Az ember tragédiája - Nyolc és feledik színDarvasi László: Karády zárkájaAcsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A Szellemúrnő
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum
Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA