Drámák

 

MartonLaszlo_uj_meret.jpg

 

Márton László

 

Nibelungok

 

Második rész – Kriemhild bosszúja


Negyedik felvonás

 

Első jelenet

 

Mosonvár környéke. Balról jönnek a burgundok és Rüdiger, jobbról Dietrich és Hildebrand.

 

DIETRICH

Isten hozott benneteket Hunniában! Meglátjátok, milyen szép ország.

GERNOLD

Ez a birodalom nekem egy kicsit lapos. Olyan, mint Artúr király kerekasztala, csak Artúr lovagjai nincsenek sehol. De az asztal, az megvan.

GÜNTHER

Ha megvan az asztal, akkor ebédeljünk.

GISELHER (Anonymához)

Még az a szerencse, édesem, hogy te nem vagy olyan lapos, mint a Kisalföld. Rajtad aztán van mit megfogni.

RÜDIGER

Légy szíves, ne fogdosd a lányomat idegenek előtt. Legyen már benned egy kis mértéktartás!

HILDEBRAND

Hát, ha egyszer a jó Isten sík vidéknek teremtette Hunniát, akkor ne keress rajta hegyet-völgyet. Mi is hegyek között éltünk Amelungiában, de aztán menekülni kellett, mert ránk törtek a vizigótok. Igaz-e, Veronai Dietrich?

DIETRICH

Még szerencse, hogy Attila befogadott minket, elűzött amelungokat, hontalan longobárdokat és földönfutó gepidákat. Az legyen a legnagyobb nyomorúságunk, hogy Attila birodalma olyan sima, mint az asztallap.

RÜDIGER

Nem bírom nézni, hogy a vejem éjjel-nappal fogdossa a lányomat.

HAGEN

Inkább örülj, hogy boldogok a fiatalok.

DIETRICH

Hagen! Te is itt vagy? Ezer éve nem láttalak. Hej, a régi szép idők, amikor együtt lopkodtuk a törpekirály kertjéből az aranyalmát! Rosszul tetted, hogy idejöttél. Nem kellett volna.

HAGEN

Tudom.

RÜDIGER

Na jó. Akkor én megyek. Lóhalálában vágtatok Esztergomba, hogy hírül adjam Attilának, megérkeztek a Rajna-vidéki rokonok.

(El.)

ANONYMA

Menjél csak, apukám. Nem tart vissza senki. – Na végre!

DIETRICH

Mondd csak, barátom, Günther – ugye, tekinthetlek barátomnak, noha még sohasem találkoztunk, de hát mégiscsak én fogadlak hivatalosan Hunniában mint Mosonmagyaróvár főkapitánya –, mondd, kedves barátom: hogyhogy idejöttetek?

GÜNTHER

Mintha nem tudnád. Jöttünk meglátogatni a húgunkat meg a sógorunkat. Kaptunk tőlük egy meghívást a nyári napforduló ünnepére.

DIETRICH

Azt én értem. De hogyhogy nem fordultatok vissza Pöchlarnból? Rüdiger nem figyelmeztetett benneteket?

GÜNTHER

Mire figyelmeztetett volna?

DIETRICH

Hogy mire? Például arra, hogy Attila és Kriemhild kisfiát nemrég megkeresztelték, és a szent keresztségben a Siegfried nevet kapta.

GÜNTHER

Na és? Nekem sem tetszik ez a név, de mégsem szedhetem le róla a keresztvizet.

DIETRICH

Rüdiger szólhatott volna, hogy forduljatok vissza, mert itt, Hunniában... Na mindegy. Most már itt vagytok. Hadd fogalmazzak óvatosan: Kriemhild lelkében az ádáz bosszúvágy csillapíthatatlan vulkánkitörése tombol.

GÜNTHER

Ugyan már, kin akar bosszút állni és miért?

HILDEBRAND

Annyit mondhatok, hogy mind a mai napig siratja Siegfriedet. Mármint az első férjét. Úgy hallottam, hogy minden reggel öt és hat óra között keservesen sír. Aztán felszárítja a könnyeit, és mosolyog, de az a mosoly nem egészen őszinte.

GÜNTHER

Nincs ebben semmi meglepő. Én is mindmáig siratom Siegfriedet. Közeli barátom volt, most is fáj az elvesztése. Nem igaz, amit egyesek híresztelnek, hogy valaki orvul hátbadöfte Siegfriedet. Valójában egy sajnálatos vadászbaleset volt, ami történt. Ezt a húgomnak is tudomásul kellett vennie.

DIETRICH

Ja, vagy úgy. Akkor mindjárt más. De azért mégiscsak csodálkozom, hogy Rüdiger nem küldött haza titeket.

GÜNTHER

Minket nem lehet csak úgy hazaküldeni.

DIETRICH

Ja, vagy úgy. Akkor mindjárt más. De azért mégis szólnia kellett volna, hogy Kriemhild haragszik rátok. Furcsállom egy kicsit.

GÜNTHER

Ez tévedés. Ha tényleg neheztelne ránk, miért hívott volna ide minket? Miért üzente volna, hogy már nagyon szeretné viszontlátni a testvéreit?

GISELHER

Rüdiger átengedte nekem az egyetlen, édes lányát. Akarhat-e nekünk bármi rosszat?

GERNOLD

Lehet, hogy Kriemhild neheztelt ránk egy darabig, de azóta bőven megbocsátott. Én például ott sem voltam Siegfried halálánál.

GISELHER

Én sem voltam ott. És rólam tudja a nővérkém, hogy kimondottan szerettem Siegfriedet. Engem pedig a nővérkém szintén kimondottan szeret.

ANONYMA

Akkor engem is kimondottan fog szeretni.

GISELHER

Hát persze, kicsikém. Ez csak természetes.

DIETRICH

Akkor tehát nincs megoldás, mert nincs probléma. Én mint Mosonmagyaróvár főkapitánya meghívlak benneteket, előkelő burgundokat az erődítménybe, no meg ezt a bájos ifjú hölgyet is. A többi sok ezer vitéz eltanyázhat itt a szép zöld mezőn. Lakmározunk egy jót, aztán szusszanunk. Aztán, holnap reggel irány Horány, akarom mondani, Esztergom.

Második jelenet

 

Attilavár, fogadóterem. Szolgák és szolgálók díszítik a falakat, mások söpörnek. Attila udvaroncai sürögnek-forognak.

 

KASZNÁR

Azt mondták a költőink, Swemmel és Werbel, hogy tízezren vannak.

ISPÁN

A költők mindig hazudnak. Vagy legalábbis túloznak egy kicsit.

KASZNÁR

Igen, de Rüdiger is azt mondja, hogy legalább tízezren vannak. Márpedig ő nem költő.

JÓSZÁGIGAZGATÓ

A felséges úrnő azt parancsolta, hogy külön szállásoljuk el a szolgálattevőket és külön a lovagokat. El sem férne egy közös helyen ilyen sok ember. Az apródokat és a csatlósokat vezessétek a külső fejedelmi csűrbe.

KASZNÁR

Csűrés-csavarás? Az mindig jól jön. Hehehe.

ISPÁN

A külső fejedelmi, az jó nagy. Akkora, mint egy stadion. Akarom mondani, mint egy római amfiteátrum.

JÓSZÁGIGAGATÓ

Már intézkedtem, hogy szállítsák el a búzát és a zabot máshová. És hogy a padlóra terítsenek jó sok szalmát. Hadd feküdjenek jó kényelmesen azok az apródok és csatlósok. A nagyurak és a lovagok szállása pedig a kerek torony nagytermében lesz. – Ti pedig hozzatok a raktárból száz vég turkesztáni selymet, az lesz a lepedő. Továbbá vételezzetek fejenként három darab cobolyprémet és négy darab hermelingereznát, az lesz az ágytakaró. Hadd érezzék azok a burgund lovagok, hogy úri jódolguk van. A felséges úrnő külön megparancsolta, hogy nagyon kényelmes legyen a derékalj. Nehogy aztán álmatlanságra panaszkodjanak azok a vendégek.

RÜDIGER (jön)

Mindjárt itt vannak.

JÓSZÁGIGAZGATÓ

Honnan fogjuk tudni, hogy melyikük kicsoda?

RÜDIGER

Nem kell mindent tudni.

 

 

Harmadik jelenet

 

Külső felvonóhíd. Jön Buda.

 

BUDA

Szevasztok, lányok, szevasztok, srácok, én vagyok Buda, Attila király öccse. Rólam szól a Buda halála című költemény. Írják a nevemet Blédának, sőt Bloedelnek is, de azt nem kedvelem, mert az már egy kicsit blődli. Sőt, nem is kicsit. Most pedig elmondom, hogy mi fog történni. Itt vagyunk Attilavár előtt, a külső felvonóhídon. Itt fog sor kerülni a vendégek ünnepélyes fogadtatására. Sógornőm, a felséges királyné idáig szokott kijönni a nagyra becsült vendégek elé. Itt aztán meg szokta csókolni őket. A legmagasabb rangú vendégeket a szájukon csókolja meg, a kisebb rangúakat az orcájukon vagy a homlokukon, a többieknek meg bőven elég egy kollektív biccentés. Látjátok? Így ni. Bicc, bicc. Sógornőmet Kriemhildnek hívják, burgund származású, és a wormsi udvarban nevelkedett. Bátyámnak volt egy korábbi házassága, de az a nő hamar meghalt anélkül, hogy a házasságból gyerek született volna. Az is egy germán születésű nő volt. Ha jól emlékszem, bajor vagy sváb. Bátyám kedveli a germán hölgyeket. Én jóval kevésbé, de most nem én vagyok a főszereplő. Szóval, már csak a birodalom érdeke is azt kívánta, hogy a bátyámnak fiúgyereke szülessen, mert ha nem született volna, akkor az öccse örökölné a trónt. Hogy melyik öccse? Ezt komolyan kérdezitek? Ti is tudjátok, hogy csak egy öccse van. A Blődli. És az én vagyok. Na, de Kriemhild szerencsére szült neki egy fiút, akit nemrég meg is kereszteltek a germán papok, de ezt ti jobban tudjátok, mint én. Most csak annyit akarok mondani, hogy vendégségbe érkezik Kriemhild pereputtya Burgundiából, egyenesen Wormsból. Akit Kriemhild elsőként megcsókol... Günther, a fő-fő király!

GÜTHER (jön, karját ölelésre tárja)

Édes húgocskám! De jó, hogy látlak!

(Besiet a várba.)

BUDA

És most jön Giselher... nem, nem, rosszul mondom. Hülye vagyok. Gernold, a középső király!

GERNOLD (jön, mindkét kezével csókot hajigál)

Jaj, de nagyon hiányoztál, Kriemhild!

(Besiet a várba.)

BUDA

Na de most már biztosan Giselher következik. Tudjátok, az a lányos arcú. Akinek újabban felesége is van. Amíg ideér, gyorsan elmondom, hogy bent, a vár fogadótermében Attila üdvözli a vendégeket. Ez egy régi szokás, még Mongóliában alakult ki, amikor posztósátrakban laktunk, és a királynak egyszerre több felesége is volt...

GISELHER (jön, átkarolva Anonymát)

Drága nővérkém, hoztam neked egy vadonatúj kebelbarátnőt!

KRIEMHILD (jön, vele a kis Siegfried)

Mindig is repestem az örömtől, amikor a testvéreim asszonyt hoztak a házhoz. – Isten hozott, édesem. Hogy is hívnak? Mindegy, nem érdekes. Ugye nem zavar, ha megcsókolom a férjedet?

(Hosszú csók.)

ANONYMA

Most már hagyjátok abba!

KRIEMHILD

Miért? Mi a baj? Ne aggódj, téged is megcsókollak. Persze csak a homlokodon. Vagy tudod mit? Neked itt van ez a fiatalember. A király öccse. Blődli, csókold meg a hölgyet!

ANONYMA (ellöki Budát)

Pfuj!

HAGEN (jön, mögötte Volker)

Én is itt vagyok, ha még emlékszel rám, szépséges Kriemhild. Meg sem csókolsz?

KRIEMHILD

Trójai Hagen. Szájat kell öblítenem, ha kimondom a nevedet. Mit hoztál, milyen ajándékot, amivel rászolgálnál a nyalás-falásra? Elhoztad a Nibelungok kincsét? Mert az még jár nekem!

HAGEN

Magad is tudod, Kriemhild – úgy forgatom a nevedet a fogaim között, mint a szájöblítésre használt rózsavizet –, szóval, magad is tudod, hogy a Nibelungok kincsét, a fivéreiddel teljes egyetértésben...

GISELHER

Én nem értettem egyet!

HAGEN

Te csak menjél be szépen a várba. Attila király már nagyon szeretne üdvözölni titeket.

GISELHER

Megyek is!

(Anonymával besiet a várba.)

BUDA

Én is megyek! Odakísérlek a bátyámhoz!

(Bemegy a várba.)

HAGEN

...A Nibelungok kincsét fivéreiddel teljes egyetértésben elsüllyesztettem a Rajna fenekére. Kincs, ami nincs. Ha tudtam volna, hogy ilyen kapzsi vagy, akkor a privát vagyonomból elhoztam volna egy nagyobb összeget. De az erszényemet így is felajánlhatom.

KRIEMHILD

Nem kell az erszényed, mocskos gazember! Hogy merészeltél idejönni Hunniába? Ki hívott ide?

HAGEN

Nem hívott ide senki. Mégis eljöttem. Én vagyok a bátyád leghűségesebb szolgája, és ahová Günther megy, oda vele megyek én is.

KRIEMHILD

És mi az a fegyver, ott, az oldaladon? Ugye, ugye! Siegfried kardja, a Balmung. Megismerem a markolatáról. Te gyalázatos hullarabló!

A KIS SIEGFRIED

Anya, miért haragszol a bácsira?

KRIEMHILD

Mert ez egy rossz bácsi. Nagyon rossz bácsi.

A KIS SIEGFRIED

És azt mondtad az előbb, hogy az ott, az a kard az enyém volt? Azt mondtad rá, hogy Siegfried kardja.

KRIEMHILD

Tudod mit? Menj fel szépen a szobádba játszani.

A KIS SIEGFRIED

Megyek is. Nem szeretném bámulni a csúnya bácsi pofáját.

(Bemegy a várba.)

HAGEN

Siegfried névre kereszteltetted? Ez azért szép.

KRIEMHILD

Már nem is tagadod, hogy te ölted meg Siegfriedet? Talán még büszke is vagy rá?

HAGEN

Én még ugyanaz a Hagen vagyok, aki Siegfried életét kioltotta. Muszáj volt meghalnia. A bátyádért cselekedtem. Kezdett a bátyád fejére nőni.

KRIEMHILD

Ezt ismételd meg mindenki füle hallatára, ha mered.

HAGEN

Azt hiszed, félek? Tudja csak meg mindenki! Tudja meg az egész világ! (Emelt hangon:) Attila előkelői! Magyarok! Én öltem meg az úrnőtök első férjét, Siegfriedet, ezzel a két kezemmel! Aki bosszút akar állni érte, csak engem keressen!

KRIEMILD

Nahát, ennyi bőven elég volt belőled!

(Besiet a várba.)

VOLKER

Gratulálok, Hagen. Emlékezetre méltó alakítás volt!

 

 

Negyedik jelenet

 

Trónterem. Előkelő hunok, férfiak és nők vegyesen. A trónon Attila. Jön Günther, Gernold és – Anonymába karolva – Giselher, mögöttük Dankwart és Ortwin.

 

ATTILA

Csakhogy itt vagytok, burgund vendégeim! Isten hozott benneteket Hunniában! Miért nem jöttetek már tavaly vagy tavalyelőtt? Mennyi sok szép emléket őriznénk a látogatásaitokról! No de sebaj, valamikor csak el kell kezdeni a rokoni kapcsolatok ápolgatását. Ugye te vagy Günther, a fő-fő király? Messziről meglátszik rajtad. Ilyen daliás csakis egy fő-fő király lehet. Te meg bizonyára Giselher vagy. Rólad azt hallottam, hogy útközben megnősültél. Mutasd magadat, édes kicsinyem! Takaros kis menyecske vagy, igazi ínyecfalat. Mint az első feleségem, aki már húsz éve meghalt. Csak-csak jó volt fiatalnak lenni. Ma már egy kicsit élemedett vagyok az ilyen pelyhes kiscsirkékhez. És téged hogy is hívnak? Ja igen, Gernold. Azt mondták rólad, hogy szép tehetséged van, csak azt nem mondták meg, hogy mihez. Igaz is, hol van Trójai Hagen? Megismerném, ha itt volna. Amikor Tróját elfoglalták a görögök, és neki menekülnie kellett, egy vagy két évig itt szolgált az udvaromban. Hű, de régen volt. Azóta nyilván ő is megöregedett. Ja igen, tudom már, miért nincs itt Hagen. Kriemhild mondta, hogy valamit meg akar beszélni vele.

KRIEMHILD (jön)

A vendégek fáradtak. Hosszú utat tettek meg idáig. A szállásukra kellene kísérni őket.

ATTILA

Mindjárt pihenhetnek, csak előbb feltárom előttük a víziómat a közös jövőnkről. Természetesen távirati stílusban, akarom mondani, lapidárisan, kőbe véshető velős tömörséggel. Na szóval, úgy képzelem, hogy mostantól egyre szorosabbak lesznek a kapcsolatok köztünk. Tőletek, a Rajna-vidékről tudós papok jönnek ide, akik tanítanak és gyógyítanak. Ja, és megszerettetik a néppel Deuszt, a keresztények istenét. Tőlünk meg ellátogatnak hozzátok a mi nemesifjaink, hogy megtanuljanak késsel-villával enni, meg persze azért is, hogy végigkóstolgassák a híres rajnai borokat. Így aztán a Duna-vidék mindinkább olyan lesz, mint a Rajna-vidék, olyannyira, hogy végül már meg sem lehet különböztetni őket egymástól. És ami a legfontosabb: a hunok és a burgundok annyira fogják szeretni egymást, mint egy családban a jó testvérek. Mint például ti hárman, rajnai királyok, valamint a ti húgotok és az én feleségem, Kriemhild.

GÜNTHER, GERNOLD és GISELHER

Ámen! Úgy legyen! Szerintem is!

KRIEMHILD

Bárcsak a próféta szólt volna belőled! De én azért látok néhány komolyabb nehézséget. Néhány olyan személyt, akik útjában állnak a barátkozásnak. (Félre:) Hogy messzire ne menjek, az egyik ilyen személy én vagyok. Én magam.

 

 

Ötödik jelenet

 

A vár belső udvara, háttérben a kerek toronnyal. Hagen és Volker.

 

HAGEN

Édes egy cimborám, Volker, te élő klasszikus költő: kérdezhetek valamit?

VOLKER

Kérdezz nyugodt lélekkel.

HAGEN

Hogyan ítéled meg a jelenlegi helyzetünket?

VOLKER

Annyi biztos, hogy furcsa egy helyzet. Kriemhild vitézei kövérnek látszanak, miközben a pofájuk sovány. Ennek az lehet a magyarázata, hogy a díszruhájuk alatt páncélt hordanak, az vastagítja meg őket. Az is furcsa volt, hogy közel jöttek hozzánk, és lökdösődni kezdtek. Aztán, amikor előrántottam a varázserejű hegedűvonómat, egyből visszahőköltek a gyáva nyulak. Ha arra gondolsz, hogy jó lesz résen lennünk, akkor tökéletesen igazad van.

HAGEN

Igaz, ami igaz: a hegedűvonód valóban csodálatos egy műszer. Még én is megijedtem tőle egy kicsit.

VOLKER

Az én eszményem a harcos költő. Aki úgy versel, mintha küzdene, és úgy harcol, mintha költeményt írna. Nézd csak meg a pajzsomat: a belső oldalán húrjai vannak, mert ez tulajdonképpen egy hegedű. Érzékeny hangszer, de felfog minden csapást. És nézd meg ezt a hegedűvonót! Ha akarom, szőrös, és megrezgeti a húrokat. Ha akarom, megduzzad, és vérrel telik meg. Ha akarom, kemény lesz, mint a damaszkuszi acél, és éles, mint a borotva. Ez ám a Rajna-vidéki csodafegyver!

JÓSZÁGIGAZGATÓ (jön)

Adjátok le a fegyvereiteket!

HAGEN

És ha nem adjuk?

JÓSZÁGIGAZGATÓ

Nálunk az a szokás, hogy a vendégek leadják a fegyvereiket.

HAGEN

Mi viszont eltérünk a szokástól. És tudod-e, miért? Hát csak azért, mert ami itt van az oldalamon, az fegyvernek fegyver, de nem az enyém, hanem a megboldogult Siegfriedé volt, úgyhogy nem kapod meg. Ami pedig nála van, ennél a férfiúnál, az tulajdonnak tulajdon, de nem fegyver, hanem hegedűvonó, úgyhogy azt sem kapod meg.

JÓSZÁGIGAZGATÓ (torka szakadtából, fölfelé)

Felséges úrnő! Ezek sem akarják ideadni! Ahogy a fivéreid sem! Valaki figyelmeztette őket!

HAGEN (kardot ránt)

Ha olyan nagyon akarod a Siegfried kardját, akkor megkaphatod – a bordáid közé!

JÓSZÁGIGAZGATÓ

Jaj, ne! Akkor inkább nem kell!

(Kirohan.)

VOLKER

Ezek már csak ilyenek. Ezek a gyáva szarházi hunok.

HAGEN (visszadugja hüvelyébe Siegfried kardját)

Édes egy cimborám, Volker, te élő klasszikus költő: kérdezhetek valamit?

VOLKER

Kérdezz bátor szívvel.

HAGEN

Ha bajba kerülünk – márpedig biztosra vehető, hogy bajba kerülünk –, számíthatok rád?

VOLKER

Amióta ismerlek, te vagy a példaképem, Trójai Hagen. Érted élek, és ha kell, érted meg is halok.

HAGEN

Ez már beszéd! Szavadon foglak, ahogy te is a szavamon foghatsz engem. Így már érdemes meghalni, édes egy cimborám.

(Átölelik egymást.)

 

 

Hatodik jelenet

 

Kriemhild lakrésze a várban. Attila, Kriemhild.

 

KRIEMHILD

Meg kell halnia. Ha életben hagyjuk, nagy baj lesz belőle.

ATTILA

Csak azt nem értem, drága szerelmem, honnét költözött beléd ez a tébollyal határos gyűlölet.

KRIEMHILD

Ő fosztott meg mindenemtől. Megölte a férjemet. Elsüllyesztette a kincsemet a Rajna fenekére.

ATTILA

Az a baj veletek, burgundokkal, hogy haragtartók vagytok. Szívósan él bennetek a gyűlölködés. Ugyan, mi fáj neked? Mi bajod van? Elvesztetted a férjedet; most van egy másik férjed, aki ugyanúgy szeret, mint az előző. Talán egy kicsivel még jobban is. Meghalt szegény Siegfried; most itt él velünk egy másik Siegfried, akit mindketten úgy szeretünk – te is, én is –, mint a saját életünket. Talán egy kicsit még annál is inkább. Odaveszett a Nibelungok kincse; annyi baj legyen. Van nekem kincsem éppen elég. Adok belőle szívesen annyit, amennyit akarsz.

KRIEMHILD

Szükségem is lesz némi aranyra, hogy megjutalmazhassam a vitézeinket, ha esetleg helyt kell állniuk.

ATTILA

Ezt hogy érted?

KRIEMHILD

Amíg Hagen életben van, addig a mi életünk veszélyben forog.

ATTILA

Rémeket látsz, drága szerelmem. Fölösleges folyton a múlton rágódni. Ami volt, elmúlt. Felejtsük el. Foglalkozzunk azzal, ami most van.

KRIEMHILD

Most az van, hogy nem hajlandók beszolgáltatni a kardjukat és a buzogányukat.

ATTILA

Na és? Mi rossz van abban? Hiszen közeli rokonaink! Annyira örültek nekünk, amikor ideérkeztek. Csak úgy sütött a szemükből a fenntartás nélküli, őszinte szeretet. Az a baj veletek, burgundokkal, hogy tele vagytok gyanakvással és bizalmatlansággal egymás iránt. Képtelenek vagytok feltételezni a másikról, hogy tiszta szívből jót akar. Fivéreid nyilván büszkék a kardjuk drágakövekkel ékesített markoltatára, és mutogatják. Azt még csak értem, hogy Hagenre haragszol. De a fivéreidet ugye szereted? Vagy nem szereted őket?

KRIEMHILD

Hagennek nem kellett volna idejönnie. De ha már egyszer idejött... és a markomban van... akkor nem fogom élve kiereszteni!

JÓSZÁGIGAZGATÓ (jön)

Uram és úrnőm! Ezek még az esti szentmisére is fegyveresen vonultak. Sisak, páncél, kard, pajzs. Olyan csörömpölés volt, hogy egy szót sem lehetett érteni a prédikációból.

ATTILA

Ejnye-bejnye. Csörömpölni tényleg nem helyes.

JÓSZÁGIGAZGATÓ

És többszöri felszólításra sem voltak hajlandók levenni a sisakjukat. Botrány!

ATTILA

Burgundiában valószínűleg úgy szokás, hogy sisakban hallgatják a misét. Igaz-e, Kriemhild? Különben sem vagyok megkeresztelve, nem szólhatok bele a keresztény közösség belső ügyeibe.

JÓSZÁGIGAZGATÓ

Még a vacsorán is karddal az oldalukon jelentek meg, sisakban, páncélban. Egyébként báránysültet kaptak. Még a délelőtt folyamán intézkedtem, hogy és vigyék a konyhára a egész Búbánat-völgyi birkanyájat.

KRIEMHILD

Búbánat-völgy? Az a jó! Az való nekik!

ATTILA

Vacsoráról jut eszembe: mesélnem kell a kis Siegfriednek. Ha már, drága szerelmem, te nem vagy hajlandó esténként mesélni neki. Elmesélem neki a trójai háborút, ahogy még Hagentől hallottam fiatalkoromban. – Téged, jószágigazgató, megdicsérlek, amiért ilyen derekasan szolgálsz. Légy ezentúl is hűséges hozzám, és a továbbiakban teljesítsd az úrnő kívánságait.

(El.)

KRIEMHILD

Hallottad, mit mondott a király úr. Két kívánságom van, mindkettőt könnyű teljesíteni. Az egyik az, hogy vezess a kincstárba. Nyilván sejted, miért. A másik az, hogy utána hívd össze a testőrgárdát. Beszédem van velük.

JÓSZÁGIGAZGATÓ

Hallom és engedelmeskedem. Én csak örülök, hogy ilyen tettrekész, férfias természetű felesége van a királyunknak.

 

 

Hetedik jelenet

 

A kerek torony bejárata. Hagen a falnak támaszkodik, kezében pajzs és kard. Günther, Gernold és Giselher kijön a toronyból.

 

GÜNTHER

Kriemhild nagyszerűen gondoskodott a kényelmünkről. Ezek a pompás ágytakarók! Ez a pihe-puha derékalj! Holnap reggel megköszönjük neki.

GISELHER

Nem is értem az aggodalmaidat, Hagen. Honnét van benned ez a rút bizalmatlanság? Nekem például bűntudatom volt, amikor sisakban vacsoráztunk. Elvégre a nővérkém oltalma alatt olyan biztonságban vagyunk, mint a Jóisten ölében.

ANONYMA (kijön a toronyból)

Mikor lesz már csata? Mikor lesz már háború? Mikor lesz már egy jó kis összecsapás?

GISELHER

Te csak menj szépen vissza. Beesteledett, lehűlt a levegő. Még a végén megfázol nekem, és tüsszögni fogsz.

ANONYMA

Igazán kedves tőled, hogy ilyen gondosan vigyázol rám. De én egyszer már csatát is akarok látni!

GIESELHER

Majd holnap nézünk buhurtot. Az majdnem olyan, mint az igazi csata, csak éppen barátságos összeütközés. Na gyerünk!

(Visszaviszi Anonymát a toronyba.)

HAGEN

Nem ártana elkülöníteni a nőket.

GERNOLD

Csak egy nő van. Ez itt. Én sem vagyok elragadtatva tőle, amikor házaséletet él az öcsénkkel. De hát mit csináljunk? Össze vagyunk zárva.

HAGEN

Tudjátok, mit? Menjetek be, feküdjetek le aludni. Pihenjétek ki magatokat. Majd én itt őrködöm. Ezt az éjszakát még valahogy túléljük. Aztán – ki tudja?

GERNOLD

Szerintem is túlzottak az aggodalmaid, Hagen. Pedig csak magad miatt van okod aggódni. Ha egyáltalán.

(Visszamegy a toronyba.)

GÜNTHER

De ha őrködni akarsz, felőlem őrködhetsz. Nem tiltja meg senki. Jó éjszakát!

(Visszamegy a toronyba.)

HAGEN

Miért jöttem ide, Hunniába Güntherrel és pereputtyával? Talán bizony szeretem őket? Ugyan, dehogy. Megvetésre méltó puhányok. Akkor miért vagyok mégis hűséges hozzájuk? Magam sem értem. De tény, hogy hűséges vagyok.

VOLKER (kijön a toronyból)

Hallom, őrségben állsz. Veled tartok, hogy ne egyedül őrködj.

HAGEN

Örülök, hogy kijöttél, Volker. Jólesik nekem. Mástól nem kérném, sőt, el se fogadnám, hogy együtt virrasszon velem, de a te jelenléted boldoggá tesz. Nehéz éjszaka áll előttünk.

VOLKER

Nem félek a hunoktól. Megküzdöttem én már ádázabb ellenséggel is. Annyira nem félek tőlük, hogy a fülük hallatára álomba hegedülöm a mi derék lovagjainkat. Egy kis ízelítő az álomhozó költészetből. (Pajzsa húrjain hegedül.)

Élet, álom és halál:

fáklya füstje száll.

Élet, halál:

egál, egál.

Az ész megáll.

HAGEN

Azt hiszem, mindenki elaludt odabent a nagyteremben.

VOLKER (fülel)

A zörejekből ítélve, Volker és a kis felesége lehet még ébren, de ők is rövidesen álomba szenderülnek egymás karjai közt. Hegedüljek még egy kicsit?

HAGEN

Inkább nézz előre. Én ott valamit látok. Valami csillog a sötétben.

VOLKER

Az bizony egy sisak. És még egy. És még legalább tíz. (Emelt hangon:) Mit akartok tőlünk, ti gyáva kutyák? Így kell támadni a király vendégeire? Éjszaka? Lopakodva?

HAGEN

Ne ordítozz. Az volt a tervem, hogy közel engedem és lekaszabolom őket. De most már nem fognak idejönni. Viszont nyilazni bizonyára fognak. (Nyílzápor zúdul a torony falára.) – Összevissza lődöztök a sötétben, ti vaksi pondrók? Ide célozzatok, ahol mi vagyunk!

(Hun vitézek lopakodnak a színpad túlsó szélén.)

I. HUN VITÉZ

Ez Trójai Hagen. Megismerem a hangját. Hű, de nagy vitéz volt, amikor itt szolgált nálunk negyven évvel ezelőtt! Az meg Volker, a költő.

II. HUN VITÉZ

A francba! Túljártak az eszünkön. Őrséget állnak.

VOLKER

Utánuk megyek, és foglyul ejtem valamelyiket.

HAGEN

Eszedbe ne jusson! Közelharc lesz belőle, és amíg mi küzdünk hárommal vagy néggyel, a többiek benyomulnak a toronyba, és lemészárolják a mieinket.

KRIEMHILD (jön)

Ilyen hitvány felmosórongyok vagytok? Százan sem bírtok azzal a kettővel ott a lépcső tetején?

III. HUN VITÉZ

Nem vagyunk százan, felséges úrnő, hanem csak tizenöten. És azok a burgundok ott fenn a lépcsőn igen veszedelmesek. Ha közel megyünk, lekaszabolnak minket.

IV. HUN VITÉZ

Én bizony nem fogok meghalni azért a marék aranyért, amit ígértél, felséges úrnő.

KRIEMHILD

Ne feleselj! Nyomás! Előre!

HAGEN

Te is ott bujkálsz, te nőstény ördög? Miért nem hagyod aludni a testvéreidet? Mit settenkedel itt az éjszakában? Lopni készülsz a cselédeid élén? Ha igen, akkor csak szólj nekem, szívesen csatlakozom!

KRIEMHILD

Hát jó. Most elmegyek. Majd holnap számolunk.

(A hun vitézekkel együtt el.)

VOLKER

Rajtam erősen kihűlt a páncél. Érződik, hogy közel már a hajnal. Ezt az éjszakát is túléltünk.

HAGEN

Attól tartok, ez volt életünk utolsó éjszakája.

 

Megjelent a Bárka 2022/5-ös számában.


Főoldal

2022. november 03.
Vöröskéry Dóra tárcáiEgressy Zoltán tárcái Banner Zoltán tárcái Gömöri György tárcái
Erdész Ádám: Melyik a járható út?Mátkaság a dinasztikus érdekek árnyékában
Margetin István: A suliban majd ne így meséldSüveg Szilvia: A fiú
Új év, új bor – avagy januári szőlőségeinkKarácsony (Német)gyulán
Csobánka Zsuzsa Emese: TériszonyBirtalan Andrea verseiKarkó Ádám verseiKarácsonyi Zsolt versei
Kontra Ferenc: Egy pohár vízLackfi János: Üres buborék marad a helyénSzilágyi-Nagy Ildikó: RehabSzakács István Péter: Darina
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png