Tárca




Kiss László
A harmadik év
(rosszkedvem tavasza)


Egy áprilisvégi vasárnap nyáriasra fordult az idő, ezért kimentünk a temetőbe. A nap aranyszín korongként ragyogott az égen. Pontosan, aranyszín korongként. Teszek rá, mit vár el a mostani (?) próza, hogy idejétmúltnak bélyegzi a vibráló jelzős szerkezeteket, pompázatos metaforákat, tüchtig hasonlatokat, mert a nyerseség a fontos, a vagány és laza szövegelés, meg a szókimondás. Aki szépet ír, hülye. Birokra fel!
Igen, aranyszín volt, és ragyogott, és aranymártással öntötte le a házak tetejét. De jutott belőle a sírokra is.
Mama előtt állingáltunk. A közeli hantokra faragott vaskos keresztek figyelmeztető jelként fúródtak az égbe, a hamarosan menthetetlenül virágba boruló gesztenyefák álmosan rezegtették leveleiket. Voltaképpen idilli volt minden, leszámítva, hogy mi idefönn ügyködtünk, mama meg odalenn pihent. Horgászni támadt kedvem, de éjszaka esett. Egy csomó hülyeség jutott az eszembe, például ez is. Apa a sírt övező ágyásban gyomlált, öcsém az estike műanyag kelyheit rakosgatta a frissen kipucolt virágládába, anya a tulipánok miatt idegeskedett. Én a dolgok könnyebbik végét fogtam meg, vizet hoztam a kútról. Két kút van a temetőben, mindkettő a csősz házánál. Az egyik hozzá van csatlakoztatva a városi vízrendszerhez: tisztára, mint otthon – elfordítod a kupakot, és máris jön a víz. A másik kút fúrt, vagy ásott, mit tudom én. Nyomós, klasszikus fajta. Ilyet használtunk mamánál is, közvetlenül a bejárat mellett állt. A hozzá tartozó akna feneketlen mély volt, mama elmondása szerint apáék annak idején halakat dobtak bele, és azok máig élnek. Mindig kérdeztem, milyen halakat, de mama csak a fejét rázta. Nem tudom.
Fölemeltük a fedelet, néztük az aknát, de sehol semmi.
Harmadik éve, gondoltam, és a gyöngykavicsos sétányt böködtem a cipőm orrával. Itt volna az idő feltámadni, mama.
Egyébként lassacskán jó ide járni, annyi az ismerős. Amott anyai nagyapám alussza, tőle keletre vannak a dédszülők, egyetlen kishúgom a lábuknál nyugszik. Tata persze mama mellett, nem messze pedig szomszédjuk, Teleki Jóska bácsi felesége, mondaná meg valaki, mivel érdemelte ki.
A kápolna előtti síroknál zajlott az élet. Simlis srác, kezében slag, permetezte a sírokat.
Négyszögletű masinából szívatta a vizet, a motor hangja olyan volt, akár a rotációskapáé. Recsegett, prüszkölt a szerkezet, a víz izmos sugárban csapódott a kőre. Egy tolószék üresen, félredobva állt a kovácsoltvas kerítés mellett, melynek takarásában fagyalsor rejtette a barokkos családi boltozatot. Cicomás képeslap a túlvilágról. Köszönjük. A néniknek, akiket láttam, haj helyett citromfagyi volt a fején.
Míg a kút karját rángattam, Kassák versére gondoltam, a Halotti beszédre. A költőt felkérik, mondjon beszédet a ravatalnál. Mit is mondhatna egy költő. Megszökött, barátaim, megszökött, a kulcslyukon át.
A drótkerítés alatt macska bújt be, s a kutyaól árnyékában nyújtózni kezdett. A csősz kutyája egykedvűen figyelte a történéseket, mint aki mindent lát és mindent hall. Az ólból kutyaszemek pislogtak kifelé.
Akár egy Kosztolányi-novellában, beszédes nevek. Árva János. Angyal Mária. Bárány Ferenc. Kosztolányit mindig csak egy dolog érdekelte: a halál.
Egy dolog furcsa volt. Miközben mama sírját sepregettük, és közben a haragos, sötétkék márványon csillogtak a betűk, a temetőkapuban feltűnt Teleki Jóska bácsi. A felesége ugyanabban az évben halt meg, mint mama. Jóska bácsi eltekert szódáért, s mire visszaért, minden megvolt. Nem kell túlbonyolítani a dolgokat.
Némán biccentett az öreg. Mint évek óta mindig, ugyanaz a felnyergelt bicikli, ugyanaz a hátracsapott svájcisapka. Az ing is, a fehér. De valami, egészében nézve, más volt. Hogy ez már, Jóska bácsi, nem ugyanaz az útvonal. És hogy hiányoznak a vázra erősített pecabotok. Szép mulatság volt tőled, élet. Klasszul elintézted, köszönjük.






Összes munkatársi tárca:

Kiss Ottó: Esztergom felett az ég
Szabó Tibor: Nyilatkozat
Elek Tibor: Szabadság(Ir)ód(i)a
Grecsó Krisztián: Kopogós viharsarki jelleg
Gyarmati Gabriella: Kohán György kiállítása
Erdész Ádám: Egy alföldi polgárház kapuja mögött
Elek Tibor: A békési szonettkirály
Szabó Tibor: Rövidítés
Kiss László: Második síelés
Kiss Ottó: Irgalom
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű (...) 5.
Grecsó Krisztián: Tánciskola
Szabó Tibor: Lesszdenziorou
Elek Tibor: Noé bárkája felé
Kiss László: A temetés
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű (...) 4.
Erdész Ádám: 942 kép
Kiss Ottó: A másik ország
Grecsó Krisztián: Családi csomagolás
Szabó Tibor: Alibi
Kiss László: Megtudja a halálhírt
Elek Tibor: Szavak, a magasban
Gyarmati Gabriella: Képzőművészeti kiállítások (...)
Erdész Ádám: Egy szelet közelmúlt
Grecsó Krisztián: Hungarusz-tudat
Szabó Tibor: Valami a télről
Kiss László: Rókázás
Elek Tibor: Siket irodalom?
Gyarmati Gabriella: Kohán és a "szoc. reál"
Erdész Ádám: Gercsó Krisztián: Nagymama ajándékba
Kiss Ottó: Ati és a holdvilág - Esti mese
Szabó Tibor: Testvérek, barátok
Kiss László: Őfelsége pincére
Gyarmati Gabriella: Csernus Tibor festményei először Békés megyében
Erdész Ádám: Bányászlámpa a templomkertben
Elek Tibor: 110 éve született Sinka István
Kiss Ottó: Feszt Berlin
Grecsó Krisztián: Főnökösdi
Kiss László: Fesztkörkép
Elek Tibor: Magyaróra
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű körüljárására képelemzések útján III.
Kiss Ottó: Mondta Feri
Szabó Tibor: Hámori Bianka hiába első
Grecsó Krisztián: Mínusz egy halál
Elek Tibor: Horgász irodalom
Erdész Ádám: Kolozsvártól Szegedig
Kiss Ottó: Nyári medveségek
Szabó Tibor: Fenekező angyalozás - eredményesen
Kiss László: A térképnek háttal
Grecsó Krisztián: Egy koldus adósa
Elek Tibor: Kívülállás vagy benne levés?
Gyarmati Gabriella: Bohus Zoltánról
Erdész Ádám: Majolenka
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű körüljárására képelemzések útján II.
Kiss Ottó: A giliszta és a kígyó
Szabó Tibor: Tavaszi minden
Kiss László: Első síelés
Grecsó Krisztián: Kerthelyiségre fel!
Elek Tibor: Primum vivere
Gyarmati Gabriella: Munkácsy Csabán és Colpachon
Erdész Ádám: Az ünnep színeváltozásai
Kiss Ottó: Matuzikné Amál berendezi
Szabó Tibor: Lőni a gépen a kékeket
Kiss László: Haza
Grecsó Krisztián:
Farsangi kiskáté
Elek Tibor: Konkrét halál
Erdész Ádám: Derelye és suvikszos csizma
Kiss Ottó: Az elviselhetetlen könnyűségről
Szabó Tibor: Miért kell egyáltalán verset írni?
Kiss László - Trip
Grecsó Krisztián - Hazai ízek
Elek Tibor- Ablak a kortárs magyar irodalomra

2008. július 14.
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Versíró pályázatot hirdet a StarbucksÁllami díjak a nemzeti ünnepen – 2020Kárpát Körút 1.0Az Aegon Irodalmi Díj esélyesei
Ütőér
Szív Ernő tárcáiSzálinger Balázs tárcái Sándor Zoltán tárcáiSzabó T. Anna tárcái
Versek
Beck Tamás verseiSzilágyi András verseiPál Dániel Levente: Isten esteNádasdy Ádám versei
Prózák
Márton László: RudiMolnár Lajos: Hülye egy történetKiss Benedek: (Az Élettöredékekből)Tallér Edina: Időzítő
Kritikák
A lélekvándorlás plakátmagányaHazudni magunknak történelmetKis magyar rendszergazdák – Bödőcs Tibor könyvéről Végeláthatatlanul - Nevezd csak szeretetnek
Drámák
Csík Mónika: Az ember tragédiája - Nyolc és feledik színDarvasi László: Karády zárkájaAcsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A Szellemúrnő
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum
Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA