Tárca





Szabó Tibor Benjámin
Kisnapló. A 10.20-ason, Csabára


       Mellettem egy metroszexuális fiú, ülőhely nincs, a csuklóban állunk. Magazint olvas, a fülében dugó, nem hallom a zenét, nem bömbölteti. Szemöldök ívesre szedve, hajban melír, a bőrén diszkrét férfialapozó, olyan az arca, mint a Bëlgában a szőkének. Huszonöt lehet. Buszon ritkán látni a fajtáját. Autóval szoktak jönni-menni inkább, kétajtóssal, nem német, de alig használt Alfa vagy Aston Martin – valami különleges. Mert lendületesek, sikeresek, szépek. Ez legalábbis nagyon szép. Kedvem lenne megsimogatni a pofiját, pedig nem sok dolgom vagyon a mássággal. Aztán felnéz, talán érzi, hogy bámulják. Zavartan elkapom a tekintetem.

 

       A e-mailes fiókom átirányítva mobilra, még nem érünk ki az alföldi kisvárosból, amikor becsilingel egy levél a szerkesztőmtől. A kiadó tulajdonosa nem járult hozzá a borítóhoz, újat kell csinálni. Látványosabbat, populárisabbat. Pislogok, vakarózok, mit lehet erre válaszolni? Nem nagyon érdekel a csomagolás, nem is értem igazából a könyvcsinálási dolgot, hogyan működik, milyen szabályok szerint. Úgyhogy nekem mindegy. Csak Ágit, a grafikust sajnálom, hogy dolgozhat újra, elölről mindent. Meg furcsa így látni a regényt. Közel négy évig évig ültem a szövegben, oszt most vége, már levonatok érkeznek, utolsó javítgatások a betördelt anyagon, és borítóról folyik a szó, hogy milyen legyen, milyen ne. A négy év alatt kétszer váltottam munkahelyet, született egy fiam, voltam boldog családapa, hűtlen férj, szerelmes, idétlen szerető, kevésbé idétlen, elvált férfi, nősülni készülő kislovag. Elmúlt, szétrázódott egytől-egyig, én meg itt csücsülök (állok), mint fák tövén a bolondgomba. A szerkesztő apróbb változtatásokat javasol még, egy-egy elütés, névelők itt-ott, mifenék. Nagyon jó szeme van, mindent észrevesz, és egyébként is öröm vele dolgozni. De ennek a munkafázisnsak is vége lassan, hamarost  nyomdába kerül a cucc.


        A 47 egyetlen jelenetből nőt ki. Bemásolom ide. Végül nem került bele a szövegbe, se a mondatok, se a téma, se semmi konkrétan, mégis ebből lett a könyv. Megadja a regény kulcsszavát: zavar


       A világ bonyolult, de a bonyolulttól nem kell félni — a zavarostól kell félni, mondta egy híres író tegnap este a tévében. A nagy terem katedráján állt, könnyed, mégis pontos nyelven beszélt, viccelve is néha, és azon nagyon nevettek az emberek. Előadást tartott. A világ bonyolult… más szóval: ’bonyi’, ismételte az ősz ember derűsen, és furcsa volt, mert alig korábban olvastam egy internetes kvízjáték üzenőfalán  AshCica93 bejegyzését, 12-13 éves pasik gyertek privát szobába chat-szexelni, dugjunk, KATT RÁM! Széles sávban futottak az üzenetek a képernyőn lentről felfelé óriási tömegben, aki látott már ilyet, tudja, hogy öt perc után szédülni kezd az ember a soha meg nem álló mondatfolyamtól, nem képes követni tovább, merre tart a sok témát mozgató beszélgetés, nem érti a szavak jelentését attól fogva, csak a hömpölygő betűáradat marad, Mátrix, eredeti kód a feje tetejére állítva, olyankor kell kilépni a programból, erre készültem én is éppen, amikor AshCica93 üzenetére valahogy mégis felfigyeltem, KATT RÁM!, dugjunk szóban egy távoli képernyő előtt ülő tizenkét éves pasival — vagy tizenhárom, az is jó, aztán az ősz mester a tévében azt mondta, hogy bonyi, és egyszerre megértettem. Hogy nem igaz, nem bonyi egyáltalán. Végtelenül egyszerű minden. És a világ egyszerűségében nem a lineáris egyenletek nyílt tisztasága jelenik meg, nem úgy egyszerű, mint a Horner-féle elrendezés, ez valami egész más. Egy szimpla, de érthetetlen törvénynek engedelmeskedik AshCica93, amikor számítógépen keresztül akar dugni tizenkétévesekkel. Részletek nélküli, finomság nélküli éjsötét van az ő vágya mögött, a régi kifordult a négy sarkából egészen, új világ van már, egyszerű de zavaros, félni kell tőle — aztán visszaléptem a programba, rákattintottam és dugtunk. Jó volt.

 


       Miközben engem már egy másik történet érdekel. A busz egy csatorna mellett megy el a város szélén. Néhány éve ott találták meg az elveszett kislány holttestét. Van egy fejfa is a csatornaparton, mindig ég egy-két gyertya előtte. Amennyire tudom, nem került elő a tettes, nem derült ki az se, miért kellett meghalnia a lánynak. Mint Laura Palmer Twin Peaksben. Forgatok magamban egy történetet. Egy öregemberről, egy öreg óvodapszichológusról, aki az alföldi kisvárosba érkezik, eltölt ott néhány hetet, és ezalatt kibomlik a szeme előtt valami szürreális iszonyat.

 

       Hawking írja, hogy amikor a tízszeres naptömegű csillag fűtőanyaga fogyóban, a gyöngülő termonukleáris reakció már nem képes ellentételezni a gravitációt, a csillag magja megroppan. Elképzelhetetlen sűrűségű-tömegű dolog jön létre a tűzgömb közepében, olyan erős gravitációs tér, hogy semmi sem képes szabadulni tőle. És akkor előáll az utolsó megfigyelhető momentum, a csillag utolsó kapcsolata a világgal, mielőtt végleg eltűnne az univerzum szeme elől, fekete lyukká omolva össze. A zárójelenség az, hogy a fénykúpok befelé dőlnek. Ez érdekes. Jó cím lehet belőle.







Összes munkatársi tárca:

Grecsó Krisztián: Szint alatt
Kiss László: Zempléni vitézkedés
Kiss Ottó: Az elmerült kert (IV.)
Elek Tibor: Magyar is, meg kultúra is
Gyarmati Gabriella: Péreli Zsuzsa kiállítása
Erdész Ádám: Repkény
Grecsó Krisztián: Akár a tévében
Szabó Tibor: Kisnapló. Fehér()folyás
Kiss László: Totti és én
Gyarmati Gariella: Gera Katalinról
Kiss Ottó: Az elmerült kert (III.)
Kiss László: Az én történelmem
Erdész Ádám: Az elhallgatott múlt nyomában
Grecsó Krisztián: Nők, szöcskék
Szabó Tibor: Kisnapló. Fiamnak
Kiss Ottó: Az elmerült kert (II.)
Kiss László: Búcsúzó
Elek Tibor: A pályakezdés zavarai
Gyarmati Gabriella: A Munkácsy-életmű... VI.
Erdész Ádám: Húsz év után
Grecsó Krisztián: Érkezési oldal
Kiss Ottó: Az elmerült kert (I.)
Kiss László: Valami a fülnek
Szabó Tibor: azonosító: vendég; jelszó: nyugalom
Elek Tibor: Volt neki egy talapalatnyi földje
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű körüljárására képelemzések útján V.
Grecsó Krisztián: Don Quijote ebédel
Erdész Ádám: Egy elfeledett párbeszédről
Kiss László: A harmadik év
Kiss Ottó: Esztergom felett az ég
Szabó Tibor: Nyilatkozat
Elek Tibor: Szabadság(Ir)ód(i)a
Grecsó Krisztián: Kopogós viharsarki jelleg
Gyarmati Gabriella: Kohán György kiállítása
Erdész Ádám: Egy alföldi polgárház kapuja mögött
Elek Tibor: A békési szonettkirály
Szabó Tibor: Rövidítés
Kiss László: Második síelés
Kiss Ottó: Irgalom
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű (...) 5.
Grecsó Krisztián: Tánciskola
Szabó Tibor: Lesszdenziorou
Elek Tibor: Noé bárkája felé
Kiss László: A temetés
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű (...) 4.
Erdész Ádám: 942 kép
Kiss Ottó: A másik ország
Grecsó Krisztián: Családi csomagolás
Szabó Tibor: Alibi
Kiss László: Megtudja a halálhírt
Elek Tibor: Szavak, a magasban
Gyarmati Gabriella: Képzőművészeti kiállítások (...)
Erdész Ádám: Egy szelet közelmúlt
Grecsó Krisztián: Hungarusz-tudat
Szabó Tibor: Valami a télről
Kiss László: Rókázás
Elek Tibor: Siket irodalom?
Gyarmati Gabriella: Kohán és a "szoc. reál"
Erdész Ádám: Gercsó Krisztián: Nagymama ajándékba
Kiss Ottó: Ati és a holdvilág - Esti mese
Szabó Tibor: Testvérek, barátok
Kiss László: Őfelsége pincére
Gyarmati Gabriella: Csernus Tibor festményei először Békés megyében
Erdész Ádám: Bányászlámpa a templomkertben
Elek Tibor: 110 éve született Sinka István
Kiss Ottó: Feszt Berlin
Grecsó Krisztián: Főnökösdi
Kiss László: Fesztkörkép
Elek Tibor: Magyaróra
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű körüljárására képelemzések útján III.
Kiss Ottó: Mondta Feri
Szabó Tibor: Hámori Bianka hiába első
Grecsó Krisztián: Mínusz egy halál
Elek Tibor: Horgász irodalom
Erdész Ádám: Kolozsvártól Szegedig
Kiss Ottó: Nyári medveségek
Szabó Tibor: Fenekező angyalozás - eredményesen
Kiss László: A térképnek háttal
Grecsó Krisztián: Egy koldus adósa
Elek Tibor: Kívülállás vagy benne levés?
Gyarmati Gabriella: Bohus Zoltánról
Erdész Ádám: Majolenka
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű körüljárására képelemzések útján II.
Kiss Ottó: A giliszta és a kígyó
Szabó Tibor: Tavaszi minden
Kiss László: Első síelés
Grecsó Krisztián: Kerthelyiségre fel!
Elek Tibor: Primum vivere
Gyarmati Gabriella: Munkácsy Csabán és Colpachon
Erdész Ádám: Az ünnep színeváltozásai
Kiss Ottó: Matuzikné Amál berendezi
Szabó Tibor: Lőni a gépen a kékeket
Kiss László: Haza
Grecsó Krisztián:
Farsangi kiskáté
Elek Tibor: Konkrét halál
Erdész Ádám: Derelye és suvikszos csizma
Kiss Ottó: Az elviselhetetlen könnyűségről
Szabó Tibor: Miért kell egyáltalán verset írni?
Kiss László - Trip
Grecsó Krisztián - Hazai ízek
Elek Tibor- Ablak a kortárs magyar irodalomra

2009. március 02.
Csík Mónika tárcáiKiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Farkas Wellmann Éva: Akit nem találszFarkas Arnold Levente: Ywon KerépolMolnár Lajos verseiGéczi János versei
Zsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalan
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png