Drámák

 

 MartonLaszlo_uj_meret.jpg

 

Márton László

 

Nibelungok

 

Második rész – Kriemhild bosszúja

 

Második felvonás

 

Első jelenet

 

Bajorország, Ulm (a népvándorlás kori Hulma), Duna-part, ártéri erdő. Lóháton érkezik Günther, Gernold, Giselher, Hagen, Ortwin, Dankwart és Volker, valamint a káplán, mögöttük ezer lovag, továbbá csatlósok és apródok.

 

VOLKER

Valahol utat vesztettünk.

GISELHER

Hű, de nagy víz! Még a Rajnánál is nagyobb.

GERNOLD

Úgy látszik, árvíz van.

HAGEN

Márpedig át kell jutnunk a Duna jobb partjára.

ORTWIN

A Duna jobb partján van a Duna bal partja. A Duna bal partján van a Duna jobb partja.

DANKWART

Ezt hogy érted?

ORTWIN

Ezt én csak úgy, hogy a Rajnán könnyű volt átkelni, de itt nem látok se kompot, se révészt.

VOLKER

Annyi baj legyen. Lóháton átúsztatunk. Vagy keresünk egy gázlót.

HAGEN

Nem fog menni. Magas a vízállás, és a folyó tele van örvénnyel.

GÜNTHER

Akkor menjünk tovább itt, a bal parton. Aztán valahol majd biztosan átkelhetünk.

HAGEN

Láthatjátok, hogy itt végetér az országút. Innentől köröskörül mindenfelé mocsarak vannak.

ORTWIN

Kutykurutty! Brekeke! Legyünk mocsárlakók!

GÜNTHER

Szerintem is várjuk meg itt, amíg leapad a víz.

HAGEN

Nem jó ötlet. Akármikor rajtunk üthetnek Elsing herceg martalócai. Arról nem is beszélve, hogy fogytán az élelmiszerünk.

KÁPLÁN

Én szívesen átevickélnék a túlsó partra, hogy körülnézzek, és megkeressem a legközelebbi révészt, csak az a baj, hogy Rajna-vidéki fiú létemre sohasem tanultam meg úszni.

HAGEN

Te csak imádkozzál. Jobb lesz, ha inkább én keresem meg a révészt. Itt várjatok meg! Ha találok révészt vagy átkeléshez használatos vízialkalmatosságot, akkor visszajövök. Ha nem jöttem vissza, akkor meghaltam.

 

Második jelenet

 

Domboldal a Duna fölött. Patak, vízesés, alján természetes medence. Benne két vízisellő, Hadburga és Sieglinde.

 

HADBURGA

Közeledik Aldrian fia, Hagen, a vitéz trójai.

SIEGLINDE

Honnan tudod, hogy Aldrian fia?

HADBURGA

De hiszen te is tudod.

SIEGLINDE

Ja, persze. Tényleg tudom. Sohasem láttuk Hagent, mégis tudunk róla egyet és mást.

HADBURGA

Figyeld meg, az fog történni, hogy elszedi a ruhánkat.

SIEGLINDE

Mi pedig úgy teszünk, mintha rettentően megijednénk. Ott jön! Fordíts hátat neki. Hadd higgye azt, hogy nem vettük észre.

(Sikongatva fröcskölik egymást. Jön Hagen.)

HAGEN

Hát ez meg mi a bánat? Homérosz Trója-regényében olvastam efféle női csodalényekről. Kik ezek? Szirének? Hárpiák? Vagy forrásnimfák? És milyen különös tollruhájuk van! Méghozzá gondosan összehajtogatva. – Na megálljatok csak!

(Félreviszi a sellők ruháját.)

HADBURGA (sikítozik)

Jaj! Hol a ruhánk? Ez az egy ruhánk volt!

SIEGLINDE (visong)

Mi lesz velünk ruha nélkül? Így nem mehetünk emberek közé!

HADBURGA

Trójai Hagen, Aldrian fia! Ne bujkálj a fák között! Gyere elő!

HAGEN (előjön)

Honnan tudjátok, hogy ki vagyok?

HADBURGA

Mindent tudunk. Tudjuk a múltat és a jövőt. Azt is tudjuk, hogy Hunniába igyekszel, a három burgund királlyal és azok vitézeivel együtt. Azt is tudjuk, hogy át akartok kelni a Dunán, és te most éppen a révészt keresed.

HAGEN

Csak ámulok és bámulok. Amit beszéltek, színigaz. Tényleg a révészt keresem.

SIEGLINDE

Szépen kérjük, add vissza a ruhánkat. Ünnepélyesen megígérem: ha visszakapjuk a ruhánkat, feltárjuk előtted a jövendőt. Megjósoljuk neked, mi fog történni veletek Esztergomban, Attila király udvarában. Azt is megmondjuk, hol tudtok átkelni. Csak add már vissza a ruhánkat!

HAGEN

Fordítva: előbb jósoljátok meg eljövendő sorsunkat, és mutassátok meg az átkelőhelyet, aztán visszakapjátok a ruhátokat. Becsületszavamat adom rá.

HADBURGA

Hát, öregem, ha a becsületszavadat adod, akkor nyilván a becsületed is megvan hozzá. Úgyhogy megjósolom a jövőtöket, burgundok és Nibelungok. Baj nélkül el fogtok jutni Hunniába, és ott a lehető legjobb fogadtatásban lesz részetek. Hősök és vitézek, leventék és daliák, bajnokok és lovagok még sohasem érezték magukat annyira jól, ahogyan ti fogjátok érezni magatokat Esztergomban, a nyári napforduló ünnepén. Aztán az ünnepi játékok végeztével, szeretetteli búcsúzkodás után, ajándékokkal gazdagon megrakodva, vidám szívvel ügethettek haza, a Rajna-vidékre. Utazásotok során lépten-nyomon rátok mosolyog az édes boldogság és az arany szerencse.

HAGEN

Örömmel hallom ezt a jóslatot, vízitündérek.

HADBURGA

Nevem Hadburga.

SIEGLINDE

Én pedig Sieglinde vagyok. Ő az unokatestvérem.

HAGEN

Amit megígértem, azt meg is tartom. Itt a ruhátok, öltözzetek fel.

SIEGLINDE

Nem olyan sürgős az a felöltözés. Inkább te is vetkőzz le egy kicsit. Fürödj velünk a patak vizében.

HADBURGA

Az a helyzet, hogy régóta nem háltunk férfival. Főleg nem olyan jó pasival, mint amilyen te vagy. Egy kicsit öreg vagy már, de az nem hátrány.

(Vetkőztetik Hagent.)

SIEGLINDE

Ha ki tudsz elégíteni minket, attól kezdve minden vállalkozásod sikerülni fog. Akár jót akarsz cselekedni, akár rosszat.

HAGEN

Egy kicsit furcsák vagytok. Nem egészen olyanok, mint az általam eddig ismert nők. Hozzátok hasonló csodalényeket még sohasem láttam. De azért ne higgyétek, hogy megijedek tőletek.

SIEGLINDE

Akkor hát rajta. Munkára fel!

HADBURGA

Kemény férfimunkát nyújts nekünk! Hajrá!

(Erotikus pantomim. Végül Hagen ernyedten hever a földön. A vízisellők felöltöznek.)

HADBURGA

Megálltad a helyedet, Aldrian fia, Hagen. Meg vagyunk veled elégedve. Lehet, hogy most bágyadtnak érzed magadat, de ne aggódj: hamarosan visszatér az erőd. Legközelebb virágsziromból vetünk neked lágy nyoszolyát. Kár, hogy nem lesz legközelebb.

SIEGLINDE

Úgyhogy most megmondom neked a jövőtökről az igazat. Az unokanővérem elámított szép szavakkal téged az előbb, de csak azért, hogy visszakapja a ruháját. Annak, amit ő mondott, az ellenkezője az igazság.

HADBURGA

Úgy bizony. Hazudtam az imént. Nem szép dolog, de muszáj volt.

SIEGLINDE

Ha elviszed Hunniába Günther királyt és a burgund férfiakat, nagy baj fog érni mindnyájatokat. Attila udvarában nem vár rátok semmi jó. Fordulj vissza, Hagen; itt és most még lehet. De aki innen továbbmegy, azt a halál már megsimogatta.

HADBURGA

Kriemhild haragszik rád.

HAGEN

Tudom. Nem érdekel.

HADBURGA

Meg fog ölni téged is, a többieket is. Ezzel a két kezével fogja levágni a fejedet.

HAGEN

Ne beszélj hülyeséget! Miképpen ölhetne meg egyetlen asszony ezer harcedzett vitézt? Meg aztán Kriemhild nem is járatos a kardforgatásban.

SIEGLINDE

Márpedig így lesz, hacsak most azonnal vissza nem fordultok. Ha innen továbbhaladtok, akkor halálfiai vagytok mindannyian. Egyetlen férfi lesz közületek, aki életben marad, és haza fog térni Wormsba.

HAGEN

Talán bizony azt is tudod, hogy ki az?

SIEGLINDE

Persze, hogy tudom. A káplán. Akit azért visztek magatokkal, hogy keresztény hitre térítse a pogány hunokat.

HAGEN

Nahát, majd én gondoskodom róla, hogy a káplán ne térhessen haza!

HADBURGA

Inkább menjetek haza mindannyian! Forduljatok vissza, amíg nem késő!

HAGEN

Mit képzelsz? Menjek oda Günther királyhoz, és mondjam azt neki, hogy hátraarc, irány Burgundia? Mert rámijesztett egy vízitündér? Sőt, nem is egy, hanem kettő? A fiatalabb udvaroncok már így is gyávának tartanak! Hiába beszéltek, Sieglinde és Hadburga: a Hunniába vezető úton végig fogunk menni, mert ez a sorsunk és a rendeltetésünk. Azt mondjátok meg nekem, ha már olyan okosak vagytok: hol kelhetünk át a túlsó partra? Hol az a hely?

SIEGLINDE

Sajnálom, hogy nem hallgatsz a jóakaratú figyelmeztetésre. De ha az a rendeltetésetek, hogy fűbe harapjatok Hunniában, akkor csak vonuljatok a sorsotok felé. Te pedig menj a part mentén tovább, ezen az ösvényen, arra. Fél óra járásra innen látni fogsz a túlsó parton egy kőfallal körülvett udvarházat. Közel és távol nincs másik épület, nem fogod eltéveszteni. Ott lakik a révész. Viselkedj óvatosan: indulatos természetű ember, és bivalyerős. Óvakodj, nehogy az evezővel agyonüssön. Ami arany csak van a tüsződben, mindet kínáld fel neki. Akkor talán megesik a szíve rajtad, és átvisz benneteket. Gelfratnak hívják. Jegyezd meg a nevét: Gelfrat. Elsing herceg rokona és bizalmasa. Légy résen, jól vigyázz, mert nemcsak révészként működik, hanem a határőrizet is rá van bízva, és gyűlöli az idegeneket.

HADBURGA

Jó nagy ívben kiabálj át a túlsó partra. Így: „Hahó, Gelfrat!” A víz jól vezeti a hangot. Mondd azt, hogy te vagy Amelrik. Ő egy nagy hős volt, aki néhány évvel ezelőtt külföldre bujdosott Elsing herceg haragja elől, és most ki tudja, merre jár.

SIEGLINDE

Én tudom.

HADBURGA

Én is tudom. A lényeg az, hogy nincs itt. Ha Gelfrat meghallja a nevét, biztosra veheted, hogy előjön. Jegyezd meg ezt a nevet is: Amelrik!

HAGEN

Köszönöm az útbaigazítást.

HADBURGA

Szívesen. Máskor is.

SIEGLINDE

Csak az a kár, hogy nem lesz „máskor is”. Te is tudod, hogy nem látjuk egymást soha többé.

 

 

Harmadik jelenet

 

Duna-part, föveny. A túlparton Gelfrat udvarháza, mellette egy ladik.

 

HAGEN (átkiabál a túlpartra)

Hé, révészmester! Hahó, Gelfrat! Gyere elő!

GELFRAT (kidugja a fejét az ablakon)

Nem érek rá! Mi a fenét akarsz?

HAGEN

Én vagyok Amelrik! Hazajöttem a száműzetésből!

GELFRAT

Hogy merészeltél hazajönni?

HAGEN

Hazahívott a herceg!

GELFRAT

Az más. Az mindjárt más.

HAGEN

Vigyél át a Dunán! Megfizetem!

GELFRAT (kirohan a házból, beugrik a ladikba, evez)

A testvéremtől nem kell fizetség! Nem szorulok rá! Viszlek anélkül is! (A folyam közepén:) De hogyhogy hazahívott a herceg? Nem is értem.

HAGEN

A herceg már csak ilyen. Te is tudod, hogy megvannak a szeszélyei.

GELFRAT (megérkezik az innenső partra, kiugrik a ladikból)

Hohó! Most látom, hogy becsaptál, te gazember! Lehet, hogy téged is Amelrik névre kereszteltek – ha egyáltalán meg vagy keresztelve –, de akkor sem vagy az igazi Amelrik, az én édes testvéröcsém! Takarodj innét, amíg szépen vagyunk!

HAGEN

Ne légy szívtelen! Bajban vagyunk, a társaim és én. Sürgősen át kell jutnunk a jobb partra, ahol a házad áll. (Arany karikákat vesz elő.) Ezt az arany karperecet neked adom. Meg ezt. Meg még ezt is, csak vigyél át minket!

(Beugrik a ladikba.)

GELFRAT

Szó sem lehet róla! Én vagyok a határfelvigyázó! A herceg megtiltotta, hogy idegeneket beengedjek az országba. Az öcsémet, Amelriket is azért száműzte, mert pénzt fogadott el egy külföldi kereskedőkaravántól. Hányan is vagytok?

HAGEN

Ezer lovag, háromezer csatlós és hatezer apród. Semmiség az egész!

GELFRAT

De hát ez egy egész hadsereg! Biztosan el akarjátok foglalni a herceg tartományát. Eszem ágában sincs átvinni titeket. Ugorjál ki a vízijárművemből, de nagyon gyorsan!

(Felkapja az evezőt, és fejbevágja Hagent, aki lerogy a ladik fenekére.)

HAGEN (feltápászkodik)

Hogy lehet valaki ekkora bunkó?

GELFRAT (fejbevágja)

Azt mondod, bunkó? Akkor nesze! (Kirángatja Hagent a ladikból.) És most megöllek, de előbb takarodj a ladikból, mert nem akarom, hogy összevérezd.

HAGEN (előhúzza kardját, felugrik, és egyetlen csapással leüti Gelfrat fejét)

Hát nem is én fogom összevérezni. – Szerencsétlen hülye voltál, te Gelfrat. Kaphattál volna három arany karperecet, de helyette még azt a kevés eszedet is elvesztetted, ami volt, a fejeddel együtt. (Az evezővel belökdösi Gelfrat testét a vízbe, aztán utánahajítja a levágott fejet. Mindkettőt elviszi a sodrás.) Hány ember fér ebbe a hitvány ladikba? Mondjuk, öt. Esetleg nyolc. Hányszor kell fordulni? Jobb lesz, ha nem számolgatom.

(Jön Günther, Dankwart és Ortwin.)

GÜNTHER

Csakhogy megtaláltunk, Hagen! Már aggódtunk érted. Azt hittük, bajod esett.

HAGEN

Szereztem egy ladikot. Azzal fogunk átkelni.

GÜNTHER

Kitől szerezted?

HAGEN

Senkitől. Találtam.

GÜNTHER

És mitől ilyen véres?

HAGEN

Ilyen véresen találtam.

DANKWART

Az a lényeg, hogy átvisz minket a Dunán.

ORTWIN

A kiontott vér itt marad, mi továbbmegyünk Hunniába.

 

 

Negyedik jelenet

 

A Duna vize. Csónak, benne Hagen és a káplán. Hagen evez, a káplán imára kulcsolja kezét.

 

KÁPLÁN

Mindenki szerencsésen átjutott, hála a Gondviselésnek. Még a lovak is. Egy sem fulladt bele a Dunába. Már csak mi ketten vagyunk hátra, és már mi is közeledünk a túlsó parthoz. Mégis félek. Mik ezek a vérfoltok itt, a csónak alján?

HAGEN

Mitől félsz, tisztelendő atyám?

KÁPLÁN

Nem vagyok a tisztelendő atyád. Hiszen te nem is vagy megkeresztelve. Nektek, trójaiaknak továbbra is „káplán úr” vagyok.

HAGEN

Rendben van. Hát akkor káplán úr. Mondd csak, káplán úr: igaz, amit mondtál, hogy nem tudsz úszni?

KÁPLÁN

Igaz. Miért kérdezed?

HAGEN

Megmondjam? Tulajdonképpen jobb lenne, ha nem tudnád. No de mégiscsak megmondom. Tudd meg tehát, káplán úr, hogy az erdőben, káplán úr, amikor ezt a véres ladikot kerestem, káplán úr, találkoztam két tudós asszonnyal, káplán úr, akik azt jósolták nekem, káplán úr, hogy Hunniában mindnyájan meghalunk, káplán úr, és hogy mindnyájunk közül egyvalaki fog élve visszatérni Wormsba, káplán úr, és az te leszel, káplán úr.

KÁPLÁN

Nem értem. Rosszat sejtek.

HAGEN (abbahagyja az evezést)

Minden okod megvan rá, káplán úr. Azt akarom elérni, káplán úr, hogy ez a jóslat minden ízében hamisnak bizonyuljon, és te légy köztünk az egyetlen, káplán úr, aki nem éli túl ezt az utazást, káplán úr. Ezért most belefojtlak a Dunába, káplán úr. Sajnálhatod, hogy nem tanultál meg úszni.

KÁPLÁN (dulakodik Hagennel)

Irgalmazz!

HAGEN

Ha az atyám volnál, akkor talán irgalmaznék. De hát magad mondtad, hogy nem vagy az atyám. Így viszont miért is irgalmazzak? Nagy csobbanást akarok hallani!

(Betaszítja a káplánt a vízbe, az evezővel lenyomja a víz alá a fejét.)

GERNOLD (a túlpatról)

Miért bántod a papunkat? Mit vétett neked?

GISELHER (a túlpartról)

Mentsd ki a vízből! Ne hagyd, hogy belefulladjon!

HAGEN

Muszáj meghalnia!

KÁPLÁN (kapálódzik, távolodik a ladiktól, az innenső part felé evickél)

Édes jó Istenem, segíts rajtam!

GISELHER (a túlpartról)

Odanézzetek! Fennmarad a vízen! Isteni csoda!

GERNOLD (a túlpartról)

De ha már úszik, akkor miért visszafelé, a bal partra? Miért nem közénk?

HAGEN (üldözőbe veszi)

Muszáj meghalnia!

KÁPLÁN (a vízben kalimpál, belekapaszkodik egy sodródó fatörzsbe)

Édes jó Istenem, segíts rajtam!

GÜNTHER (a túlpartról)

Hagen, hagyd abba az üldözést! Most azonnal hagyd abba! Ide gyere, ahol mi vagyunk! Itt a helyed, közöttünk!

HAGEN (megfordítja a ladikot, a túlsó part felé evez)

A királyi parancsnak szót kell fogadnom.

GERNOLD (a túlpartról)

Tisztelendő atyám! Ne a bal part felé ússz, hanem errefelé, ahol mi vagyunk!

KÁPLÁN (kiér az innenső partra, facsarja a ruhájából a vizet)

Látjátok, hogy ide sodort a víz! Nem tudok ár ellen úszni! Sőt, sohogyan sem tudok!

GISELHER

Átküldjük a ladikot érted! Áthozunk! Ki fog nekünk misézni, ha te nem vagy itt?

KÁPLÁN

Azt már nem! Én ezentúl a Dunának még a közelébe sem akarok menni! Inkább gyalogszerrel visszatérek Wormsba. Ti pedig haladjatok tovább nélkülem.

(El.)

HAGEN (megérkezik a túlpartra, a ladikot kivonszolja a vízből)

Most már látom, hogy igazat jósoltak a vízitündérek. A három királyi fivér, az én trójai rokonaim, az apródok, a csatlósok, a derék burgund vitézek, ezek itt mind, mind: halálfiai. Erre a ladikra sincs már szükség. Nem lesz visszaút, mert nem lesznek visszatérők.

(A felhalmozott málhákból elővesz egy buzogányt, azzal ripityára töri a ladikot, a fadarabokat berugdossa a vízbe.)

GÜNTHER (odarohan)

Ezt most miért csináltad, Hagen? Miért verted szét a ladikot?

HAGEN

Azért, hogy ne legyen visszaút. Ha akad köztünk gyáva, aki meggondolta magát, és szeretne visszafordulni, most már ne tehesse.

GÜNTHER

Ja, vagy úgy. Igazad van. – Indulunk! Nyergeljetek, vegyétek magatokhoz a málhátokat! Haladunk tovább! Előre!

HAGEN (magában)

Haladunk tovább – a halálba.

 

Ötödik jelenet

 

Dombvidék a bajor hercegségben. Országút. Alkonyat. Jön Günther, Gernold, Giselher, Hagen, Ortwin, Dankwart és Volker, mögöttük a többi lovag.

 

GÜNTHER

Esteledik. Pihenjünk, vacsorázzunk.

HAGEN

Nem lehet és nem szabad pihenni. Ellenséges területen járunk. Akármikor bekeríthetnek minket Elsing herceg martalócai. Amilyen gyorsan csak lehet, át kell jutnunk a passaui püspökség területére. Ott már biztonságban érezhetjük magunkat.

GÜNTHER

Én és a két öcsém nem ismerjük az utat. Ki az, aki vezethetne minket?

VOLKER

Én egyszer már jártam Hunniában, és nagyjából emlékszem az útra, de úgy tudom, Hagen többször is volt a hunoknál. Ő még nálam is alkalmasabb arra, hogy vezessen.

HAGEN

Igazad van, Volker, mégis te járj az élen, és te mutasd az utat. Én az utóvéd leszek. Az a nehezebb és a veszélyesebb feladat. Induljatok, és jussatok el mihamarabb a Passau felé eső gyepűre!

VOLKER

Indulás!

(Volker, Günther, Gernold és Giselher, valamint a burgund hadinép továbbvonul. Besötétedik.)

ORTWIN

Úgy veszem észre, Günther királynak sejtelme sincs, milyen nagy a baj.

DANKWART

Pedig itt ólálkodik az ellenség a közelben. Fel kell tartóztatnunk őket, hogy Güntherék egérutat nyerjenek. Még szerencse, hogy ebben a sötétben a martalócok nem veszik észre, milyen kevesen vagyunk.

HAGEN

Idehallgassatok, atyámfiai: elárulok nektek egy titkot. Amikor elváltam tőletek, hogy az átkelés lehetőségét felkutassam, találkoztam két vízitündérrel. Ők azt jósolták, hogy a hunoknál mindnyájan meghalunk, és csak egyvalaki tér vissza Wormsba: a káplán. Ezért is akartam őt vízbe fojtani, hátha meghazudtolhatom a jóslatot. És tessék: a káplán sértetlenül hazatér. Úgyhogy a jóslat sajnos igaz. Mindnyájan meghalunk ezen a kiránduláson: te is, meg te is, meg én is.

DANKWART

Hát akkor kalandra fel! Ha már úgyis meg kell halni.

ORTWIN

De én még nagyon fiatal vagyok, én még élni szeretnék! Inkább visszafordulok, és hazamegyek Wormsba, mint a káplán.

HAGEN

Már késő. Már nincs visszaút. Összezúztam a ladikot, amellyel átkeltünk a Dunán. És tudod-e, mitől volt az a ladik véres? Kinek a vére száradt rajta? Megöltem Elsing herceg határfelvigyázóját, amikor dulakodtunk a ladikért. A herceg ezt nem hagyja bosszulatlanul, ebben biztos lehetsz. Ha visszafordulnál, egyenest a lándzsája hegyének szaladnál.

DANKWART

Ti is halljátok azt, amit én?

ORTWIN

Nyomunkban az üldözők! Szaladjunk!

HAGEN

Nem szaladunk sehová. Se gyávának, se gyengének ne higgyenek minket. Készüljetek a harcra. Jobb kézbe fegyver, bal kézbe pajzs! (Emelt hangon.) Ki mocorog a hátunk mögött? Ki bujkál a sötétben?

ELSING (előlép, mögötte számos martalóc)

Valaki közületek megölte kedvenc határfelvigyázómat, Gelfratot! Akárki volt is, keservesen lakolni fog.

HAGEN

Én voltam az. Én, Trójai Hagen.

ELSING

Tudtam! Tudtam! Megjósolták a vízitündérek, hogy egy Hagen nevű férfi egyszer még nagy bajt és nagy szomorúságot hoz a fejemre. De most meghalsz!

HAGEN

Jogos önvédelem volt. Aranyat kínáltam neki, mire ő fejbe vágott az evezővel. Ha én nem ölöm meg őt, akkor ő végzett volna velem. Engedj minket békésen tovább vonulni, nemes herceg, hogy békével és barátsággal búcsúzhassunk egymástól!

ELSING

Csak semmi béke! Itt, helyben meghaltok mind, akik betolakodtatok a területemre!

(Lándzsával támad Hagenre, aki pajzzsal kivédi a döfést. A lándzsa kettétörik, Hagen kirepül a nyeregből.)

HAGEN (a földön fekve)

Ne velem törödjetek! Üssétek a herceg szolgáit!

DANKWART

Én hárman vagyok! Püff neki!

ORTWIN

Én meg tizenketten vagyok! Dirr, durr!

EGY MARTALÓC

Hűha, ezek nagyon sokan vannak!

(Elszalad.)

MÁSIK MARTALÓC

Még jó, hogy nem látjuk őket! Mert így aztán ők sem látnak minket!

(Elszalad.)

HARMADIK MARTALÓC

Szégyen a futás, de hasznos!

(Elszalad.)

HAGEN (feltápászkodik)

Most mutasd meg, nemes herceg, mit tudsz!

ELSING

Erre a célra itt a kezemben egy kis cucc.

(Buzogánnyal fejbevágja Hagent.)

HAGEN (karddal odasújt)

A pajzsodat kettérepesztem.

ELSING (buzogánnyal csapást mér)

Fejedet a sisakból kiszerkesztem.

DANKWART

Ebben a párviadalban én leszek a döntőbíró.

ORTWIN

Helyesen gondolod. Ha derék atyánkfia, Hagen orvul hátbadöfhette Siegfriedet, te is lenyakazhatod a herceget ugyanígy.

DANKWART

Csak az a bökkenő, hogy egy sziporkát sem látok ebben a sötétben. Vagy legfeljebb egy sziporkát, amikor szikrázik a pajzson a kard. Nem volna jó, ha a herceg helyett a rokonunkat szabadítanám meg a fejétől.

(Mennydörgés.)

ORTWIN

Ez az! Közeledik a vihar! Ez kell nekünk. Mihelyt villámlik, látni fogod, hogy a kettő közül melyik a herceg.

(Villámlás.)

DANKWART (kardjával Elsing nyakszirtjére sújt)

Hát, nemes herceg, ennyi volt az élet.

(Mennydörgés.)

HAGEN

Te avatkoztál közbe, Dankwart? Jól tetted. A herceg volt az erősebb. Már majdnem legyőzött.

ORTWIN

Hogy lehet egy emberben ennyi vér? Csurom lucsok vagyok.

DANKWART

Majd az eső lemossa.

(Az előbbieknél halkabb, távoli mennydörgés.)

ORTWIN

Nem lesz eső. Elvonulnak a felhők.

HAGEN

Siessünk! Érjük utol Güntheréket még hajnalhasadás előtt!

 

 

Hatodik jelenet

 

Országút. Éjszaka. Jön Volker, Günther, Gernold és Giselher.

 

GÜNTHER

Mondd csak, Volker: biztosan tudod az utat? Egészen biztosan?

VOLKER

Hát, úgy nagyjából, félig-meddig egészen biztosan. Passaunak arrafelé kellene lennie.

GERNOLD

Merrefelé? Mert én nem látok semmit.

GISELHER

Hol késlekedik Hagen és a többi trójai? Félek, hogy bajuk esett.

GERNOLD

Te csak ne aggódj értük. Azoknak hét életük van, mint az egyszeri macskának.

(Mennydörgés.)

GÜNTHER

Biztosan utolérte őket a vihar, és behúzódtak az eső elől valami sufniba vagy szárnyékba vagy pajtába vagy inkább csűrbe.

(Hagen, Dankwart és Ortwin utoléri a menetet.)

HAGEN

Itt vagyunk.

DANKWART

Mind a hárman.

ORTWIN

Sértetlenül és hiánytalanul.

GÜNTHER

Te vagy az, Hagen? Hol késlekedtetek ilyen sokáig? Történt valami rendkívüli?

HAGEN

Á, dehogy. Semmi, semmi. Egy kicsit elbámészkodtunk.

GÜNTHER

Ebben a vaksötétben?

HAGEN

De aztán összeszedtük magunkat, és lóhalában utánatok vágtattunk, amint látod.

GÜNTHER

Nem látok semmit. Az égvilágon semmit. Biztos, hogy jó irányba megyünk?

GISELHER

Odanézzetek! Hajnalodik. Mindjárt felkel a nap.

(A szín kivilágosodik.)

GÜNTHER

Szent borzadály! Hogy nézel ki, Hagen? És ti ketten, Ortwin és Dankwart! Mitől vagytok ilyen véresek és mocskosak?

HAGEN

Hát, volt egy kis bunyó.

DANKWART

Ránk törtek Elsing herceg martalócai, a herceggel az élen.

ORTWIN

De aztán keservesen megbánták. Maga a herceg is otthagyta a fogát. Ott fekszik az út szélén. Kutyák és keselyűk marcangolják a máját.

GÜNTHER

Ilyen véresen, ilyen megtépázottan aligha vonulhatunk be Rüdigerhez a pöchlarni várba.

GERNOLD

Bárcsak már ott lennénk! Biztos, hogy jó irányba megyünk?

 

 

Hetedik jelenet

 

Gyepű, azaz határsáv. Leeresztett sorompó. Későantik, rusztikus őrbódé. Üresen áll. Négy asszony teknőkben ruhát mos. Jönnek az előző jelenet szereplői.

 

GÜNTHER

Mondjátok, rózsaszálaim: ez már Ausztria területe?

I. MOSÓNŐ

Hogyne, persze, Ausztria. Szigorúan Ausztria. Kegyetlen mértékben Ausztria.

II. MOSÓNŐ

Vagy esetleg Ausztrália. De az még nincs felfedezve.

III. MOSÓNŐ

Hát nem lát az úr a szemétől? Hol van még ehhez hasonló jelenség a világon? Hogy a mosónők egyúttal határőrök is? Ilyesmi csak Ausztriában lehetséges! Ezt Rüdiger nagyságos úr találta ki ilyen furfangosan. Mossuk a nagyságos úrék ágyneműjét, és őrizzük a nagyságos úrék államhatárát. Mosunk és őrzünk, őrzünk és mosunk.

HAGEN (a IV. mosónőre mutat)

Nekem ő tetszik a legjobban. Ő, aki nem szól egy szót sem. Mintha morcos volna egy kicsit.

GÜNTHER

Kis csillagvirágom, te ott, aki hallgatsz, mint a sír! Fogd ezt az arany karperecet, szaladj vele a pöchlarni várba, és tudasd a gazdáddal, Rüdigerrel, hogy itt tartózkodik az államhatáron régi barátja, Hagen, továbbá régi barátjának új barátai, a burgund királyok, valamint ezek népes kísérete, lovagok, csatlósok, apródok. Úton vagyunk Hunnia felé, Attila király és Kriemhild királyné meghívása nyomán, hogy részt vehessünk a nyári napforduló megünneplésén, és szeretnénk Pöchlarnban megpihenni egy-két napig vagy inkább egy-két hétig, már akinek jut hely a várban, mert a többiek sátrat vernek a mezőn. Nagy kedvesség volna Rüdigertől, ha levágatna száz ökröt és háromszáz disznót, és persze ne feledjük a kellő számú hordók csapra veretését. Na, szaladj, egyik lábad itt, a másik ott!

IV. MOSÓNŐ (kezével jeleket ad)

Eeeeee!

(Kirohan.)

I. MOSÓNŐ

Szegényke süketnéma. De mosni, azt nagyon tud. Példamutató munkabírása van.

II. MOSÓNŐ

Aztán majd a várban elmutogatja, amit rábíztál. Az intéző meg az ispán meg a kasznár tökéletesen megértik. De még Rüdiger nagyságos úr is ki tudja hámozni abból, amit mutogat, a felét vagy a harmadát.

III. MOSÓNŐ

Te nagyúr! Nekünk nem akarsz adni semmit?

GÜNTHER

Ugye örülnétek neki? Mármint a semminek. Vagy a semminél több valaminek? Hát jó. – Neked adok egy fülönfüggőt. – Neked adok egy brosst. – Neked pedig adok egy homlokpántot. Nem, inkább ezt a bokaláncot adom. Cserébe csak annyit kérek, hogy tegyétek félre a lepedőket, és mossátok le a vérfoltokat erről a három férfiúról.

I. MOSÓNŐ

Ja, hát mi megszoktuk a vérfoltokat.

II. MOSÓNŐ

Disznóvágáskor is én szoktam a beleket kimosni.

III. MOSÓNŐ

Igen ám, de le kellene vetni azt a páncélt, mert így együtt nehezen megy a tisztogatás. Külön-külön egy kicsit könnyebb volna.

HAGEN (bemászik az egyik teknőbe)

Tudnod kell, Günther király úr, hogy a hunok tulajdonképpen magyarok. Vagy legalábbis magyar származásúnak hirdetik magukat. Ha ezt nem tudod vagy nem veszed figyelembe, akkor vérig sérted őket. Erre jól vigyázz, ha Esztergomba érkezünk! Azt is a fejükbe vették, hogy Ausztria tulajdonképpen Hunniához tartozik. Ebből annyi igaz, hogy a bivalydágványi békekötés óta Attila a tartomány hűbérura, de attól még ezen a területen sohasem éltek magyarok, illetve hunok.

I. MOSÓNŐ

Egy kicsit tessék lejjebb hajolni, mert így nem érem el az úr nyakát és vállát, pedig ott a legragacsosabb a rászáradt vér.

HAGEN

Rüdigert is Attila tette nagyúrrá, amikor kinevezte Ausztria őrgrófjává. Kréta szigetén volt neki egy közepes nagyságú birtoka, de onnét elüldözték a vandálok. Az utolsó pillanatban menekült el egy zsúfolt, rozoga dereglyén a feleségével és a gyerekeivel. Bezzeg azóta felvitte az Isten a dolgát! Övé ez a szép ország és annak minden kincse. Nem csoda, hogy mosónőkkel őrizteti a passaui püspökség határát. Fél, hogy nyugat felől beszivárognak mindenféle szerencsepróbálók, és ők is akarnak egy szeletet a nagy, kerek tortából. Minket persze annál szívesebben látnak, elvégre mi Attila vendégei vagyunk.

GÜNTHER

A másik kettőhöz hozzá se nyúltok?

II. MOSÓNŐ

Őket már letisztogattuk.

III. MOSÓNŐ

Ezzel a vitézeddel van a legtöbb munkánk. Ő volt a legvéresebb.

ORTWIN (az egyik teknőben)

Miért vagyunk ennyire bátrak, amikor gyávák is lehetnénk?

DANKWART (egy másik teknőben)

Mire mindnyájan meghalunk, édes öcsém, te is tudni fogod a választ.

 

Megjelent a Bárka 2022/3-as számában.


Főoldal

2022. július 28.
Banner Zoltán tárcái Gömöri György tárcáiVöröskéry Dóra tárcáiEgressy Zoltán tárcái
Erdész Ádám: Melyik a járható út?Mátkaság a dinasztikus érdekek árnyékában
Szerényi Tamás: A vízpartonTakács Adél: Szivattyú
Öltözködő és költözködő lombjainkBandi plébános, a református lelkész
Bali Anikó verseinéz – Istók Anna Závada Péter-paródiájaAcsai Roland verseiBenyó Tamás versei
Fehér Béla: Meghívás karóba húzásraSzíverősítők és egyéb ösztrogének – Rimóczi László Kiss Judit Ágnes-paródiájaKiss László: A titokMert ha – Végh Attila Krasznahorkai László-paródiája
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKAEMMI_log__.jpgpku_logo.png