Géczi János
Terzinák, csónakkal és kölcsönvett sorral
Emlékszem arra, ami sosem történt.
Feljött a hold. Lassan lement a hold.
Emlékszem arra, ami sosem történt.
Feljött a hold. Gyorsan lement a hold.
Lassan feljött a nap. Lement a nap.
Feljött a hold. Lassan lement a hold.
Gyorsan feljött a nap. Lement a nap.
A szó is megdermeszt, mint a fénykép.
Lassan feljött a nap. A nap lement.
A fénykép is megdermeszt, mint a szó.
Maradéka, hogy mégis szerettem.
Megdermeszt a szó is, mint a fénykép.
Maradéka, hogy mégis szerettem.
Nem múlt el sem a tél, sem a tavasz.
Maradéka, hogy mégis szerettem.
Nem múlt el sem a tél, sem a tavasz.
Nem múlik el a nyár, még az ősz sem.
Nem múlt el még a tél, sem a tavasz.
Nem múlt el a nyár, még az ősz sem.
Nem érett a ribizli, a barack.
Nem múlt el a nyár, még az ősz sem.
Nem érett a ribizli, a barack.
A vajkörte nem érett, s a szöllő.
Nem érett a ribizli, a barack.
A vajkörte nem érett, s a szöllő.
Azt mondtam, hogy nem mondtam el mindent.
A vajkörte nem érett, s a szöllő.
Azt mondtam, hogy nem mondtam el mindent.
Tudom, mi a kezdet, s azt, mi a vég.
Azt mondtam, hogy nem mondtam el mindent.
Tudtam, mi a kezdet, s azt, mi a vég.
Berobog az idő a vaksötétbe.
Tudtam, mi a kezdet, s azt, mi a vég.
Robogott az idő a vaksötétbe.
A sok világ egyikében sem voltam.
Robogott az idő a vaksötétbe.
A sok világ egyikében sem voltam.
A sorok közül csónak érkezett.
A sok világ egyikében sem voltam.
A sorok közül csónak érkezett.
A költeménybe belevész a csónak.
A sorok közül csónak érkezett.
A költeménybe belevész a csónak.
Emlékszem arra, ami sosem történt.
A költeménybe belevész a csónak.
Megjelent a Bárka 2025/6-os számában.
