Versek

„Az első közös hajnalunkon lőn világosság, egybegyűltek a vizek, / és mi ott feküdtünk, ahol a Sorok a Rábába érkezik. / Bokáig engedtük bele magunkat a lúdbőröző patakba, / a csont felett, a hús...

„A Mont Blanc nyitott katedrálisában / fölzeng a Feltámadás himnusza. / Dob pereg, mint kavics, felsóhajt egy tuba - / súrlókefe a szikla oldalában.” Tompa Gábor versei.

„A galéria zöld volt még, noha kezdték eldobálni leveleik a fagyot kicselező fák hálóvá ritkuló rácsalakzatai. Frissen áthúrozott gitáron ingott, a nyár maradék hője hajnaltól éjszakáig kúszott,...

„Eltelt egy év. Én gyászollak tovább, / mindvégig, amíg el nem küldesz értem, / türelmedet már egyre jobban értem, / csak minden múló perccel mostohább // s esetlenebb lesz hátralevő éltem...

„Jó volt Kodállyal egy országban élni. / Hogy másnap fölkel, mindennap remélni. // Emma asszony kitartón evezett. / Nem kavarta föl szélvész a vizet. // Nem volt gyűlölség a kertek alatt, / nem húzott...

„A polilingvizmusod reggel, ébredés / után percekig tartó habozás a mos- / dóban, a konyhában, könyveid kö- / zött, autóbuszon: milyen nyelven / szólj a szappanhoz, a kávédaráló- / hoz, ...

„odafent égboltra fűzött felhők idelent az ember egy élet erejéig” – Rumpler György versei a Bárkából.
„Titokban, amikor félrenézett, meg- / csörgettem, felhívtam őt telefonon. / Felvette, rám nézett, s bölcsen így szólt, ez / a Károly fiam, ő hív fel legtöbbször, // nem tudom, miért csörgetett meg,...

„De mi volt a titok, amelynek leple a mozgás, / emberéletnyi világegyetem, / ősrobbanás és összeomlás? / Csak azt ismerjük, mi jön utána: / az aktákban szétszórt életrepeszek / iratfolyóméterekben...
„Nem tárgyakat szül ez az ősi ösztön, / mindenhez lelket kell kreálnia. / Tűzben edzett testük már nem is börtön, / így válik belőlük kerámia.” Dávid Ádám versei a Bárkából.