Versek
„Eszembe jut, / hogy volt feleségem azt mondta, / nem akar már velem élni. / A Zemplénből ekkor költöztem / vissza az Alföldre. / Két kisgyereket hagytam ott, / a kislányom az első lépéseket...
„Gondold csak meg, a víz körbefogja / s rögtön befoglalja a testedet, / hogy aztán ha a partra lépsz, a formát / azonnal kitöltse vízzel”. Géczi János versei.
„A szívben sötétlő kráterek kitárva A kar / táncba lendül bár már nincs zene sem a tánchoz Majd / megjön a tél is A pár is És ami azon túl / van Elérhetetlen tél növeli vígságunk”. Zalán Tibor versei...
„De hajnalban a követ vinni kell. / Súlyos, amorf kő, megfeszül a vállon. / A foghíjakban aki elbotol, / az őr csak ránéz, hogy talpra ne álljon.” Gergely Ágnes verse, mellyel a Bárka idei első számát...
„Töviskorona / és megölt bárány: / csendélet a templomkertben. / Lélek-közelségből átélve más, / mint amikor / csak futó pillantást vet rá az ember / a kiállítás megnyitásakor… / A történet így...
„a mennyezetet nézi, / repedező vakolatban a tengert / Odessza partjainál. / magasodó és zsugorodó hegyeket, / kunyhót a völgyben, / százéves asszonyt, aki málnát szed. / négy alagutat a Beszkidek...
„Lerágja a húst a csontról, / nem vár próféciát bolondtól. / A hús mellé kenyér is kell, / menjen innen, menjen el.” Szélyes-Pál Dániel versei a Bárkából.
„kevesen tudták hogy költő titokban / tartotta verseit akkor miért írta meg őket / mert kikívánkoztak belőle de a versei elárulták / volna őt azt pedig nem akarta / magára csukta hát soha meg nem...
„A Szentlélek tér is egy állomás csak, / és így a többi mind, átevezve a léten, / az ötvenes nő felszisszent, / egy másik nekiütközött véletlenül / a tülekedésben, én leszálltam.” Csobánka Zsuzsa...
„orr a nyakamon orr a hajadon / illatok lengik be a sötétséget / zöld keretbe foglal a fény / az utca lélegzik / az utcák tág erek a szívem felé / az utcák tág erek a szíved felé” – Karkó Ádám...