Versek
„De az öröm, az a tizedannyi, / talán tud még csellel vigasztalni, / a vigaszt még hálómmal elejtem, / rejtekemen kalitkába rejtem, / benyújtom a rács közé az ujjam, / csipegesse, hangját egyre...
„A tagút és a Hany felől, / mintha öntenék, szinte dől / ránk a föld- és vízzöldszagú pára, / az alkonyi szellőtől részeg / röptű pacsirták dalára / táncolnak kinn a kalásztündérek / – csak úgy árad...
„Az apa nem akar engedni. / A fiú, már nem kamasz, még nem felnőtt, életében / először: ő sem. Hiszen az első fenyőfájáról van / szó. Amit egyedül ő szerzett, igen, szerzett, Isten / tudja hogyan, és...
„kutaimhoz öregasszonyok / érkeznek ormótlan vedrekkel / hogy kimerjék régi arcukat / hálóinget mosnak vizében / s hajnalban szárnyakkal kelnek fel” – André Ferenc versei a Bárkából.
„A tényirodalom jegyében elég / bedobni, hogy a múzsa körömágya / makulátlan, a téli fólia a szobor / lábainál hever összegyűrve. / A szivargyújtón párnás ujjak / matatnak, és hozzák közelebb / az...
Mi lett volna, ha Petőfi nem hal meg a segesvári csatában, hanem tovább él, és a továbbiakban is ő írja a magyar irodalmat, ahogy tette néhány éven át? (...) Az irodalomban sok mindenről nem tudjuk,...
„leszeged a fejed / a csapáson haladsz / a hangjelet nem ismered / ágakra nem lépsz / szembeszélben állsz meg / a dörrenésre tízesével / rohannak el melletted” – Biró Erika versei a Bárkából.
„látod-e hajnalodok még szokja a testet a lélek / vedli a város az éjjelt felbugyog egykori véred /feslik a tenger a sziklán ömlik a hold belelépek” – Bánkövi Dorottya versei a Bárkából.
„Hegy mögötti tóban alszom. / Paplanom egyre hűlő iszap. / Égjetek, sírva lángoljatok. / Távoli, érinthetetlen nádasok.” Hartay Csaba versei a Bárkából.
„Tudom, milyen együtt élni ezzel. / A lommal, ami csak a helyet fogja, / a felesleggel, a sokkal és a többel, / amikor nem kapok levegőt, / mert a tárgyaknak, emlékeknek tér kell, / betolakodnak,...
