Tárca




Gyarmati Gabriella
Csernus Tibor festményei először Békés megyében



2007. október 5-én egy különleges kiállítás nyílt Békéscsabán, a Megyeházán. A közelmúltban elhunyt Csernus Tibor festő- és grafikusművész Békés megyei kötődése miatt Békéscsabán és Kondoroson a mestert a helyi közönségnek bemutatni kívánó tárlatokat rendeznek. 2007. október 5–28-ig a Békés Megyei Önkormányzat, azaz a Megyeháza aulájában, 2007. október 30 – november 8-ig pedig a kondorosi Dérczy Ferenc Könyvtárban látható az az emlékkiállítás, melynek megrendezését műtárgykölcsönzéssel a Magyar Nemzeti Galéria és a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány támogatta.


Néhány adat és gondolat a mesterről

A Munkácsy- és Kossuth-díjas Csernus Tibor (Kondoros, 1927. június 27. – Párizs, 2007. szeptember 7.) kortárs képzőművészetünkben az egyik legelőkelőbb helyet foglalja el. A pályáját Magyarországon hangos sikerekkel kezdő művész 1964 óta él Párizsban.[1.] Festészete sohasem szakad el a látható valóságtól, az számára nyersanyagként szolgál, ám más-más célok nyomán transzponálva nagyon is eltérő, új valóságokat teremt; ahogyan Gerd Lindner fogalmaz ezzel kapcsolatban: „…valóban új, vitális realizmus-tervet testesít meg sokszoros változás folyamatában”.[2.] Stílusa több korszakváltáson ment keresztül, „az eleve pátoszmentes, csaknem fanyar megfogalmazású képektől”[3.] indulva, a szürrealisztikus beszédmódon át az 1970-es években a fotó képkivágási módszerét követve szerkesztett hiperrealista festésmódhoz jut el. Előbbit a Caravaggio stílusában festett biblikus kompozíciók, majd a Hogarth- korszak táblái követik. Arra a kérdésre, hogy „Mit jelent a téma számára? Inspirációt, szüzsét, ugródeszkát?”, a válasza: „Ugródeszkát… hogyne. Nagyon fontos a festészetben a téma, de nagyon nehéz rátalálni. Nem mintha nem volna elég, csak éppen eldönteni nehéz, hogy foglalkozzon-e vele az ember a festészet nyelvezetén belül…”.[4.] A téma-/tartalomválasztás gondossága az alkotás folyamatában is végig jelenvalónak tetszik. A kifejezés maximális igényű összeegyeztetése az alkotói szándékkal, tehát a gondolat kimondásának kimunkált, leghatásosabb módja figyelhető meg a mesternél. Csernus művei festészeti tradíciókon alapulnak, ezzel együtt munkásságának legfőbb jellemzője, hogy korszerű és meglehetősen autentikus. Az eredetiségre törekvés feltételnélkülisége a főiskolán Bernáth Auréllal töltött időszakból ered; mesteréről nyilatkozza: „…kizárásos alapon, rászoktatott, hogy a mai napig is úgy dolgozom, hogy vajon milyen irányt vettem ezzel a gesztusával az ecsetnek, hogy ezt valaki már megcsinálta, mert akkor onnan el kell kanyarodjak gyorsan…”[5.] Előbbit igazolta az is, amikor 1999-ben a Műcsarnokban bemutatta William Hogarth azonos című metszetciklusa nyomán készült, nyolc egységből álló, The Harlott’s Progress sorozatát.[6.] Az 1989-es és a 2006-os kiállítások természetesen ugyancsak efféléről szóltak.[7.]


1 Csernus Tibor szakmai elismerései:

1952: Munkácsy-díj

1953: Derkovits-ösztöndíj

1963: Munkácsy-díj

1967: Premio Lissone, Olaszország

1986: Chevalier d'Arts et Lettres, Franciaország

1997: Kossuth-díj

2 Lindner, Gerd: Csernus Tibor theatrum humana. Utak egy új realizmus felé. In: Csernus Tibor festőművész retrospektív kiállítása. Katalógus-bevezető. Szerkesztette: Fertőszögi Péter és Apró Bernadett. KOGArt Ház, Budapest, 2006. 33. p.

3 Szücs György: „Új művészet” régi köntösben – a szocreál. In: Andrási Gábor, Pataki Gábor, Szücs György, Zwickl András: Magyar képzőművészet a 20. században. Corvina Kiadó, Budapest, 1999. 138. p.

4 Lajta Gábor: Kinek ígértem meg. Beszélgetés Csernus Tiborral. In: Új Művészet 1998/3. 8. p.

5 Dessewffy Zsuzsa – Kratochwill Mimi: Interjú Csernus Tiborral Párizsban, 1995 tavaszán. In: Bernáth Aurél Emlékkönyv. Szerkesztette: Kratochwill Mimi. Bernáth Aurél Társaság, Budapest, 1995. 15. p.

6 A KOGArt Házban 2006-ban megrendezett Csernus-kiállításon ugyanez a műcsoport már csupán Hogarth-sorozat címen szerepelt. Másik érdekessége volt a bemutatónak, hogy a Szinte Gábor által 1999-ben bemutatott 1., 2., 3., 4., 5., és 6/A., 6/B., 6/C. jelzéssel ellátott nyolc elem utolsó egysége most mint különálló mű szerepelt, igaz, a Hogarth-sorozat után. Címe viszont nem utalt az egybetartozásra: Cím nélkül – A temető. (Szinte Gábor: A század búcsúzik, a festő visszanéz. In: Magyar Művészeti Fórum 1999/2. 31–35. p.)

7 A fent vázolt témacsoportok esetében már a tárgy megválasztása is nagyformátumú, a festői megoldások látványosak és virtuózak, közelről nézve pedig különösen érdekesek. Nyilvánvaló, hogy ámulatba ejtenek. Viszont érdemes megnéznünk szerényebb célokat maguk elé tűző ábrázolásokat, mint például az 1982-es Szilvákat (24x33 cm). Ez az olajkép nagyfokú érzékenységgel és gazdagsággal, igen változatosan mutat egymásra halmozott szilvákat – egyszerű, minimálisnak tűnő téma, mesteri tálalás. Ugyanez figyelhető meg a Fa című, 1993-as akvarellen is, amelyen hihetetlen sokféleségben találunk zöldeket; a teljes képfelület, minden részletét tekintve, a nézőt már-már zavarba ejtően hosszan lekötő érdekességgel bír.




Kapcsolódó:

Erdész Ádám: Bányászlámpa a templomkertben
Elek Tibor: 110 éve született Sinka István
Szabó Tibor: Szolip
Kiss Ottó: Feszt Berlin
Grecsó Krisztián: Főnökösdi
Kiss László: Fesztkörkép
Elek Tibor: Magyaróra
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű körüljárására képelemzések útján III.
Kiss Ottó: Mondta Feri
Szabó Tibor: Hámori Bianka hiába első
Grecsó Krisztián: Mínusz egy halál
Elek Tibor: Horgász irodalom
Erdész Ádám: Kolozsvártól Szegedig
Kiss Ottó: Nyári medveségek
Szabó Tibor: Fenekező angyalozás - eredményesen
Kiss László: A térképnek háttal
Grecsó Krisztián: Egy koldus adósa
Elek Tibor: Kívülállás vagy benne levés?
Gyarmati Gabriella: Bohus Zoltánról
Erdész Ádám: Majolenka
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű körüljárására képelemzések útján II.
Kiss Ottó: A giliszta és a kígyó
Szabó Tibor: Tavaszi minden
Kiss László: Első síelés
Grecsó Krisztián: Kerthelyiségre fel!
Elek Tibor: Primum vivere
Gyarmati Gabriella: Munkácsy Csabán és Colpachon
Erdész Ádám: Az ünnep színeváltozásai
Kiss Ottó: Matuzikné Amál berendezi
Szabó Tibor: Lőni a gépen a kékeket
Kiss László: Haza
Grecsó Krisztián:
Farsangi kiskáté
Elek Tibor: Konkrét halál
Erdész Ádám: Derelye és suvikszos csizma
Kiss Ottó: Az elviselhetetlen könnyűségről
Szabó Tibor: Miért kell egyáltalán verset írni?
Kiss László - Trip
Grecsó Krisztián - Hazai ízek
Elek Tibor- Ablak a kortárs magyar irodalomra

Főlap

2007. október 14.
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Versíró pályázatot hirdet a StarbucksÁllami díjak a nemzeti ünnepen – 2020Kárpát Körút 1.0Az Aegon Irodalmi Díj esélyesei
Ütőér
Szív Ernő tárcáiSzálinger Balázs tárcái Sándor Zoltán tárcáiSzabó T. Anna tárcái
Versek
Beck Tamás verseiSzilágyi András verseiPál Dániel Levente: Isten esteNádasdy Ádám versei
Prózák
Márton László: RudiMolnár Lajos: Hülye egy történetKiss Benedek: (Az Élettöredékekből)Tallér Edina: Időzítő
Kritikák
A lélekvándorlás plakátmagányaHazudni magunknak történelmetKis magyar rendszergazdák – Bödőcs Tibor könyvéről Végeláthatatlanul - Nevezd csak szeretetnek
Drámák
Csík Mónika: Az ember tragédiája - Nyolc és feledik színDarvasi László: Karády zárkájaAcsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A Szellemúrnő
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum
Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA