Versek

„Félek már verset írni, / s csak barna kenyeret eszem. / Mint a hangyabolyra terített pokróc, / ideiglenes az életem. – // Írtam 35 éve, / ma már nem félek úgy a verstől. / Kihúzták a legtöbb fogát....

„Egyik nagyapámat ilyenkor temették. A másikat / nem tudom, mikor. Nem ismertem. Anyám / csak annyit beszélt róla, hogy ne vádolhassam / elhallgatással. Azt sem tudom, hova. Azt csak / nagyanyám, de...

„Szürkül az ég. A fellegvár / irányából most sétálnak / a rév felé, szállásukra / az utolsó kirándulók.” Zsille Gábor versei. 

„Elmondta, / hogy süketül, és hogy kamaszkorú öcsémmel / baj van az iskolában, kérte, törődjek / Andrással, bár ez kicsit nehéz volt / Angliából. Mint egy háló, ránk borult / egy olyan szomorúság,...

„Látlak, villódzó színharmóniát, / melyben újrateremthetem magam, / közben úgy zuhan rám a felismerés, / mint földcsuszamláskor a hegytető, / hogy egyszerre vagyok erős isten és / gyötrőn, szánnivalón...

„19:20. / Ady masszív alakja, / mint a finoman repedt aszfalt, / a költészetét eltakarja, / bontani kéne, / vagy támadjon fel maga az ember, / üresen tartok egy ülést.” Borsik Miklós verse. 

„Kilenc- / venedik életéveden túl már ne / vedd nagyon komolyan maga- / dat. S verseidet sem. Kivéve a- / zokat, melyeket majd, magad is / termőföld már, a fürjekkel kö- / zösen költesz, skandálják...

„csontod ropog a talpam alatt” – Mesterházy Balázs versei a Bárkából. 

„Emlékszem arra, ami sosem történt. / Feljött a hold. Lassan lement a hold. / Emlékszem arra, ami sosem történt.” Géczi János verse a Bárkából. 

„új arc kerül a régi helyére, / és lehetne még visszavezetni, / melyik lesz az az új, / melynek helyére már nem kerül újabb, / nem lehet tudni, ezért kell rá vigyázni, / mert örökre az marad az...