Versek

„Talán egy újszülött kapja meg / levedlett lényegem, mostantól / sorsa, mint homlokán anyajegy / hordani kénytelen, bosszantó.” Nagy Milán László verse a 21-es sorozatból. 
 

„Nem jött senki, senki, nem láthatott senki, / magamban voltam, és nagyon-nagyon féltem, / azt gondoltam, kit is fogok így szeretni, / s tétlen voltam nagyon: meglepett és tétlen.” Nagy Lea...

„A szörnyűségnek mindig két vége van, / és egy emberi teste. Hiába kenjük ördögre, / Istenre. És hiába keverjük bele
az angyalokat. Minden, ami a létezést / karcolja, a mi ujjlenyomatunkat viseli.”...

„Ágyhoz kötve néz” – Kovács Újszászy Péter haikuja a 21-es sorozatban. 

„Sötét volt még, de már szántam a számot. / Húsz és huszonkettes csapdája között / lapul, most mégis elvárás, hogy áldott / legyen, szerencsés, gondtalan és örök.” Kun-Székely Anna szonettje. 

„Átlátod-e a várhatót, / hogy kitérni tudjál előle, / vagy felfal és csak ennyi volt / a nagy életöröm-előleg?” Vörös István versei a Bárkából.  

„hogy kövér volt vagy sovány, nem attól függ, / a lélek súlya huszonegy gramm körül / mozog, a gyásztól gyorsan megrövidül, / erre nincsen semmi túlvilági trükk.” Szabados Attila verse.

„Úgy nézünk téged, mint anno egy leprást, / bocsásd meg, de nem bízhatunk benned. / De ha valami szépet hoztál, meglásd, / nem kell házunk alól tovább menned.” Demeter Arnold verse.

„nincsen neonfény, sem ifjú próféták / erkölcsöt keresni a félelemben, / gyerekzsivajt egy hideg boncteremben.” Bodor Emese Réka verse. 

„Birmingham tócsáin kavargó halál, / könyörületes légy – mindünkre várnak. / Lesz, aki könnyebben sérül csak talán, / másnak végső nyughely romja a bárnak.” Erdősi Martin Zsolt verse.