Versek

„megadva magad a halálnak, / nyugalommal csüng bele kezed / abba a fáradtrózsaszín / másvilágba, / milyen jól áll neked ez az / árnyalat, lefogadom, anyám, / hogy Isten színe előtt jó / színben fogsz...

„Száz színes szalag a nyár. / Száz szalag a ledöntött / májusfa hajában, / száz szín a fölszalagozott / lányok és vak lovak / sörényén, álomi lakodalom: / fölszalagozott menet a nyár.” Pintér Lajos...

„Csak nem volt hiba, hogy lettem én?! / Ha véletlen volt is, lett erény: / volt kit szeretni pár nőnek itt, / s én nem adtam szívem őnekik??” Tatár Sándor versei. 

„És azt ajánlom / ne nyúljatok a versekhez se / ők a mi megmaradt hozzátartozóink / testvéreink a harcban a lélegzetért / legjobb krónikásai annak ami történt / és ami történni fog (...).” Turczi...

„Egyszer elviszlek sétálni. / Távoli nyárfások felé indulunk. / Oda, ahol mélyzöld folyó suttog. // Ez a levél pont akkora, / mint most a tenyered. / Az évszak neve Sohasem.” Hartay Csaba versei...

„Mit meséljek, kilencven éve árnyék, / neked, ki lám csak, szóba állsz ez ükkel? / A vén fa a Hyde Parkban – láttam! – áll még, / mint azok ott rég… túl… aranykezükkel.” Győrei Zsolt verse Kosztolányi...

„Tárgyak a valóság helyén, / és valóság, ha nem kell. / Mondjátok, mit tehetek én / az öröklött szégyennel?” Vörös István versei a Bárkából. 

„Forró viasz úszik / a bádogmedencékben, / a homokba szúrt gyertyák / őrségben, szó nélkül / zokognak helyettünk, / eltűnnek sorjában / azért, amivé lettünk.” Molnár Krisztina Rita versei a...

„a diszkó után azért elmegyek látleletet vetetni / az ügyeletre. tél lesz, a cipőm alatt ropog a hó, az orvos / ismerős, korrekt tájképeket fest, néha kiállítja őket / a művelődési központban vagy...

„Mondat ragyog: lépjek túl valamin. / Mert az élethez kell az akadály. / Varázsosan szép elméletet gyárt és / magába szív a szemcsés szívapály.” Karácsonyi Zsolt versei a Bárka éléről.