Versek

„Tárgyak a valóság helyén, / és valóság, ha nem kell. / Mondjátok, mit tehetek én / az öröklött szégyennel?” Vörös István versei a Bárkából. 

„Forró viasz úszik / a bádogmedencékben, / a homokba szúrt gyertyák / őrségben, szó nélkül / zokognak helyettünk, / eltűnnek sorjában / azért, amivé lettünk.” Molnár Krisztina Rita versei a...

„a diszkó után azért elmegyek látleletet vetetni / az ügyeletre. tél lesz, a cipőm alatt ropog a hó, az orvos / ismerős, korrekt tájképeket fest, néha kiállítja őket / a művelődési központban vagy...

„Mondat ragyog: lépjek túl valamin. / Mert az élethez kell az akadály. / Varázsosan szép elméletet gyárt és / magába szív a szemcsés szívapály.” Karácsonyi Zsolt versei a Bárka éléről. 

„Láttam Jézus térdét fényleni. Néztem őt / és néztem magamat: a vízen ellebegő / kezeket. Fáradt voltam és szomorú. / Pénz hullott a faládába, hullott, / lehullott.” Papp-Sebők Attila versei. 

„mert az egyensúly réges-rég kibillent // e világban, mely kicsúszott kezéből, / s már az ördög tulajdonába fordul, / hol nem futja a rosszkedvünk teléből, / csak az, hogy egymást megfeszítjük orvul,...

„1 Jézusról jut eszembe, fiam, hogy fél évvel a / halálom után kedvenc kortárs íród is megérkezett / az égbe, 2 harapófogóval sem lehet kihúzni belőle / egyetlen szót sem, Isten mégis jókat derült az...

„Drága Édesanyám, nem moshat már reám, magamra ruhát szabok. / Bűnöm összegyűjtik, hosszú sorba fűzik, nem büszke, aki halott. / Két kezem kulcsolva, ökölbe szorítva, most még ártatlan...

„Mégis az jár a fejemben, / mit tudhatott egy múlt század / eleji impresszionista / festő azon kívül, hogy az / órák összevissza járnak / Velencében, Bécsben, Budapesten / vagy Szarajevóban...

„Amiről nem esik szó, hagyd meg a csendnek. / Ez hasznos lehet még valamikor. / És ha egy napon a lelked utolér, megérted: / egész vagy, kész vagy, és végre beléphetsz. / Vagy indulhatsz...