Tárca





Grecsó Krisztián
Érkezési oldal



       A Bécs-Bukarest járatra félúton kapaszkodom föl, mindjárt éjfél, a Keletiben több a rendőr, mint az utas, az ország peremén fogok lekászálódni, álmosan, rossz lehelettel, és még nem is sejtem, hogy a dermesztő hajnali hidegben kivételesen lecövekelek majd, mert a tótvárosi pályaudvar olyan kétségbeejtő a szeptemberi ködben, hogy nem bírok mellette érzéketlenül, behúzott nyakkal elvágtatni, meg kell állnom, mert nem hiszem el, hogy ez lenne otthonom, ez a régi fotográfia, csupa elmosódott részlet a megtört papíroson, bombázás után vagyunk, bár az épületet nem érte találat, mindenütt a fanyar pusztulás nyomai, hatalmas tömbökben mállik a vakolat, az óraüveg beverve, persze nem jár, csak néhány utas érkezett meg ide, kevés ember hazája ez, sietős léptekkel kerülik meg a zárt pályaudvart, az öreg taxik dízelmotorja dohogni kezd, én meg megállok, megfordulok, visszanézek a vonatra, csupa ütött-kopott kelet-európai vagon, a bécsieket Pestnél lecsatolták, a románok valamivel tisztábbak és komfortosabbak, gőz vagy a fene tudja, mi csap ki a kerekek felől, akár egy gőzösből, a kalauz gyűröttebb, mint én, pedig én is csak úgy állok ott, ahogy az utolsó pillanatban fölriadtam, csípőre csúszott nadrágban, nyitott kabátban, a cipő épphogy a lábamon, erős italszag árad belőlem, de a vasutas még nálam is ostobább, kérdőn és szánakozva bámul rám, hogy miért nem megyek már, szabad vagyok, tessék, ez a világ volna az enyém, de én nem mozdulok, nézem, hol őt, hol a ködbe burkolt állomást, most mégis úgy tűnik, találat érte a tetőt, hang nélkül oson el Bukarest felé a járat, mint valami titkos szerelvény, a kalauz nem néz vissza, kezdem magam kényelmetlenül érezni, ha nem is vallom be, félek, az értelmetlenségtől, a fölöslegességtől, de teljesen egyedül akarok maradni, megvárni, míg a tányéros vasutas is visszakullog az odújába, és a kiürült sínek fölött keresni kezdhetem az ott maradt gőzcsíkot, ami akár hetekig is várakozik, míg le nem veti egy kilakoltatott magát a vasúti hídról, de nincs semmi, és semmilyen ott állni, nem támad különös felismerésem, híg és fölösleges próba, kiállni is nevetséges volt, micsoda pózőr vagyok, gondolom, miközben a kocsi felé tartok, és mikor végre elindulok jár csak át a felismerés, hogy nahát, azért egészen mégsem, hogy ez az eljött, mégis itt maradt figura nagyon is allegorikus, ez a hamar indult, de későn érkező szereplő, aki azt hiszi, hogy állandó fáziskésésben van, pedig valójában behozhatatlanul lemaradt, legfőképpen a saját elvárásaihoz képest, nohát ez nagyon is klappol, és ebben a pillanatban szinte látom magam, hogy másnap, milyen igyekezettel bontok majd meg egy palack olcsó vörösbort, hogyan metélek mellé akciós márványsajtot, hónom alatt valami könnyen emészthető könyvvel, hogy ezt a nyomort elfelejtsem, és persze a tévé előtt már minden hiába, mert bizonyosan el is fogom.






Összes munkatársi tárca:

Kiss Ottó: Az elmerült kert (I.)
Kiss László: Valami a fülnek
Szabó Tibor: azonosító: vendég; jelszó: nyugalom
Elek Tibor: Volt neki egy talapalatnyi földje
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű körüljárására képelemzések útján V.
Grecsó Krisztián: Don Quijote ebédel
Erdész Ádám: Egy elfeledett párbeszédről
Kiss László: A harmadik év
Kiss Ottó: Esztergom felett az ég
Szabó Tibor: Nyilatkozat
Elek Tibor: Szabadság(Ir)ód(i)a
Grecsó Krisztián: Kopogós viharsarki jelleg
Gyarmati Gabriella: Kohán György kiállítása
Erdész Ádám: Egy alföldi polgárház kapuja mögött
Elek Tibor: A békési szonettkirály
Szabó Tibor: Rövidítés
Kiss László: Második síelés
Kiss Ottó: Irgalom
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű (...) 5.
Grecsó Krisztián: Tánciskola
Szabó Tibor: Lesszdenziorou
Elek Tibor: Noé bárkája felé
Kiss László: A temetés
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű (...) 4.
Erdész Ádám: 942 kép
Kiss Ottó: A másik ország
Grecsó Krisztián: Családi csomagolás
Szabó Tibor: Alibi
Kiss László: Megtudja a halálhírt
Elek Tibor: Szavak, a magasban
Gyarmati Gabriella: Képzőművészeti kiállítások (...)
Erdész Ádám: Egy szelet közelmúlt
Grecsó Krisztián: Hungarusz-tudat
Szabó Tibor: Valami a télről
Kiss László: Rókázás
Elek Tibor: Siket irodalom?
Gyarmati Gabriella: Kohán és a "szoc. reál"
Erdész Ádám: Gercsó Krisztián: Nagymama ajándékba
Kiss Ottó: Ati és a holdvilág - Esti mese
Szabó Tibor: Testvérek, barátok
Kiss László: Őfelsége pincére
Gyarmati Gabriella: Csernus Tibor festményei először Békés megyében
Erdész Ádám: Bányászlámpa a templomkertben
Elek Tibor: 110 éve született Sinka István
Kiss Ottó: Feszt Berlin
Grecsó Krisztián: Főnökösdi
Kiss László: Fesztkörkép
Elek Tibor: Magyaróra
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű körüljárására képelemzések útján III.
Kiss Ottó: Mondta Feri
Szabó Tibor: Hámori Bianka hiába első
Grecsó Krisztián: Mínusz egy halál
Elek Tibor: Horgász irodalom
Erdész Ádám: Kolozsvártól Szegedig
Kiss Ottó: Nyári medveségek
Szabó Tibor: Fenekező angyalozás - eredményesen
Kiss László: A térképnek háttal
Grecsó Krisztián: Egy koldus adósa
Elek Tibor: Kívülállás vagy benne levés?
Gyarmati Gabriella: Bohus Zoltánról
Erdész Ádám: Majolenka
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű körüljárására képelemzések útján II.
Kiss Ottó: A giliszta és a kígyó
Szabó Tibor: Tavaszi minden
Kiss László: Első síelés
Grecsó Krisztián: Kerthelyiségre fel!
Elek Tibor: Primum vivere
Gyarmati Gabriella: Munkácsy Csabán és Colpachon
Erdész Ádám: Az ünnep színeváltozásai
Kiss Ottó: Matuzikné Amál berendezi
Szabó Tibor: Lőni a gépen a kékeket
Kiss László: Haza
Grecsó Krisztián:
Farsangi kiskáté
Elek Tibor: Konkrét halál
Erdész Ádám: Derelye és suvikszos csizma
Kiss Ottó: Az elviselhetetlen könnyűségről
Szabó Tibor: Miért kell egyáltalán verset írni?
Kiss László - Trip
Grecsó Krisztián - Hazai ízek
Elek Tibor- Ablak a kortárs magyar irodalomra

2008. szeptember 15.
Kontra Ferenc tárcáiHáy János tárcáiElek Tibor tárcáiCsík Mónika tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Csabay-Tóth Bálint: A sarjSzarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy verset
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Markó Béla verseiFinta Éva verseiFarkas Wellmann Éva: Szanatóriumi emlékvázlatokKiss Ottó: Lieb Mihály
Ecsédi Orsolya novelláiEcsédi Orsolya novelláiTóth László: BúcsúzóZsidó Ferenc: Égig érő szénásszekér
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png