Tőzsér Árpád
Platánjaim
„...elhullatja haját a platán…”
(Petronius)
Az ablakom alatti platánok is
mérik az időt, de nem őszre ké-
szülnek. Leveleik szemaforjai
citromsárgáról zöldre váltanak:
szabad az út a nyár felé. A vasú-
ton túl, a szántón mélyülnek a
barázdák, amelyekbe a fürjek
majd pitypalattyaikat rakják. S
mi olvasható még ki platánbará-
taim színeváltozásából? Kilenc-
venedik életéveden túl már ne
vedd nagyon komolyan maga-
dat. S verseidet sem. Kivéve a-
zokat, melyeket majd, magad is
termőföld már, a fürjekkel kö-
zösen költesz, skandálják Pet-
ronius ókori nyelvén a nálam is
sokkal idősebb, bölcs platánok.
Timeo danaos
Van két derék fiunk, ikrek, ötvené-
vesek, épp a derekán járnak a száz-
nak, hogyha az ország hadba men-
ne, őket biztosan a derékhadba vág-
nák. S róluk húzzák le azt a bizo-
nyos hét bőrt is, s ha a tőzsde esik,
ők csontig s adóalapjuk hányadosá-
ig áznak. S hiába intjük őket a slow-
ra, jusson a szuszból még másik öt-
venre is, az ő nyelvükben már nincs
fauna s flóra, s a hajtás sem virághaj-
tás, hanem robot. A jégkort állítólag
csak egy falunyi ember élte túl. A
Nukleáris Bum után hasonló lesz a
helyzet. S ha fiainknak ma azt remél-
jük születésnapjukon, tegyenek túl
anyjukon s apjukon, s ők valóban ér-
jék meg azt a bizonyos száz évet, ak-
kor csak óvatosan azzal a száz évvel
és reménységgel, nehogy görög aján-
dék legyen a reménységünkből.
Te Tamari No Atua
(Gauguin naplójából)
Boldog karácsonyt! – libegnek pa-
nyókára vetett jelzőim a képeslapja-
imon s naplómban. Pedig a boldog-
ság és az írás nem az én műfajom.
S a karácsony sem. Számomra ott-
hon, Európában egyetlen karácsony
sem volt boldog. Végül Párizs föld-
rajzi ellenpontján, a Tahiti nevű mű-
teremben kötöttem ki. Akkor is s ott
is épp karácsony volt. A szülés után
a bennszülött Mária úgy nyúlt el a
földre vetett ágya tarka palettáján,
mintha modellt feküdt volna valaki-
nek, az angyalt egy receptet író dok-
tornőtől csak a zöld szárnya külön-
böztette meg, s a szelíd ökör és csa-
csi az ég füvét legelte. Az ágy mel-
lől hiányzott a papucsok átmenete,
a meztelen polinéz Mária és az épp
megszületett Megváltó közvetlen a
szívükkel érintették a földet.
Megjelent a Bárka 2025/6-os számában.
