Tárca

Gera Katalin: Alvó Földanya




Gyarmati Gabriella
Gera Katalinról


A Békés Megye Képviselő-testülete Önkormányzati Hivatala által elindított, Békés megyéből indultak című kiállítássorozat legutóbbi egysége Gera Katalin újkígyósi születésű (1943) szobrász életművét igyekezett plasztikák és köztéri műveket megörökítő fényképek segítségével bemutatni. A tárlat 2008. november 7-től december 1-ig volt látható.

Mivel Gera Katalin pályaképéről kielégítő mennyiségű információt találunk nyomtatásban és az interneten is, magam csupán a kiállításon szereplő művek jórészének bemutatására vállalkozom. A művek szövegben szereplő tematikus csoportosítása a szakrendezés során kialakult tartalmi egységek rendszerét követi.


Gera Katalin angyalai

          Az általában eszmeiséget kifejező angyalalak Gera Katalin számára kedvelt, visszatérő téma. Készített szomorú és vad angyalt, ülve pihenő és álló, réveteg tekintetű alakot, ám ami érdekes, hogy ő mindig női testet képzel e lényekhez. De ki tudja, lehet hogy igaza van.

Az angyalokat tekinthetjük szellemi lényeknek vagy Isten küldötteinek. A keresztény teológiában az angyaloknak nincs nemük, míg a zsidó hagyomány hímnemmel ruházza fel őket. A Biblia tanúsága szerint olyan szellemi lények ők, akik képesek testet ölteni, személyiségük van, öntudattal és intelligenciával rendelkeznek. És ha szükséges, beszélni is képesek. Hogy a XX–XXI. század angyalai mivel foglalkoznak, azt Kondor Béla, Aknay János és Gera Katalin is kutatja. A modern művészetben pedig – a befogadóhoz hasonlóan – az alkotó is szabad kezet kap.


Mikhael

       Mihály arkangyal festett gipsz domborművén felfedezhetjük az ábrázolás szokásos attribútumait, a lovagi páncélba öltöztetett szent egyik kezében kardot, a másikban nyílvesszőt tart. A lelkek mérlegelésére szolgáló kétkarú mérleg ábrázolásától eltekint a művész, ám a Mikhael név feliratos szerepeltetésével segít az értelmezés egyértelműsítésében. A visszafogott, tompa színek használatával némi későközépkori jelleget kap a mű, amelyet a főangyal fejét ölelő, tányérszerű glória és a hatalmas méretű szárnyak csak fokoznak.

Búvópatak

       Több forrásban olvashatjuk Gera Katalinról, hogy realisztikus stílusban alkotó művész. Igen, való igaz, realisztikus stílusban is. De számára nem ez az egyetlen kifejezési mód, más beszédmódot is alkalmaz. Az e plasztikát alkotó ölelkező, egymásba olvadó formák talán a fogantatás pillanatát mutatják, amikor a világ két töredékes létezője egymásba olvadva alkot egy kerek, valóban egész formát. A művészet XIX. század utolsó harmadában indult változási folyamata azonban szabad kezet ad a nézőnek (a befogadónak), így saját érzésvilágunkon, műveltségünkön, világlátásunkon és érzékenységünkön múlik, hogy egy ilyen típusú, az ábrázolás tekintetében egyértelműséget nem mutató műalkotást milyen jelentéssel ruházunk fel, miképpen értelmezünk.


Nőalakok a valóságból: Ősz, Tél, Sámán asszony, Házaspár

        Ebbe a tárgycsoportba sorolva a kiállításban négy plasztikát mutatunk be. Két mű szereplői a múlt öltözékeit viselik, míg másik két alak mai viseleti darabokban, a nézővel kapcsolatot teremteni kívánó tekintettel üldögél.

A Sámán asszony című művel kapcsolatban feltűnő, hogy a nő figurájára nézve először egy egyszerű, mindennapjainkból ismert típust látunk. Gera Katalin szerint ez azért is fontos, mert nem feltétlenül látszik a különleges adottság vagy tudás az emberen. A szobor arcáról, tekintetéből révületet olvashatunk ki, így ha nem tudnánk a címét, akkor is ráérezhetnénk a különleges képességre, nem mindennapi történésre. Sok Gera-mű ihletője konkrét esemény vagy élmény. A Sámán asszony áttételesen hatott a művészre. Ugyanis egy, férje, Csernák Árpád színész, író, a Búvópatak című folyóirat alapító főszerkesztőjét ért élményt dolgoz fel. Csernák Árpád sétája során egy cigányasszonyt látott a híd lábánál, aki egyszerre tűnt sajnálatraméltónak és megközelíthetetlenül fenségesnek. Az író olyan érzékletesen festette le a cigányasszony láttán kelt érzéseit, hogy elbeszélése valóságosnál is valóságosabb hatásával e mű megalkotására késztette a művészt. Gera Katalin szerint e mű egyik mondanivalója, hogy életünkben semmi sem az, aminek látszik.


Nőalakok a valóságon túlról:
Alvó földanya

       A testre könnyű redőivel lágyan rásimuló, a női alak formáit jól látni engedő öltözékben fekvő, fejét feltámasztott vállán nyugtató nőalakot mintázó plasztika a színezés finomsága miatt különösen lírai megoldásnak tűnik. A 2008-ban született mű Gera Katalin számára nem általános értelemben a földanyát, hanem saját szülőföldjének anyját jelenti. A tulajdonképpen egy trianoni emlékmű vázlataként készült figura „zsibbadt állapotban lévő hazánkat, szülőföldünket ábrázolja”.

Lány gyíkkal, Salome

       A hatalmas kőtömbön pihenő gyíkot figyelő ülő nőalak csendes elmélyültsége ellentétben áll a Salome című, aranyszínű drapériába öltözött, valamilyen külső erő démoni vonzásának hatása alatt lévő figura kérlelhetetlen elszántságot sugárzó tekintetével, gesztusával és testtartásával.

Rózsa

       Az 1988 körül született mű láttán a néző nem tudja, hogy a jobbjában rózsát tartó nő alszik-e vagy halott. A szándékosan talánnyal fogalmazott figurát a gipsz anyagának természetes fehérsége még távolabb sodorja a nézőtől. Lehet Ophelia, vagy egy, a rét puha fűágyán pihenő tündér.

A nézőt az alkotó szándékának felismerésében semmi sem segíti, miközben e művet nézi. Az emberi létet jellemző kettősség témakörén belül ugyanis Gera Katalin ezt az alkotását Marilyn Monroe emlékművének szánja. Tudjuk, sok embert érdekel a színészek világa a maga ambivalenciájával, hisz Monroe, aki sikeres és kedvelt (talán a csodált kifejezés használata lenne helyénvaló) színésznő volt, ezzel együtt rendkívül törékeny, sérülékeny is volt. Érzékenysége miatt felmorzsolta a hollywoodi világ, az élete mintha egy illúzió lett volna. „Életútját ismerve tudható, napjait úgy élte, hogy félig ébren volt, félig aludt, félig élt, félig halott volt, a lét és a nemlét határmezsgyéjén egyensúlyozott.”


Köztéri munkák

       E kiállításban Gera Katalin köztéri munkáit a megvalósult művekről készült fényképek segítségével idézzük fel. A magyar történelem több kiemelkedő személyisége mellett fontos történéseknek emléket állító alkotásokat is bemutatunk. Ezek között szerepel Marcali millenniumi emlékműve, amelyen Emese kezében tartott paláston hozza a Magyar Szent Koronát. Az első világháború és az 1956-os forradalom hőseinek emléket állító, monumentális vállalkozások mellett reprezentatív, vegyes anyagú (bronz és márvány) emléktáblát készített galánthai és fraknói Esterházy Pál herceg számára. A Kaposvár városának először vásártartási, majd letelepedési jogot szerző herceg emléktáblája nosztalgikus hangvételű, ezzel együtt Kaposvár hagyományaihoz és hangulatához mindenképpen illő, az utcaképet (a Városháza falán helyezték el) szépen kiegészítő mű.

Gera Katalin elmondta, hogy eddigi pályáján szerencsés volt abban a tekintetben (is), hogy az egyébként a megrendelő által általában meghatározott, a művészi működést behatároló köztéri szobrászati megbízások esetében ő többé-kevésbé szabad kezet kapott. Különösen fontos ez a történelmi tárgyú munkák esetében. Tehát nem kellett olyan művet készítenie, amely „elvi meggyőződése, beállítottsága ellenére lett volna”.

        Szent László, és mint egy vele készült interjúból megtudjuk, Szent Erzsébet is fontos magyar szent a számára. Az általa különös tisztelettel övezett Szent Lászlót, a lovagkirályt ábrázoló szobra a király eredeti temetkezési helyén, Somogyvárott kapott helyet. Gera Katalin számára különös öröm volt elkészíteni ezt a művet, ugyanis mélyen elgondolkoztatta, hogy a nagyformátumú kérdéseket meghozni képes, harcos, keménykezű király ezzel együtt tiszta életű ember tudott maradni.





Az újkígyósi világháborús emlékmű

     A művész szülőfalujának felkérése nyomán született ez a mű, aki személyes érintettsége okán, ugyanis családját komoly háborús veszteségek érték, ehhez méltó emlékművet kívánt készíteni.

A szabadság angyala

     A végül Kaposváron felállított emlékmű számára az Egyesült Államokban élő ’56-os magyarok kerestek helyet Magyarországon. Mivel a főváros nem biztosított az elképzelés megvalósítására lehetőséget, a kezdeményezők figyelme Kaposvárra terelődött. Az Amerikában elbírált pályázat kitétele volt, hogy jelenítse meg a forradalom eszméjét, valamint ezek szimbólumait, a lyukas zászlót és a Kossuth-címert. Az alkotó a forradalom tiszta eszméinek szimbólumát egy angyal alakjában találta meg, aki őrző, harcos és feltétlenül tiszta.

Életfa

     E mű születésének előzménye Kaposvár polgármestere, Szita Károly ötlete, miszerint városában minden újszülött számára ültessenek egy névvel ellátott fát. Az e célra kijelölt terület megtelt. Egy nagyméretű, fát ábrázoló emlékmű elkészítését vették tervbe, amelynek leveleire rá lehet írni az azután született gyermekek nevét. Gera Katalin egy, a szó szoros és elvont értelmében is életfát tervezett. „Egy leány és a fiú angyal védi a bajoktól a gyermekeket és szüleiket.


A mű hármas tagozódása:

  • föld (domb, amelyből kinő a fa; földanya)
  • törzs (növekvő élet)
  • lomb (levelek és gyümölcsök, azaz a termések, ők tulajdonképpen a gyermekek)”; a faforma fent összeszűkül, a csúcs pedig felér a szellemi világba, a lelkek országába
 

Az idézetek a Gera Katalinnal 2008. november 6-án folytatott beszélgetésből származnak.






Gera Katalin: Rózsa






Összes munkatársi tárca:

Kiss Ottó: Az elmerült kert (III.)
Kiss László: Az én történelmem
Erdész Ádám: Az elhallgatott múlt nyomában
Grecsó Krisztián: Nők, szöcskék
Szabó Tibor: Kisnapló. Fiamnak
Kiss Ottó: Az elmerült kert (II.)
Kiss László: Búcsúzó
Elek Tibor: A pályakezdés zavarai
Gyarmati Gabriella: A Munkácsy-életmű... VI.
Erdész Ádám: Húsz év után
Grecsó Krisztián: Érkezési oldal
Kiss Ottó: Az elmerült kert (I.)
Kiss László: Valami a fülnek
Szabó Tibor: azonosító: vendég; jelszó: nyugalom
Elek Tibor: Volt neki egy talapalatnyi földje
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű körüljárására képelemzések útján V.
Grecsó Krisztián: Don Quijote ebédel
Erdész Ádám: Egy elfeledett párbeszédről
Kiss László: A harmadik év
Kiss Ottó: Esztergom felett az ég
Szabó Tibor: Nyilatkozat
Elek Tibor: Szabadság(Ir)ód(i)a
Grecsó Krisztián: Kopogós viharsarki jelleg
Gyarmati Gabriella: Kohán György kiállítása
Erdész Ádám: Egy alföldi polgárház kapuja mögött
Elek Tibor: A békési szonettkirály
Szabó Tibor: Rövidítés
Kiss László: Második síelés
Kiss Ottó: Irgalom
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű (...) 5.
Grecsó Krisztián: Tánciskola
Szabó Tibor: Lesszdenziorou
Elek Tibor: Noé bárkája felé
Kiss László: A temetés
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű (...) 4.
Erdész Ádám: 942 kép
Kiss Ottó: A másik ország
Grecsó Krisztián: Családi csomagolás
Szabó Tibor: Alibi
Kiss László: Megtudja a halálhírt
Elek Tibor: Szavak, a magasban
Gyarmati Gabriella: Képzőművészeti kiállítások (...)
Erdész Ádám: Egy szelet közelmúlt
Grecsó Krisztián: Hungarusz-tudat
Szabó Tibor: Valami a télről
Kiss László: Rókázás
Elek Tibor: Siket irodalom?
Gyarmati Gabriella: Kohán és a "szoc. reál"
Erdész Ádám: Gercsó Krisztián: Nagymama ajándékba
Kiss Ottó: Ati és a holdvilág - Esti mese
Szabó Tibor: Testvérek, barátok
Kiss László: Őfelsége pincére
Gyarmati Gabriella: Csernus Tibor festményei először Békés megyében
Erdész Ádám: Bányászlámpa a templomkertben
Elek Tibor: 110 éve született Sinka István
Kiss Ottó: Feszt Berlin
Grecsó Krisztián: Főnökösdi
Kiss László: Fesztkörkép
Elek Tibor: Magyaróra
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű körüljárására képelemzések útján III.
Kiss Ottó: Mondta Feri
Szabó Tibor: Hámori Bianka hiába első
Grecsó Krisztián: Mínusz egy halál
Elek Tibor: Horgász irodalom
Erdész Ádám: Kolozsvártól Szegedig
Kiss Ottó: Nyári medveségek
Szabó Tibor: Fenekező angyalozás - eredményesen
Kiss László: A térképnek háttal
Grecsó Krisztián: Egy koldus adósa
Elek Tibor: Kívülállás vagy benne levés?
Gyarmati Gabriella: Bohus Zoltánról
Erdész Ádám: Majolenka
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű körüljárására képelemzések útján II.
Kiss Ottó: A giliszta és a kígyó
Szabó Tibor: Tavaszi minden
Kiss László: Első síelés
Grecsó Krisztián: Kerthelyiségre fel!
Elek Tibor: Primum vivere
Gyarmati Gabriella: Munkácsy Csabán és Colpachon
Erdész Ádám: Az ünnep színeváltozásai
Kiss Ottó: Matuzikné Amál berendezi
Szabó Tibor: Lőni a gépen a kékeket
Kiss László: Haza
Grecsó Krisztián:
Farsangi kiskáté
Elek Tibor: Konkrét halál
Erdész Ádám: Derelye és suvikszos csizma
Kiss Ottó: Az elviselhetetlen könnyűségről
Szabó Tibor: Miért kell egyáltalán verset írni?
Kiss László - Trip
Grecsó Krisztián - Hazai ízek
Elek Tibor- Ablak a kortárs magyar irodalomra

2008. december 08.
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Versíró pályázatot hirdet a StarbucksÁllami díjak a nemzeti ünnepen – 2020Kárpát Körút 1.0Az Aegon Irodalmi Díj esélyesei
Ütőér
Szív Ernő tárcáiSzálinger Balázs tárcái Sándor Zoltán tárcáiSzabó T. Anna tárcái
Versek
Beck Tamás verseiSzilágyi András verseiPál Dániel Levente: Isten esteNádasdy Ádám versei
Prózák
Márton László: RudiMolnár Lajos: Hülye egy történetKiss Benedek: (Az Élettöredékekből)Tallér Edina: Időzítő
Kritikák
A lélekvándorlás plakátmagányaHazudni magunknak történelmetKis magyar rendszergazdák – Bödőcs Tibor könyvéről Végeláthatatlanul - Nevezd csak szeretetnek
Drámák
Csík Mónika: Az ember tragédiája - Nyolc és feledik színDarvasi László: Karády zárkájaAcsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A Szellemúrnő
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum
Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA