Kiss Ottó
Mondta Feri

"- Remek - mondta Feri."
(Hazai Attila)

Volt itt, Gyulán ez az Irodalmi Humorfesztivál (a harmadik), és úgy adódott, hogy nekem meg utána lett ebben a hőségben szűk három hét nyári szünetem (még mindig tart kicsit – a hőség is, a szünet is), ráadásul a gyomorfájástól eltekintve különösebb betegség nem gyötört, így aztán gondoltunk egy merészet: lemegyünk három napra a Balatonra, mindenki ott van.
Igen, merész gondolat ez, majd mindjárt elmondom, miért, és nem a gyomorfájásról meg az egészségügyről fogok beszélni, de még csak nem is a balatoni nyárról (azt úgyis mutatják a tévében, rádióban, na jó, ott nem annyira).
Szóval: merész gondolat ez itt, Békésben, leruccanni a Balatonra – már annak, aki vonattal akar menni, de mivel is akarhatna, ha kocsija meg nincsen. Sínek ugye innentől oda nem vezetnek, előbb fel kell menni Pestig. Na de a Békéscsaba-Budapest viszonylat meg olyan, hogy eleve be kell kalkulálni a késést, kivált, ha az ember tovább szeretne utazni, csatlakozni, ahogy mondják. Ezt mi meg is tettük rendesen, már hogy a kalkulálást, és mi tagadás, be is jött. Kigondoltuk, hogy a Békéscsaba-Budapest gyors mondjuk húsz percet késik, akkor ugyanez Szolnokig csak tízet, és onnan meg a Nyíregyháza felől jövővel megyünk tovább a Balatonra – Pest felé természetesen, mert az is csak arra tud, de legalább rajta leszünk, és pász. Így is lett: 7:50 helyett 8:02-kor értünk Szolnokra, a nyírségi meg a menetrend szerinti 7:58-as indulás helyett 8:14-kor futott csak be.
Na, ez megvolt, hat és fél óra alatt leértünk Siófokra, a kinti negyven fok kimondottan jól esett leszálláskor a benti ötvenhez képest.
Megvolt a három nap fürdőzés is, jó tiszták lettünk, meg szépek, mint a tévéreklám, aztán, a visszaúton töprengve jött a még merészebb gondolat: próbáljuk meg végig az InterCityt, azzal csak öt óra hazáig, ráadásul hűtik. A Siófok-Budapest IC 9:33-ra van a Keletiben, onnan meg 9:45-kor indul a Budapest-Békéscsaba IC, nagyon jól kitalálta ezt a MÁV, Békéscsabáról még a gyulai vonathoz is tettek csatlakozást, hiába, na, a jó munkát el kell ismerni.
Kiperkáztuk a nagy pénzt Siófokon, és utaztunk lazán, feltett lábbal a hűtött vagonban. Gondoltuk, nagy baj nem lehet, még ha késünk is néhány percet, elérjük Pesten a csatlakozást. Késtünk is, persze, pontosan hetet, így aztán a tizenkét perces átszállási időből öt maradt, ami még nem lett volna baj, a baj az volt, hogy a balatoni vonat a külső, tizenvalahányadik vágányra állt be, ahhoz pedig, hogy megtudjuk, honnan indul a békéscsabai, be kellett mennünk az állomás előterébe, a pörgős táblákhoz. Futottunk becsületesen, mint a vállalkozó, akinek jól megy a bolt, két perc alatt be is értünk, ami nem kis teljesítmény, tessék megpróbálni csomagokkal. Szóval, amikor odaértünk, 9:42 volt, és nem is kellett ránéznünk a pörgős táblára, mert a hangosbemondó éppen akkor tájékoztatott nagyon kedvesen, hogy a békéscsabai IC menetrend szerint 9:45-kor, azonnal indul a külső, egyes vágányról. Hát persze, honnan is máshonnan, mint az ellenkező oldalról, gondoltuk volna, ha lett volna idő gondolkodni, mert akkor már rohantunk a másik peronon visszafelé, egészen az egyes vágányig.
Sikerült, pontban 9:45-kor felléptünk az első kocsira. Persze ez az IC nem olyan IC, mint az ország másik felén, hanem nemzetközi vonathoz kapcsolt, így aztán tizenhárom vagonon kellett áthámoznunk magunkat a csomagjainkkal, mire végre leülhettünk.
Szakadt rólunk a víz, de most már jó lesz, gondoltuk, húsz fok, légkondi, párnázott ülések, pihizünk kicsit, olvasgatjuk az IC-kiadványokat, hogy megtudjuk, miért is jó, ha ilyen vonattal utazunk, 12:37-re pedig Gyulán leszünk.
Na de nem úgy van az, hanem úgy van, hogy két és félórás késéssel értünk csak Gyulára, az öt órából végül hét és fél lett, mert a Budapest-Békéscsaba viszonylatba – IC, nem IC – eleve be kell kalkulálni ugye a késést, és mi ezt ott, a Balaton-parton, a három napos nagy szabadságban elmulasztottuk. Elmulasztottuk a kalkulációt, eléggé el nem ítélhető módon megfeledkeztünk a békési viszonyokról, pedig, esküszöm, én néhányszor még haza is gondoltam, még az is eszembe jutott, ahogy a Hazai Attila közli a humorfesztivál előestéjén: három órát késtek, éppen csak ideértek kezdésre.
A mi IC-nk csak hetven percet késett Békéscsabáig, de ez éppen elég volt arra, hogy se a menetrend szerint csatlakozó 12:21-es gyulait, se a következőt, a 13:20-ast ne érjük el. Ácsorogtunk hát a többi utassal a gyönyörű csabai állomáson, nézegettük a fali stukkókat, hallgattuk a hangosbemondót, ugyanis nagyon kedvesen tájékoztatott minket arról, hogy vigyáznunk kell az ajtóknál, mert azok automatikusan záródnak, és egyébként meg kellemes utazást kívánt.
13.30 volt, gondoltunk, megkérdezzük az információban ülő hölgyet, elment-e a 13:20-as gyulai.
– Azt mondják az utasok, hogy el – felelte az információs hölgy készségesen.
Mivel így hirtelen lett egy szabad óránk, tovább faggattuk, hogy vajon mért nem várta meg az utasait, hiszen az IC kedves, szemüveges kalauza korábban biztosított minket erről. Megtudtuk, hogy a 13:20-asnak nem dolga megvárni az IC-t, a 12:19-esnek lett volna dolga, de ahhoz meg nem értünk oda időben.
Hát így jártunk. És ha már így jártunk, gondoltuk, megkérdezzük azt is, hogyan lehet visszakapni az IC pótjegy árát, hiszen mutatták a tévében (rádióban?), hogy tizenöt perc késés után visszajár, ez pedig ugye hetven volt, és ha már itt ácsorgunk, nosza.
– Ja, kérem, az csak az ülőhely sorszámmal ellátott IC-jegyekre vonatkozik, ezek pedig nem olyanok – felelte még mindig készségesen a hölgy.
Ekkor értettük meg, hogy erre, mifelénk mért nem látják el sorszámmal az IC pótjegyeket, és mért vannak sorszámozva az ország másik felén.
Ez jól ki van találva, gondoltuk hát elismerően.
– Remek – mondta volna Feri is, ha ott van.

Szabó Tibor: Hámori Bianka hiába első
Grecsó Krisztián: Mínusz egy halál
Elek Tibor: Horgász irodalom
Erdész Ádám: Kolozsvártól Szegedig
Kiss Ottó: Nyári medveségek
Szabó Tibor: Fenekező angyalozás - eredményesen
Kiss László: A térképnek háttal
Grecsó Krisztián: Egy koldus adósa
Elek Tibor: Kívülállás vagy benne levés?
Gyarmati Gabriella: Bohus Zoltánról
Erdész Ádám: Majolenka
Kiss Ottó: A giliszta és a kígyó
Szabó Tibor: Tavaszi minden
Kiss László: Első síelés
Grecsó Krisztián: Kerthelyiségre fel!
Elek Tibor: Primum vivere
Gyarmati Gabriella: Munkácsy Csabán és Colpachon
Erdész Ádám: Az ünnep színeváltozásai
Kiss Ottó: Matuzikné Amál berendezi
Szabó Tibor: Lőni a gépen a kékeket
Kiss László: Haza
Grecsó Krisztián: Farsangi kiskáté
Elek Tibor: Konkrét halál
Erdész Ádám: Derelye és suvikszos csizma
Kiss Ottó: Az elviselhetetlen könnyűségről
Szabó Tibor: Miért kell egyáltalán verset írni?
Kiss László - Trip
Grecsó Krisztián - Hazai ízek
Elek Tibor- Ablak a kortárs magyar irodalomra

Főlap