Vasas Tamás
fotók erdőjárásról
~
azt mondta az atya, hogy ezt szó szerint kell érteni.
ha valakinek, aki szükséget szenved, például tényleg
csak egy pohár vizet is adunk, akkor valóban magát
jézus krisztust vendégeljük meg, ahogy az a szerencsétlen
asszony is tette a kútnál. de ez a kút sem olyan, mint az élő
forrás, és én sem vagyok már olyan, mint egy őszinte kisfiú.
nem számít, attól még megállhatunk egy percre, és egy kis vizet
adhatok neked. elpróbálhatunk egy jelenetet. nem igazán tudom
már, hol kezdődik az irgalom, de most elég lesz a puszta
élmény is talán, végül úgyis minden kiderül, helyrekerülök én is.
~
tudom, hogy jó dolog éhesen ébredni, és azt is, hogy
legalább ennyire jó nyakig betakarózva aludni. régen
volt már. néhol feltűnik. csak egy emlék, vagy valami
konkrét, régi fénykép teafoltos albumban, fűszálak
homokban, ha színvak lennél, nyilaknak látnád egy
otthonnak hitt nyaraló felé, lehetetlen ígéret, mint
betarthatatlan szerzetesi fogadalom, esőtánc utáni
pakolás, rendrakás, könyvjelző a sorok között,
egy jel, hogy tudjam, már képtelen
vagyok leborulni.
~
két különböző dolog kell, hogy legyen.
a köd és az ősz nem lehet ugyanaz, valahol
egy ponton el kell válniuk egymástól, ugye?
igen, azt hiszem, így tanultuk. ha megérteném
a kapcsolatuk lényegét, fel tudnám oldani
azoknak a régi vasárnapoknak a rejtélyét
is, hogy a koszos szélvédőn keresztül
miért próbáltam mindig kifürkészni,
vajon hová rejtőznek el olyan gyakran a fák
minden évben, és miért kezdi el úgy csípni
a levegő az orrom arrafelé, ahol a távolabbi
rokonaink élnek, és így eljutottam volna oda
is, hogy melyikünk lehetne ősz, és melyikünk
köd. de arra akkor még gondolni sem mertem,
gondolom, hogy milyen lehet a köd, ha nincs
ősz, vagy milyen lehet az ősz köd nélkül.
pedig utólag sokkal jobb lett volna, ha
mindig csak ezen gondolkodom.
~
nem hittél benne, hogy végül megszakad…
mccarthy regényét kaptad karácsonyra,
„az utat”, azt kívántad, ne érjen véget,
egy új „háború és béke,” örökké olvasnád,
és ha közben az utat le kell is zárnia egy
kihalt buszállomásnak, akkor legalább
a megérkezés, az legyen majd egy
pezsgőtabletta, amit véletlenül
a néhai patakba dobnak, mert
az utak között, ha megszakad is minden,
még egy zsákutca is lehet otthonos.
Megjelent a Bárka 2026/2-es számában.
