Versek

 

 V__nyai_Feh__r_J__zsef.jpg

 

Ványai Fehér József

 

Rókalelkű ismeretlen követ

 

Jó lenne megizzadni égbeli
Túrán, tűnjön el veszteség,
Mint fogyó Hold, a mennyei pont.
Lerakni gondot, ólomból készült

Télikabátot, vesszen súly, irha.
Nincs árnyéka a szélnek, kihúz
Az éjféli teher a rendezőről,
Elgázolt sün vérét kutyák nyalják.

Ne keresd a hiányt, beteg sejt
A növényben, benned lapul
A lovagias gyilkos, az ösztön,
És parancsszóra jópofizik.

Széljárta síkon gyalogol
Az éhes állat, egy önmagából
Kibillentett ember, ráfordul
Az erdei útra – mit akar tőlem.

 

Megjelent a Bárka 2026/1-es számában. 


Főoldal

2026. március 30.
Kollár Árpád tárcáiSzakács István Péter tárcáiMagyary Ágnes tárcáiZsille Gábor tárcái
Fiumei forgószínpadTörténetek az elveszettek földjéről – Egy bánáti német lány memoárja
Halász Margit: GyapotrózsaKiss Bálint Béla: Sósleves
Ványai Fehér József: Rókalelkű ismeretlen követHalmai Tamás: Jeremiás húga – szonettkoszorúMarno János verseiSimon Bettina: A búcsúzás szimbóluma Adynál
Oberczián Géza: IzlandLackfi János: Esteli vérbeborulásCsak a tűzzel vigyázzon, Drágám!Háy János: Hogyan születik egy novella
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

        Jókai Színház Bekescsaba.jpgnka-logo_v4.pngmka_logo_mk_logo.pngpk__-logo_hun-01.pngMMAlogoC_1_ketsoros__1_.jpg