Versek

 

 Stankovics_Marianna.jpg

 

Stankovics Marianna 

 

Ima

 

Istenem nézd
a két kezem már milyen ráncos
fogott hát büntetésed az idő
térdelni is alig tudok már
a porcok fáradtsága egyre nő
Istenem én még most sem tudom
vagy alig tudom a dolgomat
Istenem az én kezembe
mért adtál sorsokat

 

Vázlat

 

Ha bonyolult vázlatokat ír
és a végén iróniával fejezi be
mire számíthat az ember

az oltár alsó kövén feküdtem
enyhén megszaggatott ruhában
ahogy illik
mikor megérkeztek a helyi lakosok
és látták a nyomorult völgyeket
a cipőmre festve

a jegyespár nem jött el

akkor mivégre gyűltünk össze
miről fogunk beszélni
nem tudtam mi a megfelelő textus
ilyen esetre

 

Nagypéntek

 

A töviskoronás leköpködött Krisztus
megkért mossam meg az arcát
hogy szépen menjen a keresztre
aztán egy barátjával
eljött a szüleim házához
mert Pilátus mégis megkegyelmezett
vidám történeteket meséltek
a szüleim boldogan nevettek
én a konyhában sírtam
mert tudtam
mindez ideiglenes

 

Megjelent a Bárka 2026/1-es számában. 


Főoldal

2026. március 31.
Kollár Árpád tárcáiSzakács István Péter tárcáiMagyary Ágnes tárcáiZsille Gábor tárcái
Fiumei forgószínpadTörténetek az elveszettek földjéről – Egy bánáti német lány memoárja
Halász Margit: GyapotrózsaKiss Bálint Béla: Sósleves
Stankovics Marianna: Ima, Vázlat, NagypéntekVányai Fehér József: Rókalelkű ismeretlen követHalmai Tamás: Jeremiás húga – szonettkoszorúMarno János versei
Oberczián Géza: IzlandLackfi János: Esteli vérbeborulásCsak a tűzzel vigyázzon, Drágám!Háy János: Hogyan születik egy novella
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

        Jókai Színház Bekescsaba.jpgnka-logo_v4.pngmka_logo_mk_logo.pngpk__-logo_hun-01.pngMMAlogoC_1_ketsoros__1_.jpg