Versek

 

 D__vid_P__ter.JPG

 

Dávid Péter

 

Megérkezés

 

1.

gyere
és mondd nekem
hogy most már van közöd
ehhez az alvadt fertőtlenítőszagú csempesorhoz
ehhez a fáradtzöld linóleumhoz a padlón
és a félrevillogó neonfényhez fölöttem

hogy most már fűz valamilyen viszony a régi ittfelejtett falakhoz
a kórházfehér ablakkeretek közötti fényhez
és a műtőlámpáktól elmenekült résekbe bújó árnyakhoz

hogy van kapcsolatod az itteni térrel
a számodra még felfoghatatlan távolsággal és közelséggel
és az időhöz méred magad
a tíz percet késő repedt üvegű ócska órához a falon

 

2.

gyere
és közöld egy félreérthetetlen kiáltással
hogy te is tagja lettél az emberi hordának
a gonoszságukban és emiatti szégyenükben
egymást maró csikaszok falkájának
a csordarendnek, ami nem véd, nem ápol
csak működik még valahogy

szólj hogy te is egy vagy a szegény földpusztítók
és égszennyezők egy az öntépők és magarontók közül
egy az apokalipszis szegény gyalogos lovasai közül
akik itt ténferegnek és akiknek minden mozdulata
mégis csoda és művészet

 

3.

gyere
mert tudnod kell
nincsen itt maradandó városunk
csak vékony köldökzsinór kapcsol minden állapothoz
minden hely csak anyaméh arra hogy másraszülessünk
másik anyaméhbe és másik anyaméhbe és másik anyaméhbe
újra csak újba
hogy végül az egyik magába zárja
betemesse hogy elmossa az emlékünket is
túl mindazon ami örökkévaló[1]

nincsen itt maradandó városunk
mert költözőbbek vagyunk mint a darvak
és átutazóbbak a kórházi folyosóra kiküldött várakozónál

 

4.

gyere
mert neved is van már
hogy valami nincs rendben
hogy komplikáció
hogy lassuló szívverés

de te erősebb vagy egy orvosi szakszónál
és más vagy mint egy egyre lassabban csipogó szívdobogásmérő
és több vagy mint egy rosszra forduló kórházi rutinesemény
és fontosabb vagy mint egy várakozó üres inkubátor

 

5.

gyere
és szólíts nevemen hogy
apa

 

6.

gyere
és szólj
hogy hazádként érted a tüdődbe hasító levegőt
a fájdalomtól véres kórházi lepedőt
hogy otthonod lett a kinti világ-jászol
mint aki létezést kapott a fogadót sem talált
pusztába küldött szegény betlehemi pártól

szólj
hogy mondhassam megérkeztél
hogy azt mondhassam végre
megérkeztünk



[1] Krasznahorkai László: Üvöltés a föld alatt, in Seiobo járt odalent, Magvető, 2008, 426.

 

Megjelent a Bárka 2026/2-es számában. 


Főoldal

2026. április 13.
Kollár Árpád tárcáiSzakács István Péter tárcáiMagyary Ágnes tárcáiZsille Gábor tárcái
Fiumei forgószínpadTörténetek az elveszettek földjéről – Egy bánáti német lány memoárja
Acsai Roland: Az éjszaka sötétjeHalász Margit: Gyapotrózsa
Dávid Péter: MegérkezésStankovics Marianna: Ima, Vázlat, NagypéntekVányai Fehér József: Rókalelkű ismeretlen követHalmai Tamás: Jeremiás húga – szonettkoszorú
Oberczián Géza: IzlandLackfi János: Esteli vérbeborulásCsak a tűzzel vigyázzon, Drágám!Háy János: Hogyan születik egy novella
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

        Jókai Színház Bekescsaba.jpgnka-logo_v4.pngmka_logo_mk_logo.pngpk__-logo_hun-01.pngMMAlogoC_1_ketsoros__1_.jpg