Versek

 

 Kugler_Viktor.jpeg

 

Kugler Viktor

 

noé

 

szedjétek össze magatokat, de ne úgy,
mint a fáradt kacatokat. útrakelünk
akárhova. nemhogy útburkolatra, de
útra se számítsatok. az akárhol viszont
a legpontosabb, amit mondhatok. ezt
az éjszakát még megvárjuk, nem tud annyit
esni, hogy teljesen ellepjen minket. ne
forgolódjatok, mint az éjszaka hasában
az a magzatnyi vihar, ami megváltoztat
mindent. a szemeitek táskájába gyűrjétek
az emlékeiteket. keljetek korán. a hajnal
legyen szertartás. pakoljatok oda. ne
tétlenkedjetek. amit hátra kell hagyni,
dunsztos üvegbe tegyétek, ha majd
felszárad, akkor rátalálhattok. minden
állatot én hozok, lesz tigris, lepke, őz,
farkas, a vadászokat pedig hátrahagyjuk.
lesz egy hatalmas fenevad, rá nagyon
vigyázzatok! reggelizzetek nyers medúzát,
legyen a régi világból mit a partra hányni. feleim,
holnap megkezdődik a teremtés nulladik napja.

 

mózes

 

tanácstalan vagyok, vakarom a fejem,
már nemcsak a haj, de a fejbőr is a
kezemben marad. nyom nélkül haladtunk.
olyan itt lenni, mint képzelődni. elhagytuk
a hazát az otthonért cserébe. megváltozik
a szaga a gyerekkori háznak, mikor
elköltözünk belőle. a vándorlást otthonnak
nevezni, mint arcátültetés után
felfedezni régi ráncainkat. félúton lenni,
már eleve felér egy eltévedéssel.

most tanácstalan vagyok, beszélnem kell.
nem vagyok jó szónok, uram, hadd
válhassak mondataidban vesszővé. hogy
vesznek komolyan, amikor dadogok.
lassabban beszélek, hogy legyen időm
gondolkodni. fel kellene mennem a
hegyre egyedül. mintha keresnék,
és mintha találnék is valamit. hogy
mondjam el a népnek, akik vakhittel
követtek, hogy negyven éve teljesen
rossz irányba tartunk.

 

sámson

 

apám már csecsemőkoromban sem
bírt el. később ő vágta a hajam,
egészen a lázadásomig. szinte a földbe
növesztettem.

nagyapám neurotikus volt egy olyan korban,
ahol a sikertelen öngyilkosságot
halálbüntetéssel torolták. neki sikerült
elsőre, csont nélkül.

emlékszem a közös diószedésre,
egy idő után puszta kézzel törtem,
úgy gyorsabb volt. a legutolsóban,
amit feltörtem, egészen más volt,
mint amire számítottam.

 

Megjelent a Bárka 2025/4-es számában. 


Főoldal

2025. szeptember 24.
Magyary Ágnes tárcáiKollár Árpád tárcáiSzakács István Péter tárcáiZsille Gábor tárcái
Fiumei forgószínpadTörténetek az elveszettek földjéről – Egy bánáti német lány memoárja
Herbert Fruzsina: FőpróbaOcsenás Péter Bence: Forgók
Kugler Viktor verseiOláh András verseiIlyés Krisztinka verseiKürti László versei
Barnás Ferenc: A tenger BoetungánálAcsai Roland: Azt mondjákHópehely, a barcelonai albínó gorilla1989, avagy Egy év a hetvenötből – Széljegyzetek, adalékok – Hrabalhoz
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

        Jókai Színház Bekescsaba.jpgnka-logo_v4.pngmka_logo_mk_logo.pngpk__-logo_hun-01.pngMMAlogoC_1_ketsoros__1_.jpg