Vári Fábián László
Ördögszekér
Ördögszekér, ördögszekér,
honnan hajtott ide a szél?
Hol edzették tengelyedet,
s programozták drónlelkedet?
Míg a hadak útját róttad,
hány lánctalp szakadt le rólad,
mit ír minderről a gyarló,
füstös fedélzeti napló?
Számoltad a mérföldeket,
hánnyal taszított a hátszél?
Hány reaktív lövedéktől
mentett meg a homlokpáncél?
Mily poklokon űzött átal
haduradnak tűzostora,
mennykőparádék idején
hány kocsisod veszett oda?
Ördögszekér, ördögszekér,
Donbász felől jött az a szél,
nyolc égtájból éppen ide,
hol ezret ver a föld szive.
Előbb-utóbb csak meghasad,
befogadja a sok vasat,
elsiratja Ukrániát,
eltékozolt sok szép fiát.
A háború négysorosai
Borral emlékezni
A tegnap még összerakható,
a tegnapelőtt már nehezen.
Borral lehetne emlékezni!
Fiúk, leszünk hozzá elegen?
Vén züllött
Haza tart az ősz, a vén züllött tehén,
de el sem éri már talán a telet.
Véres tejcsorgás jelöli nyomát.
A vágóhíd sokkal közelebb lehet.
Az ember
Varázsütötten, tétován,
gyámoltalanul áll ma itt.
Fejénél drónok donganak,
beköpik legszebb álmait.
Béke
Majd béke lesz. A hősök majd mesélnek,
de szirénák szaggatják még az éjszakát.
Nevezd meg, Uram, a szelet ki vetette,
s jelöld meg érinthetetlen homlokát.
Ádám
Halállal szemben, szirtfokon.
Elvesztetted szép Édened.
A földtől elrúgnád magad?
Lelkedet kéne védened.
Nem vagyok
Nem vagyok Isten rokona,
s ezeket írván vétkezem.
Keblem a kétségek hona –
kezemre csaphatnál, Istenem.
2025. június 23.
A versek a Bárka 2025/4-es számának élén jelentek meg, közülük három a szerző kézírásában.
