Both Balázs
Kínai selyemkép
– Császár! Kint vértes hadak, tüzes nyíl
minden íjon. Pár nap, s palotád ledől.
– Hozz fügebort, amíg írom e dalt –
egy illat elrejt a világ elől.
– Uram, húzz páncélt, erős kezedbe
kardot ragadj, arcodat sisak védje!
– Száz év, s e falak romjain mondják
versem, mit most írok, szerelmem nevére.
Marcus Aurelius
Miért várod, hogy emlékedet
megőrizzék a kései korok?
Kigyúl, és elhamvad életed.
A hírnév maroknyi homok.
Hullócsillag! Tünékeny fényed
a föld és a víz akarja.
Miért lennél hát a szenvedélyek
láncra vert, konok rabja?
Számít-e bármit, embertársad
mint vélekedik rólad?
Ha roppant tengelyén fordul az idő,
megadja magát a pornak.
Maradj férfi. Amit a sors rád szab,
fogadd bátran, sőt: akard.
Időd viharában te nem virág vagy,
hanem a kard.
Három haiku
Megfésülködtél.
A hold-lámpás olaja
elfolyt. Itt az éj.
Két álmos szemed:
ikercsillagok fénye
a Fuji felett.
Kései óra.
Lebegsz, illatos vízben –
kék tavirózsa.
Ars poetica
Hideg esőben áznak az utcák.
Kialszik hétkor a lámpasor.
Egy juharfa okkerszín ága
a fémszürke égre hajol.
Őszi eső ez, veri a várost,
sápadt fényben vacog a járda.
Neveket ír egy széllökés
a ház könnyfoltos ablakára.
Erőd, ha végső próbára vetve,
ha fogytán a hited, a fények,
mihez kezdesz a felirattal:
„Ki itt belépsz…”
Belépek.
Megjelent a Bárka 2025/3-as számában.
