Szilágyi András
Peregrináció
A száz éve született Schéner Mihály képzőművész emlékére, aki
Medgyesegyházán, egy disznókat tartó háztáji portán grafikai vázlatokat
készített.
Maga nem érti, nem értheti.
Hiába rajzolja, másként nem tud
megszabadulni az ember
a más nőjétől, csak
ha ellöki magától.
Megy az ember,
olyan pontos az,
akár a svájci óra,
pedig még sötét van,
de már mondja is nekem
az ágyból – hová mész…?
Lassan, szó nélkül felöltözöm,
viszem a vödröt,
leforrázom a kukoricadarát,
bekeverem a tápot,
betöltöm a vályúba, és odaadom nekik.
Rágyújtok, nézem, figyelem őket,
beszélgetek is velük,
Igaz, búgatva vannak,
röfögnek, sivalkodnak is,
de nagyon jól lehet az ólban
beszélgetni velük,
igen jól…
Iramost
„ördögjárás” Okányban
Borzasztó dolog ez,
itt vidéken már csak így,
egyedül kéne élni.
Mégis, hiányzik
az a reggeli mocorgás,
az a nyöszörgés,
ahogy dörgölődzik...
Ki is kell minden évben
cserélni a vánkost,
mert eldörzsöli,
még a cihát is kiharapja.
Borzasztó dolog ez,
iramost össze lehet
szokni egy nővel.
De be is kell néha vágni
az ajtót utána!
Menjen pacsmagolni a némber!
Borzasztó dolog ez,
egyedül kéne élni,
Lehet, ördögjárás mégis,
mit az Istent csináljak,
nem lehet másképp,
nem bírok, csak azzal…
csak azzal a nővel,
nélküle nem,
nélküle nem tudok…
itt vidéken, csak így…
Itt vidéken már csak így van.
Megjelent a Bárka 2025/3-as számában.
