Haiku
(in memoriam Hamvas Béla I.)
Mindennap
a Teremtés
Hajnala van
Metszek hazát
(a zseniális erdélyi, szegedi, majd londoni Mester,
Budai György emlékére)
Isten hozzád, Szivárvány havasa!
Tőből lemetszett ország, elrabolt haza!
Mikes lehetett ilyen egyedül.
Mindig a tenger mormolása,
mindig idegenül…
Hull a vérem, Szivárvány havasa.
Hányszor aláz még porig a Soha!
Erdély, ki voltál
fényemnek fénye,
lerontott, drága oltár,
légy Te
képzeletem első-utolsó menedéke!
Ím, kétszeres száműzött világ-árva,
zuhanok szárnyszegett madárként
anyanyelv-igékbe, balladákba.
Metszek hazát gyönyörű,
szívem-gyökerű fákba.
Pótérettségi tételek
a IV.C tablójához
(1949–53, Erkel Gimnázium)
El-eltűnődöm… mígnem eltünök.
Akár ők, az előttem eltűnők…
Lesz-e pótérettségi találkozónk?
Örökbe fogad-e minket az Örök?
Arcok, érmek
(Tóth Sándor szobrász- és éremművész emlékére)
Arcotokon tapogatódzom, mint a vak.
Isten rejtelem-arcát szeretném kitapintani.
Keresem az Embert,
ki még tud és mer
egyben-másban Rá hasonlítani.
Kinek tudatát még nem mérgezték el
a Nagy Romlás bomló virágai.
Van tovább
Miért rakják az égig
zöld tornyukat a fák?
Tudják, vagy csak remélik:
onnét is van tovább?
Mért keringnek a holdak,
és a holtak miért
hogy oda vándorolnak,
lopott fényt élni még?
Ki surran rajtam át, és
hagyja bennem magát,
--- s tanít, hogy ne csak árnyként,
örökbe emelő szárnyként
is lássam a halált?
Tavasz-haiku
(in memoriam Hamvas Béla II.)
A virágzás
megszöktetett
Édenkert
Mozgószobor
(a Fekete Pál-emlékmű alapkövére)
Egy szobor jár az Andrássy úton
döngő léptekkel véges-végig.
Hátának szegezett géppisztollyal
lépked mögötte ruszki szoldát.
Morajló tankoszlop mögöttük.
Megy a szobor az Andrássy úton…
s az a lövésre kész hadosztály
szétfoszlik az idők ködében…
Ő csak megy az Andrássy úton.
Nyugodtan, mert a várost megmentette.
Nem lép föl semmilyen talapzatra.
Történelem már, bronzba öntve,
úgy is, ha a hálás utókor
hálájából most nem telik bronzra.
Kiállt. Küzdött. Hű volt halálig.
Legyőzhetetlen. Halhatatlan.
Mint élő lelkiismeret,
megy és megy az Andrássy úton
döngő szoborléptekkel véges-végig.
Hová tegyem le koszorúmat!
A kérdések kérdése
…mért ítél halálra az Élet?
--- nem kérdem már, Uram, semmit se kérdek.
Csak egyet szeretnék tudni már:
milyen életre ítél a halál!
