(Czimbal Gyula fotója)
Nagy Koppány Zsolt
Bocsánat, uram
Bocsánat, uram, tudna segíteni?
Hideg van,
a kövön ülök,
fázom,
látom, maga is fázik,
legyen már empatikus kicsit,
az egész éjszakát itt töltöttem,
magának csak száz forint,
nekem egy forró tea,
már ha sikerül még
pár száz forintot
tarhálni hozzá.
Bocsánat, uram, tudna segíteni?
A jó kurva anyádat fordítsd el a fejed,
te fasz,
mind ezt teszitek,
motyogtok, előrenéztek,
úgy tesztek, mintha
zenét hallgatnátok,
pedig nincs a fületekben semmi,
ti szarok,
aztán hirtelen telefonálni kezdtek,
átnéztek az utca másik oldalára,
ahol nincs senki,
mindent csináltok,
csak a szemkontaktot elkerüljük, mi?!
Bocsánat, uram, tudna segíteni?
Az asszony vert,
aztán mégis nekiadta a bíróság a házat,
meg persze a gyerekeket,
azóta az utcán, igen,
de ne aggódj, te mocsok,
rád van írva, hogy veled is ez lesz,
a biztosnak hitt kispolgári egzisztenciád
úgy fordul fel, mint döglött hajléktalan
a január végi fagyban,
szóval ez lesz veled is,
találkozunk legfeljebb két év múlva a
szálláson,
és akkor még lesz annyi erőm, hogy
seggbe basszalak,
nem mintha kívánnám,
csak hogy érezd, milyen, mikor te vagy a leggyengébb.
Bocsánat, uram, egy kicsit kitörtem az imént,
mikor máskor, ha nem egy ilyen hideg éjszaka után,
reggel, a jéghideg kövön,
veseköveim voltak, amíg élhettem olyan luxusban,
hogy lehessenek,
meg görcseim,
de már nincsenek, nem mernek lenni,
úgyse jön ki hozzám a mentő,
bevinni is csak egyszer fognak,
miután meghaltam, hogy medikusok és medikák
vagdossanak széjjel,
és így tanulják az anatómiát,
szóval kissé elragadtattam magam, uram,
bocsánat, uram,
bocsánat, uram,
bocsánat, Uram, tudna segíteni?
Megjelent a Bárka 2025/6-os számában.
