Jenei Gyula
Látlelet
ököllel üt a cigány srác. járomcsonton, a szemem alatt.
a társát magamhoz rántom, közben megfordítom, hogy nekem
háttal legyen, és nagy erővel a támadónak lököm. nem esnek le
a lépcsőn, elszaladnak. ifjú gárdisták biztosítanák a rendet,
persze csak szemlélők maradnak. tétlenek, semlegesek. vagy
inkább ijedtek. amikor ezt írom, azt képzelem, egyenruhában
lesznek, miközben nem is igazán tudom, milyen az uniformisuk.
valószínűleg csak karszalagot viselnek, pirosat, rajta sárga r
betű. rendező, azt jelenti. diákdiszkót tartunk a volt ipartestületi
székház emeletén. kéthetente, havonta? azért diák, hogy
cigányok ne mehessenek be. közülük kevesen tanulnak.
klubvezetőként nekem kell ellenőrizni az igazolványokat. pár
hete dolgozom még csak ott. ez az első balhé, amiről
tudok. talán az utolsó is. próbálom rábeszélni a művelődési
ház vezetését, ne folytassuk a bulikat. nem tudom, sikerül-e.
az ökölcsapást követően a rendőrséget tárcsázom, ott van
a klub közvetlen közelében, de a szolgálatost csak az érdekli,
kapun belül vagy kívül történt a dulakodás, és megmagyarázza,
hogy nekik ahhoz semmi közük. a rendtartás a rendezők
feladata. a diszkó után azért elmegyek látleletet vetetni
az ügyeletre. tél lesz, a cipőm alatt ropog a hó, az orvos
ismerős, korrekt tájképeket fest, néha kiállítja őket
a művelődési központban vagy környékbeli településeken.
papírt viszont nem ad. minek? nagyobb fémpénznyi piros folt
csak a szemem alatt, semmi vérzés, semmi duzzanat. semmi
komoly. otthon beülök egy kád forró vízbe. a test elernyed,
a lélek nem. megütöttek. hánykolódik bennem az indulat.
miért nem engedem be? mert cigány? vagy mert nincs
diákigazolványa? ráadásul ittas és erőszakos. engem is
megüt. ha az ilyenek bejönnek, csak balhéznak. a gárdistáktól
agyon is verhetnének. ezzel érvelek hétfőn az igazgatónőnek.
engedek még egy kis forró vizet. vajon annak a nyomorultnak
van otthon kádja? voltaképpen nekem sincs. szolgálati lakás,
harminc négyzetméter se. de jó. a kád is jó, a meleg fürdő is.
mégis sokáig forgolódom az ágyban, nehezen alszom el.
másnapra a havat locspoccsá sózzák járdán, kövesúton. nyirkos
hideg lesz. a fák ágain fehéren megül a hó. járom az utcákat,
átfázok kicsit. talán bevásárlok. talán az ünnepek közelednek.
figyelem a járókelőket. a fiatal férfiakat. a cigány férfiakat.
melyik az én emberem? ha találkozunk, vajon megismerem?
s ő megismer? és akkor mi történik? nemsoká karácsony, aztán
január. hamarosan tavasz. a diákdiszkók mintha megszűnnének.
a rendszerváltoztatás éve jön.
Megjelent a Bárka 2025/3-as számában.
