Lövétei Lázár László
Szervraktár
(Részletek egy készülő kötetből)
„elsorolja
testének
kimeríthetetlen gazdagságát
a máj kopár hegyeit
az étkek fehér szurdokait
a tüdők zúgó ereit
az izmok édes halmait
az epe és vér tavait s hullámzásait
a csontok hideg szelét
az emlékezet sója felett”
(Zbigniew Herbert – Weöres Sándor:
Apollo és Marsyas)
Bevezetés: 1,1-3
1 1 Ezek annak a könyvnek az igéi, melyeket
László, Lőrinc fia – ő Dénesnek volt a fia,
ő meg Dánielnek volt a fia, ő meg Ferencnek
volt a fia, ő meg Mihálynak volt a fia – sugal-
mazott 2 a halála utáni esztendőben fiának,
II. Lászlónak itt, Székelyföldön, az Olt vize
mellett, 3 Mindszent havának hetedik napján,
abban az időben, amikor még javában dúlt
az orosz–ukrán háború.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
„Kétkönyvˮ Lajos: 44,1-9
44 1 Ne csodálkozz, fiam, az Úr könyvek iránti
elfogultságán, neki is van gyenge pontja, egyesek
„Kétkönyvˮ Lajosnak becézik, 2 felsorolhatatlanul
sok neve közül ez az egyik, mert állítólag mind-
össze két könyvet teremtett: a világot és a Szent-
írást, 3 szóval Isten ebben a könyves kérdés-
ben is teljesen más, mint amilyen én voltam,
4 emlékszel, ugye, hogy otthon – félig viccesen,
félig komolyan – el akartam égetni az összes
könyvedet!, 5 na de ki keresztelhette el Istent
„Kétkönyvˮ Lajosnak?, bárhogy töröm a fejem,
nem jut eszembe a fickó neve, 6 hoppá!, A névadás
öröme is itt van az égben, márpedig ezt a könyvet
te írtad, fiacskám, bocsánat a gyanúsítgatásért, de
akár te is lehetnél Isten névadója…, 7 hé, kollégák,
az Úr keresztapját keresem!
8 Francis Bacon (mentegetőzve): A „két
könyvetˮ én idéztem Szent Bonaventurától,
de a Lajoshoz semmi közöm!
9 Jorge Luis Borges (vigyorogva): Én pedig
Francis Bacont idéztem! S a Lajoshoz
nekem sincs semmi közöm.
Mese a szeretetről: 45,1-8
45 1 Ma már egyáltalán nem bánom, hogy otthon
nem égettem el a könyveidet, mert így te is meg-
győződhetsz, fiam, hogy nem is igazán mese az
alábbi mese:
2 „Egyszer volt, tényleg volt (Pázmány
bíboros is említi egyik prédikációjában),
élt egyszer egy király, egészen konkrétan
egy etruszk király, Mezentius nevezetű,
3 aki annyira kegyetlen zsarnok volt, hogy
az ellenségeit hullákhoz kötöztette,
4 »úgy, hogy kezét kezével,
száját szájával,
szemét szemével illetné,
5 mindaddig, amíg a hólt test
büdös sennyedéke és
rothadásból nevelt férgei
az eleven testet megrothasztanák«,
6 ha nem hiszed, járj utána Pázmány
bíborosnálˮ,
7 eddig a „meseˮ, félre ne érts, fiam, nem számon-
kérni akarlak, hogy nem is szerettél, ha nem kö-
töztetted magad a „szervraktáramhozˮ, 8 látom a
szemem sarkából, hogy már a gondolattól is égnek
áll Krisztus urunk haja!
Részeg lélek 46,1-7
46 1 Jézusról jut eszembe, fiam, hogy fél évvel a
halálom után kedvenc kortárs íród is megérkezett
az égbe, 2 harapófogóval sem lehet kihúzni belőle
egyetlen szót sem, Isten mégis jókat derült az utolsó
regényén,
3 „[H]a az ember részegen hal meg, vajon
kijózanodik-e, mire találkozik Jézussal?ˮ,
kérdezi ebben a regényben az egyik
szereplő,
4 „Nem hiszem, hogy a lelked berúgˮ,
válaszolja a főhős,
5 gondolhatod, fiacskám, hogy én is belekotyogtam
a felolvasószínházba, 6 „Súlyos tévedés! – mondtam –,
az én egyetlen fiamnak például, olvasás közben,
elég gyakran volt részeg a lelke, ezért akartam el-
égetni a könyveitˮ, 7 hatalmas tapsot kaptam, nyilván
nem a könyvégetés, hanem a részeg lelked miatt,
fiam!
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Megjelent a Bárka 2025/2-es számában.
